• A táblázatok listája
  • 1. fejezet - A kezdetek
  • 1.1. ábra - Benjamin Franklin csengője
  • 1.2. ábra - La Borde elektromos csembalója
  • 2. Az elektromos áram. Az elektromos távközlés 19. századi vadhajtása: az első elektrofon hangszer
  • 1.3. ábra - Alexander Graham Bell (1914–19. körül)
  • 1.4. ábra - Elisha Gray (1878)
  • 1.5. ábra - Illusztráció Elisha Gray első elektroakusztikai szabadalmából
  • 1.6. ábra - Gray őshangszórója a 166.095 számú szabadalomból
  • 1.7. ábra - Gray elektromos orgonájának szabadalmi leírása
  • Az elektronikus zene története Szigetvári Andrea Az elektronikus zene története




    Download 0.82 Mb.
    bet1/10
    Sana24.03.2017
    Hajmi0.82 Mb.
      1   2   3   4   5   6   7   8   9   10


    Az elektronikus zene története

    Szigetvári Andrea

    Az elektronikus zene története

    Szigetvári Andrea

    Szerzői jog © 2013 Szigetvári Andres
    Tartalom

    Bevezetés Error: Reference source not found

    1. A kezdetek Error: Reference source not found

    1. Az elektromosság felfedezése. 18. századi elektrosztatikus hangszerek Error: Reference source not found

    2. Az elektromos áram. Az elektromos távközlés 19. századi vadhajtása: az első elektrofon hangszer Error: Reference source not found

    3. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    2. Az első szintetizátor, a Telharmonium Error: Reference source not found

    1. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    3. A futurista mozgalom Error: Reference source not found

    1. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    4. Arnold Schönberg és Edgard Varèse Error: Reference source not found

    1. Arnold Schönberg: Klangfarbenmelodie Error: Reference source not found

    2. Edgard Varèse: A hang felszabadítása Error: Reference source not found

    3. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    5. A 20-as évek elektronikus hangszerei Error: Reference source not found

    1. Theremin Error: Reference source not found

    2. Ondes Martenot Error: Reference source not found

    3. Trautonium Error: Reference source not found

    4. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    6. A konkrét zene Error: Reference source not found

    1. A hangrögzítés rövid története Error: Reference source not found

    2. A konkrét zene Error: Reference source not found

    2.1. A konkrét zene kezdetei, első darabjai Error: Reference source not found

    2.2. A konkrét zene fogalma, szemlélete Error: Reference source not found

    2.3. Schaeffer és Henry későbbi tevékenysége Error: Reference source not found

    3. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    7. A Kölni Stúdió és Karlheinz Stockhausen Error: Reference source not found

    1. A WDR kölni stúdiója Error: Reference source not found

    2. Karlheinz Stockhausen munkássága a kölni stúdióban Error: Reference source not found

    3. Ligeti György: Artikulation Error: Reference source not found

    4. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    8. Az amerikai és japán elektronikus zene kezdetei Error: Reference source not found

    1. A Barron-stúdió Error: Reference source not found

    2. Elektroakusztikus zene a Columbia és a Princeton Egyetemen Error: Reference source not found

    3. Japán Error: Reference source not found

    4. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    9. Az európai elektroakusztikus zenei stúdiók kialakulása Error: Reference source not found

    1. A moduláris szintetizátorok kora Error: Reference source not found

    2. Olaszország Error: Reference source not found

    3. Lengyelország Error: Reference source not found

    4. Hollandia (Philips) és Németország (Siemens) Error: Reference source not found

    5. A BBC Radiophonic Workshop Error: Reference source not found

    6. Svédország Error: Reference source not found

    7. Magyarország Error: Reference source not found

    8. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    10. Független zeneszerzők. Cage, Xenakis, Lucier és Reich Error: Reference source not found

    1. John Cage Error: Reference source not found

    1.1. Cage: William's Mix (1952) Error: Reference source not found

    2. Iannis Xenakis Error: Reference source not found

    2.1. Xenakis: Pithoprakta (1955–56) Error: Reference source not found

    2.2. Xenakis: Diamorphoses (1957) Error: Reference source not found

    2.3. Xenakis: Concrète PH (1958) Error: Reference source not found

    2.4. Az UPIC Error: Reference source not found

    3. Alvin Lucier Error: Reference source not found

    3.1. Lucier: I am Sitting in a Room (1955–56) Error: Reference source not found

    3.2. Lucier: Music On A Long Thin Wire (1977) Error: Reference source not found

    4. Steve Reich Error: Reference source not found

    4.1. Reich: Come Out (1966) Error: Reference source not found

    4.2. Reich: Pendulum Music (1968) Error: Reference source not found

    5. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    11. A számítógépes zene kezdetei Error: Reference source not found

    1. Az Illiac Suite Error: Reference source not found

    2. Max Mathews és a közvetlen digitális szintézis: MUSIC N programnyelvek Error: Reference source not found

    3. Jean-Claude Risset: A számítógéppel szintetizált hangok bevezető katalógusa Error: Reference source not found

    4. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    12. Az első számítógépes zenei központok: CCRMA, IRCAM Error: Reference source not found

