• MÁSODIK JELENET.
  • Schiller tell vilmos szíNJÁTÉK 5 felvonásban fordította harsányi zsolt




    Download 0.56 Mb.
    bet16/27
    Sana10.04.2017
    Hajmi0.56 Mb.
    #4066
    1   ...   12   13   14   15   16   17   18   19   ...   27
    Kiszakítja magát és követi a szolgákat.

    NEGYEDIK FELVONÁS.

    ELSŐ JELENET.


    A vierwaldstatti tó keleti partja. A különböző alakú meredek sziklák nyugatról lezárják a látóhatárt. A tó nyugtalan, heves hullámzás van, villámlás és mennydörgés. Gersaui Kunz, halász és halászfiú vannak színen. (Halász: Ruodi, Halászfiú: Jenni.)

    Kunz:
    Saját szememmel láttam. Elhihedd.


    Úgy történt minden, ahogy elmeséltem.

    Halász:
    Tellt letartóztatták s Küssnachtba vitték?


    A legkülönb köztünk. A fő reménység,
    Hogyha ki kell a gátra állani.

    Kunz:
    A helytartó személyesen viszi.


    Épp készültek hajóra szállani,
    Indulásomkor. Csakhogy a vihar
    Mely közeleg s engem is idevert,
    Hogy sürgősen partot keressek, őket,
    Sem hagyja tán egykönnyen útrakelni.

    Halász:
    Tell megkötözve Gessler körme közt!


    Meglássátok, Gesslernek gondja lesz rá,
    Hogy meg ne lássa újra a napot.
    Hisz tarthat annak jogos bosszújától,
    Kit jogtalanul így megkínozott.

    Kunz:
    És azt mondják, hogy Attinghausen úr


    Nagyon beteg. Végső óráit éli.

    Halász:
    Így tűnnek el végső reményeink.


    A nép jogáért már csak ő tudott
    Az állásánál fogva szót emelni.

    Kunz:
    Nő a vihar. Hát csak vigyázzatok.


    Én szállást keresek a faluban.
    Ma már csónakra szállni lehetetlen. El.

    Halász:
    Tellt elfogták, és nincs többé a báró.


    Zsarnokság, mit szégyelsz? Mutathatod
    Kaján arcod kedvedre. Néma már
    A jog szava s lehunyódott szeme,
    Mentő karját kötéllel megkötözték.

    Halászfiú:


    Ez jégeső. Apám, menjünk be inkább.
    Nem jó nekünk itt lenni a szabadban.

    Halász:
    Szél, csak dühöngj! S te villám, csak cikázz!


    Felhők, szakadjatok! Ömölj, te vízár,
    És öntsd el ezt a földet. S fojtsd belé
    A nemzedéket, mely még nem fogant!
    Váljatok úrrá, ti vad elemek!
    Ti medvék és vadon farkasai,
    Gyertek elő, az ország a tiétek!
    Ha nincs szabadság, itt mért éljen ember!

    Halászfiú:


    Az örvény tombol, zúg a fergeteg.
    Ilyen vihart itt nem láttam soha.

    Halász:
    Saját fiának célozott fejére!


    Apának eddig ez még nem jutott.
    A természet ne lázadjon fel ilyen
    Gazság miatt? Ó, én nem is csodálnám,
    Ha a sziklák a vízbe omlanának,
    Ha jégmezők s hótornyok, amelyek
    A teremtésnek napja óta állnak,
    Elolvadnának most a bérceken,
    A hegyek omlanának, szakadékok
    Csapnának össze és új vízözön
    Magába nyelne mindent, ami él. Harangszó.

    Halászfiú:


    A harangot meghúzták odafenn.
    Talán hajó kínlódik a viharban,
    És a harang imádkozásra int. Magaslatra kúszik.

    Halász:
    Jaj a hajónak, melyet útjain


    Az ilyen szörnyű ár bölcsője renget.
    Itt kormány és kormányos hasztalan.
    Orkán az úr. A szélben és az árban
    Az ember labda. Messze és közel
    Nincs egy öböl sem, melybe szökhetik.
    A sziklapart kegyetlen símasággal
    Mered feléje s irgalmatlanul
    Mutatja síkos kőtestét neki.

    Halászfiú balra mutat:


    Apám, hajó! Jön Flüelen felől.