    1. CCRMA Error: Reference source not found

    2. IRCAM Error: Reference source not found

    3. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    13. A számítógép hatása az elektronikus zenei gyakorlatra I. – Digitális szintézistechnikák és kompozíciók Error: Reference source not found

    1. Szintézistechnikák Error: Reference source not found

    1.1. Az additív szintézis Error: Reference source not found

    1.2. Szubtraktív szintézis Error: Reference source not found

    1.3. FM Error: Reference source not found

    1.4. Beszédszintézis Error: Reference source not found

    1.5. Fizikai modellezés Error: Reference source not found

    1.6. Granuláris szintézis Error: Reference source not found

    1.7. Egyéb technikák Error: Reference source not found

    2. Korai, számítógéppel realizált kompozíciók Error: Reference source not found

    3. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    14. A számítógép hatása az elektronikus zenei gyakorlatra II. – digitális vágás, digitális szintetizátorok, mintavevők és sequencerek Error: Reference source not found

    1. A digitális audio munkaállomás (DAW) Error: Reference source not found

    2. A plugin-csomag egy példája, a GRM Tools Error: Reference source not found

    3. Szintetizátorok Error: Reference source not found

    4. Mintavevők, sequencerek Error: Reference source not found

    5. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    15. Élő elektronikus és interaktív zene. Az elektroakusztikus zene és a társművészetek Error: Reference source not found

    1. Bevezetés Error: Reference source not found

    2. Élő elektronikus zene Error: Reference source not found

    3. Interaktív zene Error: Reference source not found

    4. Az elektroakusztikus zene és a társművészetek Error: Reference source not found

    5. Videopéldák Error: Reference source not found

    6. Ellenőrző kérdések: Error: Reference source not found

    16. Bibliográfia Error: Reference source not found


    Az ábrák listája

    1.1. Benjamin Franklin csengője Error: Reference source not found

    1.2. La Borde elektromos csembalója Error: Reference source not found

    1.3. Alexander Graham Bell (1914–19. körül) Error: Reference source not found

    1.4. Elisha Gray (1878) Error: Reference source not found

    1.5. Illusztráció Elisha Gray első elektroakusztikai szabadalmából Error: Reference source not found

    1.6. Gray őshangszórója a 166.095 számú szabadalomból Error: Reference source not found

    1.7. Gray elektromos orgonájának szabadalmi leírása Error: Reference source not found

    2.1. Thaddeus Cahill Error: Reference source not found

    2.2. Egy Helmholtz rezonátor Error: Reference source not found

    2.3. A Cahill szabadalmi leírásának részlete Error: Reference source not found

    2.4. A Telharmonium egyik fémhengere Error: Reference source not found

    2.5. A második Telharmonium kétszer három manuálos játszóasztala Error: Reference source not found

    3.1. Balilla Pratella Error: Reference source not found

    3.2. Pratella futurista zenei kiáltványának címlapja Error: Reference source not found

    3.3. Luigi Russolo Error: Reference source not found

    3.4. Intonarumorik zenekara Error: Reference source not found

    3.5. Részlet Russolo „A város ébredése” c. művének partitúrájából Error: Reference source not found

    3.6. Arsenij Avraamov egy koncertje előtt Error: Reference source not found

    3.7. Avraamov Sziréna-szimfóniája második változatát vezényli egy moszkvai gyárépület tetejéről, 1923. november 7-én Error: Reference source not found

    4.1. Arnold Schönberg Error: Reference source not found

    4.2. Edgard Varèse fiatalkori képe Error: Reference source not found

    4.3. Edgard Varèse Error: Reference source not found

    4.4. Brüsszeli világkiállítás, Philips pavilon Error: Reference source not found

    4.5. Varèse Poéme Electronique című művének előadása Error: Reference source not found

    5.1. Audion cső 1906-ból Error: Reference source not found

    5.2. Lev Szergejevics Tyermen a thereminen játszik (1927) Error: Reference source not found

    5.3. Maurice Martenot és hangszere Error: Reference source not found

    5.4. Az ondes Martenot fiókja Error: Reference source not found

    5.5. Az ondes Martenot hangszórói Error: Reference source not found

    5.6. Friedrich Trautwein Error: Reference source not found

    5.7. Oskar Sala és a mixtur-trautonium Error: Reference source not found

    5.8. Mixtur-trautonium - http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/ac/MIM_Mixtur-Trautonium_CN5834.jpg Error: Reference source not found

    6.1. Phonoatutograph Error: Reference source not found

    6.2. Edison-féle hengeres fonográf (1899 körül) Error: Reference source not found

    6.3. Fémdróton rögzítő magnetofon (Webster-Chicago 228-1, 1951) Error: Reference source not found

    6.4. Mágneses szalagon rögzítő magnetofon Error: Reference source not found

    6.5. Filmszalag hangsávjai: jobb oldalon analóg hangjel, bal oldalon és középen digitális hangjelek. Error: Reference source not found

    6.6. Pierre Schaffer Error: Reference source not found

    6.7. Pierre Henry Error: Reference source not found

    6.8. Phonogène Error: Reference source not found

    7.1. Herbert Eimert Error: Reference source not found

    7.2. A kölni stúdióban, az 1950-es években használatos analóg berendezések Error: Reference source not found

    7.3. Gottfried Michael König Error: Reference source not found

    7.4. Karlheinz Stockhausen a kölni stúdióban, az 1950-es években Error: Reference source not found

    7.5. Stockhausen a kölni stúdióban 1994-ben Freitag aus Licht című operájának munkái közben Error: Reference source not found

    8.1. Louis és Bebe Barron Error: Reference source not found

    8.2. Norbert Wiener Error: Reference source not found

    8.3. A Forbidden Planet c. film plakátja Error: Reference source not found

    8.4. Ussachevsky (balra) és Luening Error: Reference source not found

    8.5. Milton Babbitt az RCA Mark II szintetizátor vezérlőjénél Error: Reference source not found

    8.6. Toshiro Mayuzumi Error: Reference source not found

    8.7. Takehisa Kosugi Error: Reference source not found

    9.1. Luciano Berio Error: Reference source not found

    9.2. Krzysztof Szlifirski (középen) Error: Reference source not found

    9.3. Henk Badings Error: Reference source not found

    9.4. Carl Orff (középen) és Josef Anton Riedl (jobb oldalt) a Siemens stúdiójában Error: Reference source not found

    9.5. Daphne Oram Error: Reference source not found

    9.6. Az Oramics Error: Reference source not found

    9.7. A stockholmi Münchenbryggeriet, egykor sörgyár, ma többek között az Elektronmusikstudion és a Fylkingen otthona Error: Reference source not found

    10.1. John Cage Error: Reference source not found

    10.2. Iannis Xenakis Error: Reference source not found

    10.3. Iannis Xenakis Metastaseis című darabjának vázlata Error: Reference source not found

    10.4. Alvin Lucier Error: Reference source not found

    10.5. Lucier A Music on a Long Thin Wire egy megvalósítása Error: Reference source not found

    10.6. Steve Reich Error: Reference source not found

    10.7. Reich Pendulum Music című művének egyik előadása Error: Reference source not found

    11.1. Emléktábla az Illinois Egyetemen Error: Reference source not found

    11.2. Lejaren Hiller az Illinois Egyetem kísérleti stúdiójában Error: Reference source not found

    11.3. Az Illiac Suite eleje Error: Reference source not found

    11.4. Max Mathews Error: Reference source not found

    11.5. Jean-Claude Risset Error: Reference source not found

    11.6. Szonogram ábrázolás - végtelen glisszandó spektruma Error: Reference source not found

    12.1. John Chowning Error: Reference source not found

    12.2. Max Mathews és egy IBM 7094-es számítógép Error: Reference source not found

    12.3. Samson Box Error: Reference source not found

    12.4. The Knoll, a CCRMA jelenlegi épülete Error: Reference source not found

    12.5. Pierre Boulez Error: Reference source not found

    12.6. Az IRCAM bejárati rámpája háttérben a Sztravinszkij szökőkúttal Error: Reference source not found

    12.7. Az IRCAM épülete a felszín felett Error: Reference source not found

    12.8. MAX programnyelven készült patch Error: Reference source not found

    13.1. Homer Dudley Error: Reference source not found

    13.2. A voder (1939) Error: Reference source not found

    13.3. A voder kezelőasztala Error: Reference source not found

    13.4. Jonathan Harvey Error: Reference source not found

    13.5. Trevor Wishart Error: Reference source not found

    13.6. Charles Dodge Error: Reference source not found

    13.7. Paul Lansky Error: Reference source not found

    13.8. Denis Smalley Error: Reference source not found

    14.1. Sound Designer hullámforma reprezentáció Error: Reference source not found

    14.2. ProTools sokcsarnonás interfész - http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/4/47/Protools9screen.png Error: Reference source not found

    14.3. GRMTools alapegységei Error: Reference source not found

    14.4. Synclavier I. Error: Reference source not found

    14.5. Yamaha DX7 Error: Reference source not found

    14.6. Fairlight CMI, II. sorozat Error: Reference source not found

    14.7. Emulator Error: Reference source not found

    14.8. Yamaha VL1 Error: Reference source not found

    14.9. Francia verkli (Roman Bonnefoy fotója) Error: Reference source not found

    14.10. Gépzongora tekercse Error: Reference source not found

    14.11. Gépzongora tekercs nézet egy DAW-szoftver kezelőfelületén Error: Reference source not found

    15.1. Error: Reference source not found

    15.2. Error: Reference source not found

    15.3. Error: Reference source not found

    15.4. Error: Reference source not found

    15.5. Error: Reference source not found

    15.6. Error: Reference source not found

    15.7. Error: Reference source not found

    15.8. Error: Reference source not found

    15.9. Cracklebox Error: Reference source not found

    15.10. A Variations V előadása, 1965 Error: Reference source not found


    A táblázatok listája

    11.1. Risset katalógusának szerkezete Error: Reference source not found


    Bevezetés

    Az elektroakusztika az az ismeretkör, mely hangrezgések elektromos jelekké változtatásával, illetve elektromos jelek hangrezgésekké történő átalakításával kapcsolatos. A 21. századra a modern környezetben élő ember zeneélményének uralkodó kellékeivé váltak a hangrögzítés és távközlés elektromos eszközei, ezért az általunk hallott zenék többségéről elmondható, hogy megszólalásuk előtti létük egy vagy több szakaszát elektromos jelként töltik. Elektroakusztikus zenének ezzel szemben csak olyan zenéket nevezünk, melyeknek nemcsak rögzítésekor, továbbításakor és lejátszásakor, de létrehozásakor is elektroakusztikus berendezéseket alkalmaznak.