    Halász:
    Az Isten óvja meg szegényeket.


    Ha szakadékba szorul itt a víz,
    A szirtek közt dúvaddá tébolyul,
    Mely ketrecét tombolva rázza meg,
    És vad dühvel kijáratot keres,
    Mert közrefogja zordon sziklafal,
    Mely mozdulatlanul az égig ér. A magaslatra lép.

    Halászfiú:


    Apám, a helytartó hajója ez.
    Vörös tetős. Zászlaját ismerem.

    Halász:
    Az Isten ítél. Ez valóban ő.


    A helytartó. A vészben imbolyog.
    S az orkánban bűnét magával hordja.
    A büntetés korán elérte őt:
    Hogy ismerjen meg még nagyobb erőt.
    A hullámok nem hallgatják szavát,
    A szirtek meg nem hódolnak neki
    És a kalapnak. Fiú, ne imádkozz,
    És le ne fogd a büntető kezet.

    Halászfiú:


    A helytartóért nem imádkozom,
    Hanem Tellért, ki ott van a hajón.

    Halász:
    Ó vak elem, miért vagy esztelen?


    A bűnöst miért bünteted meg úgy,
    Hogy ártatlant is elveszítsz vele?

    Halászfiú:


    A Buggisgrat mellett már elhaladtak.
    De ott az Ördögtemplom. Visszapattan
    A vész annak faláról, s visszadobja
    A végzetes szirtekhez a hajót.
    Nem látom őket.

    Halász:              A Hackmesser az,


    Mely sok hajót tört össze már. Ha nem
    Tartják a kormányt jól és ügyesen,
    Az orkán összezúzza őket és
    Haragosan leküldi a fenékre.
    Egy jó kormányos volna a hajón.
    Az Tell. Meg tudná őket menteni.
    De keze-lába meg van most kötözve.

    Tell Vilmos íjával megjelenik. Gyors léptekkel jön, megdöbbenve néz körül, fel van indulva. Mikor a szín közepére ér, a földre veti magát. Kezét előbb a szárazföld, aztán az ég felé tartja. A halászfiú meglátja.

    Halászfiú:


    Nézd, nézd, apám, egy ember térdel ott.

    Halász:
    Kezével tapogatja a talajt,


    S úgylátszik, mintha magánkívül lenne.

    Halászfiú előbbre jön:


    Mit látok! Jöjj, apám, lásd magad is!

    Halász közeledik:


    Ki ez? Nagy Isten! Hisz ez maga Tell!
    Te hogy kerülsz ide?

    Halászfiú:                 Nem a hajón


    Hurcoltak téged, megkötött rabot?

    Halász:
    És nem vittek téged Küssnacht felé?

    Tell feláll:
    Szabad vagyok.

    Halász és halászfiú: Szabad! Jóságos Isten!

    Halászfiú:
    Honnan jösz?

    Tell:              A hajóról.

    Halász:                          Mit beszélsz?

    Halászfiú:


    Hol a helytartó?

    Tell:                   A hajón vergődik.

    Halász:
    Lehetséges? De hogy kerülsz ide?
    Ki mentett meg vihartól s kötelékből?

    Tell:
    A jó Isten kegyelme. Hallgassátok.

    Halász és halászfiú:
    Beszélj! Beszélj!

    Tell:                  Hogy Altorfban mi volt


    Tudjátok-e?

    Halász:        Mindent tudok. Beszélj!

    Tell:
    Hogy a helytartó megkötöztetett,
    És küssnachti várába akart vinni?

    Halász:
    Hajóra is szállt Flüelen felé,


    Tudjuk. De mondd el, hogy lettél szabad?

    Tell:
    A hajóban feküdtem megkötözve,


    Halálra szántan, tehetetlenül.
    A napvilágot nem reméltem többé
    Meglátnom, sem kedves családomat.
    Vigasztalan bámultam ki a vízre.

    Halász:
    Ó te szegény!