    Sőt, az elektroakusztikus zene kifejezést jellemzően ennél is szűkebb értelemben szokás használni, és ebben a szűkebb értelemben használjuk könyvünkben mi is: olyan alkotásokkal kapcsolatban, melyek – kiaknázva az elektroakusztikus berendezések sajátos lehetőségeit – többé-kevésbé újraértelmezik a zene hagyományos fogalmát, azaz nem helyezhetőek el tökéletesen sem az európai klasszikus művészi zene, sem a nyugati populáris zene fogalmi keretei között.

    Ebből a meghatározásból következik az az ellentmondásos körülmény, hogy az elektroakusztikus zene történetének áttekintése nem korlátozódhat az elektroakusztikus berendezések használatával létrehozott zenékre. Azon forradalmi esztétikai elképzelések ugyanis, melyek a 20. század közepe óta az elektroakusztikus zenében találták meg megvalósulásuk és továbbfejlődésük legalkalmasabb közegét, részben már a 20. század első felében megszülettek olyan alkotók gondolataiban, akiknek művészi tevékenysége többnyire semmilyen kapcsolatban nem állt az elektromossággal – róluk szól a 3. és 4. fejezet. Mérnök kortársaik ugyanakkor olyan elektrofon hangszereket építettek, melyek – az általunk választott szűkebb értelemben – általában még nem alkalmasak elektroakusztikus zene létrehozására, technikatörténeti jelentőségük és érdekességük mégis megköveteli, hogy foglalkozzunk velük – erre az 1., 2. és 5. fejezetben kerül sor.

    Elbeszélésünk tehát kezdetben két külön vágányon fut, egy esztétikain és egy technikatörténetin, s e két vágány csak a 6. fejezetben egyesül.
    1. fejezet - A kezdetek

    1. Az elektromosság felfedezése. 18. századi elektrosztatikus hangszerek

    Történetünk körülbelül 150 millió évvel a mai ember kialakulása előtt kezdődik, ekkor jelentek meg ugyanis a Földön a fenyőfélék. Ragacsos váladékuk, a gyanta kétféleképpen is fontos szerepet játszott a zenetörténetben: közvetlenül, illetve sokszoros áttétellel. Közvetlen szerepe a vonós hangszerek kialakulásában volt – a gyanta zsírmentesítő, tapadást segítő hatása nélkül a vonó nem működne –, áttételes befolyást pedig megkövesedett formája, a borostyánkő révén gyakorolt.

    Az ókortól kezdve számtalanszor megfigyelték, hogy a borostyán – ógörög nevén elektron – megdörzsölése után magához vonzza a közvetlen környezetében lévő apró szemcséket, rostszálakat. William Gilbert (1544–1603) angol fizikus ezt a fajta vonzerőt electricusnak, azaz borostyánkő-szerűnek nevezte el. A vonzerőt okozó töltés számszerűsíthető egységeit 1894 óta nevezzük ugyanúgy, mint ahogy a görögök nevezték a borostyánkövet1, 1897 óta pedig tudjuk róla, hogy ezek az egységek elemi részecskékkel azonosak.2 Hogy ezek az elemi részecskék – az elektronok – pontosan micsodák, és mitől olyanok, amilyenek, azzal kapcsolatban ma is még csak feltételezéseink vannak, ez azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy e részecskéket különféle gyakorlati célokra használjuk fel, köztük zenei célokra is.

    Az elektromossággal kapcsolatos kísérletek, melyek a borostyánkő dörzsölésével kezdődtek, a 18. század végéig nem léptek ki a sztatikus – magyarul álló, tehát nem áramló – elektromosság köréből. Benjamin Franklin (1706–1790) amerikai polihisztor 1752-ben kísérletileg bizonyította, hogy a viharos égből lecsapó villámokat is ugyanolyan töltés okozza, mint amit dörzsöléssel előállított – s ezzel egyúttal a villámhárítót is feltalálta. Mivel Franklin muzsikus is volt – hegedűn, hárfán és gitáron játszott, komponált, valamint ő fejlesztette ki az üvegharmonikát –, nem meglepő, hogy elektromos kísérleteiben is szerepet adott a hangoknak. Az egyik demonstrációs eszköze három felfüggesztett csengőből és a közöttük függő két fémgolyóból áll – a golyók és a középső csengő elektromosan szigetelő zsinóron, míg a két szélső csengő vezető láncon lóg (1.1. ábra). Ha a középső csengőt elektromosan feltöltött testhez érintjük, a golyók elkezdenek ide-oda verődni a csengők között. A csilingelés addig tart, míg a középső csengő összes töltéstöbblete el nem vezetődik a szélső csengőkön és az állványon keresztül, a golyók közvetítésével.

    1.1. ábra - Benjamin Franklin csengője

    Franklinnel egy időben az övéhez hasonló kísérleteket folytatott a cseh premontrei szerzetes, teológus és természettudós, Václav Prokop Diviš (1698–1765) is. Amerikai társától függetlenül ő is feltalálta a villámhárítót, és valamikor 1730 és 1762 között olyan hangszert épített, mely feltehetőleg hasonló elektrosztatikus elven működött, mint Franklin csengői – legalábbis részben. Az instrumentumot a Denis d’or, magyarul Arany Dénes névre keresztelte, utalva saját családnevére – a Dénes, a Denis és a Diviš egyaránt a Dionüszosz származékai. A hangszer fennmaradt ismertetéséből kiderül, hogy 790 elektromosan feltölthető húrja volt 14 regiszterbe csoportosítva, s hogy különféle húros hangszereket, sőt még fúvósokat is lehetett vele utánozni. A hangkeltés módja vagy módjai pontosan nem ismertek, azt ellenben tudjuk, hogy a tréfás hajlamú egyházfi egy titkos kallantyú segítségével áramütésekkel lepte meg a hangszer mindenkori gyanútlan játékosát.

    A 18. század általános kíváncsisága az elektromosság iránt Jean-Baptiste Thillaie La Borde (1730–1777) francia jezsuita szerzetest és fizikust is magával ragadta. Clavessin électrique, azaz elektromos csembaló nevű hangszere, mely ma a párizsi Bibliothèque Nationale-ban található, két oktávban kromatikusan hangolt Franklin-csengőkből áll – tehát voltaképpen nem csembaló. Ez az első jól dokumentált elektrosztatikus hangszer, ismertetését maga a feltaláló tette közzé 1761-ben Le clavessin électrique, avec une nouvelle théorie du méchanisme et des phénomènes de l’électricité cím alatt. A műben La Borde találmánya hangját az orgonák tremoló-regiszteréhez hasonlítja, és beszámol arról, hogy a szikrák miatt milyen nagyszerű látványt nyújt szerkezete, mikor sötétben zenélnek rajta (1.2. ábra).

    1.2. ábra - La Borde elektromos csembalója

    A modern organológia a hangszereket a rezgések forrásai szerint csoportosítja. Diviš instrumentumában húrok rezegnek, ezért a kordofonok közé tartozik, La Borde hangszerében pedig csengők szólalnak meg, ezért az idiofonok közé soroljuk. Egyiket sem nevezhetjük elektrofonnak, mivel nem hoznak létre hangrezgéssé alakítható elektromos rezgéseket. Szigorúan véve ezért nem is tartoznak elektroakusztikus történetünkhöz, csupán az elektromosság zenei alkalmazásának történetéhez.

    E 18. századi kísérletekkel kapcsolatban mégis megfigyelhetünk két olyan vonást, mely a valódi elektrofon hangszerek történetét is végigkísérte. A Denis d’or egyik csodált tulajdonsága az volt, hogy számos más hangszer hangját tudta utánozni. Ez a részben vélt, részben valós kaméleonjelleg, ez a többi hangszert felülmúlni látszó képesség az oka, hogy az orgonát a hangszerek királynőjeként szokás emlegetni – és ebben rejlik az elektronikus hangkeltés egyik vonzereje is.

    A másik vonás, mely egyaránt megfigyelhető Diviš és La Borde munkáinak leírásában, a technikai újdonságok iránti naiv lelkesedés, melynek indikátorai a bájos külsőségek: a „megrázó” tréfa és a látványos szikrák. Ahogy a sztatikus elektromosság körüli kísérletek a 18. században, úgy az elektroakusztikus zene eszközei is nagy technikai újdonságoknak számítottak a médium történetének minden korszakában. Az újdonságokat kísérő izgatottság és csodálat megkerülhetetlen tényezője a médiumban alkotott művek létrejöttének, s még inkább fogadtatásának.

    2. Az elektromos áram. Az elektromos távközlés 19. századi vadhajtása: az első elektrofon hangszer

    Elektrofon hangszerek nem létezhetnének folyamatos elektronáramlást biztosító eszközök, azaz áramforrások nélkül. Az első áramforrás a galvánelem volt – ez Luigi Galvani (1737–1798) olasz fizikus után kapta nevét, pedig valójában egy másik olasz fizikus, Alessandro Volta (1745–1827) találta fel 1800-ban. Volta megismerte Galvani állati elektromossággal kapcsolatos kísérletét és a kísérleti eredményekre adott magyarázatát – ezután építette az első galvánelemet abból a célból, hogy segítségével megcáfolja a Galvani-féle magyarázatot. Volta cáfolata sikerült, mindennapi életünkre azonban nagyobb hatása lett munkája melléktermékének, az áramforrásnak.

    Míg a galvánelemek vegyi úton állítanak elő elektromosságot, addig a generátorok az elektromosság, mágnesesség és mozgás kapcsolatát használják fel áramtermelésre. Az első, gyakorlati célokra is használható generátort, a dinamót Jedlik Ányos (1800–1895) magyar bencés-rendi szerzetes és fizikus találta fel 1827-ben. Az 1880-as években kezdtek kiépülni az elektromos hálózatok, ezek áramellátását a kezdetektől máig túlnyomórészt generátorok biztosítják.