    Tell:               Elindult a hajó,
    A helytartóval, Harrassal, sok őrrel.
    De zubbonyom s íjam, az ott hevert
    Az orrdeszkán a kormány közelében.
    Mentünk tehát és épp a fokhoz értünk,
    Mikor szörnyű vihar csapott reánk.
    A Gotthard-szakadékból jött a vész,
    S az Úr rendelte oly erősnek azt,
    Hogy minden evezős halálra ijedt.
    A vízbe fúl: ezt hitte valamennyi.
    Hallom, hogy egyik ember így beszél
    A helytartóhoz: „Látod, jó uram,
    Hogy milyen rettentő bajban vagyunk,
    A vízbefúlás fenyeget, bizony
    A kormánynál mindenki oda van,
    Fejét vesztette, nem tud mit csinálni.
    De lásd, Tell Vilmos itt van a hajón,
    Erős ember s a kormányzáshoz ért.
    Miért ne vennők hasznát hát a bajban?”
    S ő így szólt hozzám: „Tell, ha gondolod,
    Hogy a hajót meg tudnád menteni,
    A kötelékekből kioldanálak.”
    Én erre mondom: „Uram, azt hiszem,
    Hogy Isten megsegít s megmentelek.”
    Így hát kioldtak. Átvettem legott
    A kormányt s dolgoztam serényen. Ám
    Félszemmel persze íjamat figyeltem.
    S a partot lestem, hogy találok-e
    Alkalmat a szökésre valahogy.
    S megláttam egy kiugró szirtet ott,
    Amelyen némi síma tér akadt...

    Halász:
    Azt ismerem. Mindjárt a fok alatt.


    De azt már sohse hittem volna, hogy
    Ugorva azt még el lehessen érni...

    Tell:
    Rájok kiáltok, hogyha ügyesen


    Dolgoznak és a szirthez eljutunk,
    A legrosszabbján akkor túlleszünk.
    Kemény munkával oda is jutottunk,
    S én a hajó tatját minden erővel
    A sziklafal felé irányítottam.
    Gyorsan felkaptam íjamat s neki!
    Nagy lendülettel felszöktem a szirtre,
    Hatalmas rúgást adtam a hajónak,
    Hogy a szabad vízáramlatba lökjem,
    Hadd boldoguljon ottan, ahogyan tud.
    Így hagytam ott bősz hatalmát az árnak,
    S az embereknek még bőszebb hatalmát.

    Halász:
    Tell, rajtad csodát mutatott az Isten.


    Alig lehet hinnem kalandodat.
    De mondd, mostan hová szándékozol?
    Ha a helytartó életben marad,
    Neked nincs biztonságban életed.

    Tell:
    Mielőtt még feloldatott, azt mondta,


    Hogy Brunnen mellett szándékszik kikötni
    És Schwyzen át vitet várába engem.

    Halász:
    Szóval kiköt s gyalog folytatja útját?

    Tell:
    Ezt mondta.

    Halász:          Akkor rögtön menekülj.


    Az Isten másodszor nem tesz csodát.

    Tell:
    Mondd meg az útat Arth s Küssnacht felé.

    Halász:
    Az országút Steinen felé megyen,
    De van ennél egy kurtább rejtekút.
    Fiam kalauzol majd Lowerzen át.

    Tell kezet nyujt:


    Isten fizesse meg jóságodat. Indul, de vissza fordul.
    Nem esküdtél te is a rütli téren?
    Mintha neved hallottam volna...

    Halász:                                       Úgy van,


    A szövetségre ott esküdtem én is.

    Tell:
    Akkor siess Bürglenbe, tedd meg ezt.


    Aggódik hitvesem, mondd meg neki,
    Hogy szabadon s biztos helyen vagyok.

    Halász:
    De mit mondjak, hogy merre menekültél?

    Tell:
    Ott lesz apósom s lesznek mások is,
    Akik velünk esküdtek. Mondd nekik,
    Hogy tartsanak ki és ne féljenek.
    Szabad vagyok és megvan két karom.
    Majd nemsokára hallanak felőlem.

    Halász:
    Mit tervezel? Nekem megmondhatod.

    Tell:
    Majd meghalljátok, hogyha végrehajtom. El.

    Halász:
    Vezesd! Ez megteszi, akármit tervez.

    Az Isten óvja meg, szívből óhajtom. El.

    MÁSODIK JELENET.



    Download 0.56 Mb.
    1   ...   12   13   14   15   16   17   18   19   ...   27




    Download 0.56 Mb.

    Bosh sahifa
    Aloqalar

        Bosh sahifa



    Schiller tell vilmos szíNJÁTÉK 5 felvonásban fordította harsányi zsolt

    Download 0.56 Mb.