    Hogy az emberi evolúció során a nyelvé vagy a zenéé volt-e az elsőbbség, arról Darwin óta vitatkoznak a tudósok. Az azonban kétségtelen, hogy a modern ember mindennapi szükségleteinek rangsorában a nyelvi közlés megelőzi a zenét – ahogy ezt az elektromos áram kultúrtörténete is kiválóan illusztrálja. Az első elektroakusztikus zenei berendezések ugyanis a villamosított távközlés, azaz a távíró és a távbeszélő technológiáinak kifejlesztésekor, azok vadhajtás-szerű melléktermékeiként, illetve speciális alkalmazásaiként jöttek létre – egyetlen korai elektrofon hangszer kivételével, amely viszont a közvilágítás fejlesztésének mellékterméke volt.

    Az elektromos távíró az áram mágneses hatására épít: ha a vezeték egyik végén változtatjuk az áramerősséget, a másik végén megmozdul az elektromágneses jelzőkészülék mutatója. Az első ilyen elven működő telegráfot Pável Lvovics Silling (1786–1837) német származású orosz diplomata készítette Szentpéterváron 1832-ben. Samuel Finley Breese Morse (1791–1872) amerikai festőművész ugyanebben az évben gondolt ki egy olyan távírót, mely a mutató mozgásait ceruza és papír segítségével rögzíti. Az 1830-as évek első felében több hasonló találmány született, mindegyiknek közös tulajdonsága, hogy a jeleket vizuálisan jeleníti meg, illetve, hogy azokat két állapot, a „van áram” és a „nincs áram” váltakoztatása által közvetíti.

    Az utóbbi tulajdonság hátránya, hogy egy vezetéken egyszerre csak egy üzenetet lehet továbbítani. Ennek a hátránynak a leküzdésére dolgozta ki Alexander Graham Bell (1847–1922) amerikai feltaláló (1.3. ábra) azt a módszert, melyet az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala 1875. április 6-án regisztrált 161.739-es szám alatt, Improvement in Transmitters and Receivers for Electric Telegraphs címen. Míg Morse rendszerében a jeleknek a „nincs áram”, az őket elválasztó szüneteknek pedig a „van áram” állapota felel meg, addig Bell módszere a jelet elektromos rezgésnek felelteti meg. Egy elektromágnes magához húz egy rugalmas fémnyelvet; a fémnyelv emiatt megszakítja az elektromágnest működtető áramkört; az elektromágnes emiatt elengedi a fémnyelvet; a fémnyelv, visszatérve kiindulási helyzetébe, újra zárja az áramkört – és a folyamat kezdődik elölről (ugyanezen az elven működik az elektromos iskolacsengő, vagy a régebbi villamosok és autóbuszok berregője is). Az áramkör ekképp szabályos ütemben újra és újra megszakad, azaz periodikus elektromos rezgés áll elő – ennek frekvenciáját a fémnyelv hosszúsága és vastagsága határozza meg.

    1.3. ábra - Alexander Graham Bell (1914–19. körül)

    Bell adókészüléke több ilyen elektromechanikus oszcillátort alkalmaz, melyek mindegyikéhez külön jeladó billentyű tartozik, és mindegyik a többitől különböző frekvencián kezd rezegni, ha billentyűjét lenyomják. A vevőkészülék a rezonancia elvén működő szűrőkből áll – minden egyes szűrő csak egyetlenre reagál az adóállomás különböző frekvenciái közül, s csak annak hatására kezdi el mozgatni a hozzá kapcsolt írókart, amely a jeleket papírra rögzíti. Ahány oszcillátor és szűrő, annyi független csatornán lehet üzeneteket továbbítani egyazon vezetéken keresztül. 3

    Az 1870-es évek második felében Bell nagy riválisa a távírófejlesztés terén egy másik amerikai feltaláló, Elisha Gray (1835–1901) volt (1.4. ábra). Míg Bell imént ismertetett szabadalma a párhuzamos üzenettovábbítás problémájával kapcsolatos, addig Gray néhány hónappal később, 1875. július 27-én védettséget nyert találmánya azzal foglalkozik, hogyan lehet megszólaltatni az elektromechanikus oszcillátorokkal előállított távíró jeleket. Maguk az oszcillátorok az adóállomáson jól hallhatóan berregtek a fémnyelvek gyors ide-oda csapódásának köszönhetően – a kérdés csak az volt, hogyan lehet a berregéssel megegyező frekvenciájú, nem hallható elektromos rezgést a vevő oldalán hallhatóvá alakítani.

    1.4. ábra - Elisha Gray (1878)

    Ez az elektroakusztika legalapvetőbb kérdése, s rá Gray az eszközeivel játszó-kísérletező unokaöccsének köszönhetően kapott választ. Ifjabb rokona az egyik kezével megfogta egy működő elektromechanikus oszcillátor kivezetését, a másik kezével pedig megsimogatott egy cinkbevonatú fürdőkádat – s a fürdőkád az oszcillátor frekvenciáján „dúdolni” kezdett. Gray említett szabadalma, mely a 166.095-ös számot és az Electric Telegraph for Transmitting Musical Tones címet viseli, szinte egy az egyben tükrözi ezt a kísérletet, és az eszköz kevéssé praktikus voltával megmosolyogtatóan érzékelteti a felfedezés örömét (1.5. ábra). A szabadalmi hivatal először vissza is utasította Gray védelmi kérelmét, mondván, nem láttak még olyan áramkört, amelynek élő ember lenne az egyik alkatrésze.

    1.5. ábra - Illusztráció Elisha Gray első elektroakusztikai szabadalmából

    A szabadalmi leírásban a fürdőkádat az asztalon látható (E) földelt bádoghenger helyettesíti. Az elektromos rezgéseket a (C) (a), és a tőle eltérően hangolt (C’) (a’) elektromechanikus oszcillátorok adják, melyeket a (D) és (D’) billentyűkkel lehet működésbe hozni. Ezen a hangkeltő eszközön tehát csupán kétféle hang egyidejű vagy egymás utáni megszólaltatása lehetséges – ebből is látható, hogy Gray ezen a ponton még nem gondolt zenei alkalmazásra, a cím musical tone elnevezése csupán a hangfrekvenciás periodikus rezgés szinonimája. Gray a leírás szerint abban látta készüléke hasznát, hogy általa az írott Morse-jelek megfelelő hosszúságú hangjelzésekkel helyettesíthetőek – elgondolása a későbbiekben valóban gyakorlati alkalmazásra lelt. Ugyanakkor felvetette egy olyan alternatív jelrendszer ötletét is, melyben az egyes betűknek néhány hangból álló dallamok felelnek meg – ezt az ötletét a gyakorlat nem tudta hasznosítani.

    Mivel a kérelmét először visszautasították, Gray az elgondolás fejlesztésébe kezdett. Rájött, hogy az üreges fémhengert nemcsak az áramkörbe kötött emberi kéz, hanem elektromágnesek is rezgésbe hozhatják. Így jött létre az őshangszóró (1.6. ábra), melynek elvén a ma legelterjedtebb papírmembrános hangszórók is működnek. Graynek először ezt az elgondolást sikerült szabadalmaztatnia 1875. július 27-én, 166.095-ös számon. Ezután mégis elfogadták az élő embert alkalmazó áramkör tervét, melyet így 166.096-os szám alatt regisztráltak – tehát a kezdetlegesebb ötlet kapta a magasabb számot.

    1.6. ábra - Gray őshangszórója a 166.095 számú szabadalomból

    E = elektromágnesek

    S = üreges fémhenger

    Úgy tűnik, Grayben csak fél évvel később tudatosult, hogy a fenti találmány zenei célokra is használható. Az 1876. február 15-én, 173.618-as számon bejegyzett electro-harmonic telegraph, melyet a leírás electrical organnak is nevez, az első tudatosan hangszerként elképzelt elektroakusztikus készülék. Az előző két szabadalomtól technikailag lényegében csak annyiban különbözik, hogy a zongoráéval azonos alakú és elrendezésű billentyűket használ, és egy oktáv terjedelmű diatonikus skála megszólaltatására képes, tehát nyolc oszcillátorral rendelkezik (1.7 ábra). Gray felhívja rá a figyelmet, hogy a megszólaltatható hangok száma az oszcillátorok szaporításával tetszőleges mértékben növelhető.

    1.7. ábra - Gray elektromos orgonájának szabadalmi leírása

    A hangszert egy évvel később mutatták be a nyilvánosság előtt. 1877. április 5-én a következő hirdetés jelent meg az Evening Star című washingtoni napilapban: „Lincoln Hall. Telefon koncert. Zene átvitele telegráfon. Az amerikai tudomány diadala. [...] Az első nyilvános előadásra Elisha Gray professzor csodálatos telefonján Washingtonban hétfő este, április 9-én kerül sor. Zenei dallamokat adnak majd elő Philadelphiában, s a közönség Washingtonban tisztán fogja őket hallani.”

    A kétszázharminc kilométeres távolságot áthidaló, történelmi jelentőségű mutatvány önmagában nem tudott kitölteni egy egész koncertműsort, ezért előtte és utána szólóénekesek és zongoristák klasszikus zenei számokat adtak elő. Gray találmányának bemutatásáról így adott hírt címlapján a washingtoni National Republican április 10-i száma:

    „Az első rész végén a hangversenyzongora fedelét lecsukták, két fiatalember felemelte a telefon „vevő” berendezését és a zongorára helyezte, majd pedig egy kábelt csatlakoztattak hozzá, ekképp közvetlen összeköttetést teremtve az „adó” berendezéssel, melyet F. Boscovitz úr felügyelt a Western Union Telegraph Company philadelphiai irodájában.

    Ezt követően egy telegráfkezelő jelent meg, és elfoglalta helyét a korábban említett kis asztalnál. Rögtön ezután egy magas, vékony, szakállas úriember lépett elő. Ez volt Gray professzor, a telefon feltalálója. A professzor kinyilvánította, hogy nem kívánja a telefont nagyszerű hangszerként beállítani, és ha bárki arra számít, hogy pompás zenét fog hallani, azt előre tájékoztatja, hogy csalódni fog. A maga területén kétségkívül zseniális professzorról nem állítható, hogy bővében volna a szónoki tehetségnek. Szétfolyó, összefüggéstelen és hibás nyelvezetű beszédében, melynek se fülét, se farkát meg nem találhattuk, a professzor arra vállalkozott, hogy tudományos alapossággal magyarázza el a telefonnal kapcsolatos sokféle dolgokat. Ezt a kínzást azonban túl sokáig nem folytathatta, mert a közönség türelmetlen lett, és csendesen hangot adott érzéseinek.

    A professzor nem késlekedett a célzás tudomásul vételével, és bevezető gondolatainak lezárásaképpen a legnagyobb csöndet rendelte el. Ezután megkérte a telegráfkezelőt, tájékoztassa Boscovitz urat Philadelphiában, hogy minden készen áll, és hogy nekikezdhet. Három vagy négy másodpercen belül a tágas terem minden részében hallhatóvá váltak a „Home, Sweet Home” első hangjai, a dallamot tökéletesen fel lehetett ismerni.

    A legjobban úgy tudjuk leírni a telefon tegnap hallott zenéjét, hogy egy orgona hangjához hasonlítjuk, mely orgonán lassan, egy ujjal játszanak. A magasabb hangok meglehetősen gyöngék voltak. A közönség végig a legnagyobb csöndben maradt, és a végén hosszú és lelkes volt a taps. A program hátralévő számai a megadott sorrendben hangzottak el, mind ugyanolyan sikerrel, a következőképpen:



    1. Home, Sweet Home,

    2. Come Genil--Don Pasquale,

    3. Then You'll Remember Me - (Bohemian Girl),

    4. The Last Rose of Summer,

    5. M'Appari, Romance - (Martha),

    6. The Carnival of Venice.

    A bemutató végén minden jelenlévő ítélete a leghízelgőbb volt e készülékről, melyet a modern idők legnagyobb találmányai közé sorolhatunk.”

    A két újságrészletben feltűnő a telefon szó mai ember számára szokatlan használata: a kifejezés ekkor még általában jelentett hangok távolba juttatására képes készüléket, jelen esetben Gray fent leírt hangszerét. Nem volt még elég idő arra, hogy jelentése a beszédet közvetítő szerkezetre szűküljön le, mert az első ilyen eszközök szabadalmi leírásait csak egy évvel korábban adta le a hivatalban Elisha Gray és Graham Bell. Történetünkben betöltött későbbi jelentőségük miatt röviden ezekre is ki kell térnünk.

    A két feltaláló egymástól függetlenül nyújtotta be a mai értelemben vett telefon technológiájának szabadalmi kérelmeit 1876 Valentin napján, február 14-én. Végül Bell leírása nyert védettséget (1876. március 7-én, 174,465-ös szám alatt) – egy elterjedt legenda szerint azért, mert Gray két órával később ért a hivatalba. Az amerikai jog azonban nem a kérelem leadásának sorrendjét, hanem a feltalálás elsőbbségét veszi figyelembe, s Bell győzelmének valódi oka jóval bonyolultabb és bizonytalanabb, mint a legendában.

    A telefon egyetlen újdonsága a korábban ismertetett találmányokhoz képest a levegő hangrezgéseinek – emberi hangnak, akusztikus hangszerek hangjának – elektromos rezgéssé alakítása, mai szóval a mikrofon beiktatása. Bell találmányának mikrofonja azon a felismerésen alapszik, hogy a fent bemutatott őshangszóró fordítva is működhet: nemcsak az elektromágnes okoz mechanikus rezgést a fémlemezben, hanem a fémlemez hangok által előidézett rezgései is létrehoznak elektromos rezgéseket az elektromágnesben, mely rezgések aztán a már ismert módon visszaalakíthatóak hanggá a vevő oldalán.

    Ezzel szemben Gray mikrofonjában, az úgynevezett vízmikrofonban egy membránról lelógó pici fémrúd elektromosan vezető oldatba nyúlik; a membrán rezgései hatására a rúd hol kisebb, hol nagyobb mértékben merül bele az oldatba, gyorsan változtatva ezáltal az elektromos ellenállást, s létrehozva a hangrezgésnek megfelelő elektromos rezgést. A további fejlődés szempontjából az utóbbi megoldás bizonyult hasznosabbnak: Gray vízmikrofonjával azonos elven, az ellenállás rezgések okozta gyors ingadozásán alapszik Thomas Alva Edison szénmikrofonja, melyet a telefonokban az 1980-as évekig használtak.

    A kétféle technológia tehát elvileg párhuzamosan is levédethető lett volna, Bell azonban még a leadás napján kiegészítő megjegyzéssel látta el a saját beadványát, melyben Grayéhez hasonló mikrofont írt le, mint eredeti elektromágneses mikrofonjának alternatíváját. Ez és néhány további körülmény felveti az ötletlopás gyanúját – ténye azonban máig nem bizonyított.

    3. Ellenőrző kérdések:


    1. Hogy működik a Franklin-csengő?

    2. Mi a neve Jean-Baptiste Thillaie La Borde hangszerének?

    3. Milyen távközlési eszközből fejlődött ki az első elektrofon hangszer?

    4. Ki találta fel az első elektrofon hangszert?

    5. Mire jött rá Elisha Gray az unokaöccse segítségével?

      1   2   3   4   5   6   7   8   9   10


    Download 0.82 Mb.

    Bosh sahifa
    Aloqalar

        Bosh sahifa


    Az elektronikus zene története Szigetvári Andrea Az elektronikus zene története

    Download 0.82 Mb.