• 3.1 A képi információ hordozói
  • 3.11 A képi információ mint faktografikus információ
  • Képi információk feldolgozására, közvetítésére, tárolására szolgáló új eszközök és eljárások a tudományos tájékoztatásban




    Download 0.73 Mb.
    bet9/13
    Sana25.03.2019
    Hajmi0.73 Mb.
    1   ...   5   6   7   8   9   10   11   12   13

    3. Képi információk feldolgozására, közvetítésére, tárolására
    szolgáló új eszközök és eljárások a tudományos tájékoztatásban


    Miben rejlett a tudás, mielőtt ennyi ismeretünk lett volna?
    És hol volt az ismeret e rengeteg információ előtt?


    T.S. Eliot

    Az elmúlt évszázadok során a tudományos fejlődés minden eddiginél nagyobb hatást gyako­rolt a termelésre és ezen keresztül a társadalomra. A jelentős eredmé­nyeknek köszönhetően a XIX. században a tudomány mindenható erejébe vetett hit is elterjedt. Bár a fenyegető ökológiai katasztrófa árnyékában századunkban ez a hit erő­sen megrendült, a tudományos fejlődés folyamatosan gyarapodó volta, logisztikus jellege nem látszik változni. Ugyancsak hatványozott növekedés jellemzi a tudo­mányos kommunikációt, amelynek keretében zajlik a meglévő ismeretek beépülésével a tudomány szerves fejlődését biztosító állandó és folyamatos információátadás. A Nobel-díjas tudós, Francis Crick ezt így fogalmazta meg: Communi­cation is the essence of science - a tudomány lényege a kommunikáció.124 A tudományos infor­mációcsere kettős funkciót tölt be: egyrészt az új ismeretek megszerzését szolgálja, másrészt pedig biztosítja az új eredményekkel járó előjogokat a kutató számára.

    A tudományos kommunikáció keretében közvetített ismereteket és azok hordo­zóit, a dokumentumokat a könyvtárügy - vagy ha úgy tetszik, a tájékoztatástudomány - azok anyagi hordozójával együtt mindig egy egységnek tekinti. Annak ellenére, hogy a tudás, az ismeret, és annak hordozója között különbséget lehet és kell is tenni, mégis ezek összetartozó voltát is ki kell hangsúlyozni.125 Ahogy Fülöp Géza meg­fogalmazta: “a dokumentum a testet öltött információ”.126 (Láttuk már, milyen tév­utakra vezet, ha a médiumot azonosítják magával az üzenettel, a közlés eszközét annak tartalmával. Hauser Arnold megállapításának analógiájára kijelenthetjük: a doku­mentum az információ rögzítésére szolgál, és “sem nem azonos vele, sem nem része” annak.127)

    Témánk továbbvitele szempontjából szükség lesz az információ és a dokumentum fogalmának leszűkítésére. A tájékoztatástudomány az információcsere során közvetí­tett ismereteket szakmai - közülük a bármilyen eszközzel, tetszőleges hordozón rögzí­tetteket szakirodalmi infor­mációknak nevezi. A biológiai, társadalmi stb. létre vonat­kozó általános jellegű informá­ciók többnyire kívül esnek a könyvtár- és tájékoz­tatásügy hatókörén - így a továbbiakban ezekkel én sem foglalkozom.

    A szakmai információ rögzítésének és tárolásának eszköze a dokumentum: egy olyan anyagi objektum, amely rögzített információt tartalmaz, és célja a szakismeretek térbeli vagy időbeli átadása. Tekintettel arra, hogy ebben a fejezetben már elsősorban a könyvtári dokumentu­mokkal foglalkozunk, érdemes talán felidézni a hazai könyvtár- és tájékoztatásügy működését szabályozó egyik rendelet kissé ugyan tautologikus megállapítását is, miszerint könyvtári dokumentum “a könyvtár feladatainak ellá­tásához szükséges tudományos, oktatási, művészeti, közművelődési vagy történeti értékű könyv, folyóirat, egyéb kiadvány, illetőleg szöveg-, kép-, adat- és hang­rögzítés”. A dokumentum rendeltetését az 1989-ben kiadott Akadémiai Kis­lexikon is fontosnak tartotta: információt tartalmazó, könyvtári gyűjtés, ill. dokumentációs feldolgozás körébe tartozó anyag (kézirat, könyv, kép, hanglemez, film).128


    3.1 A képi információ hordozói


    A hagyományos könyvtári tipológia tartalmi és formai jellemzőik alapján sok szempont szerint csoportosítja a dokumentumokat, illetve az azokban tárolt infor­mációkat. Az információtárolás eszközéül szolgálhat többek között az írás, a képi és a műszaki ábrázolás, illetve valamely elektronikai (mágneses, optikai, elektromecha­nikai stb.) rendszer. Térbeli el­ren­dezését tekintve egydimenziós (soros, vonalas) az írott szöveg vagy a mágnesszalagon rög­zített jel; kétdimenziós (síkbeli) a kép, az ábra; háromdimenziós (térbeli) a tárgy, a hologram stb.

    Az információhordozókat meghatározott szempontok alapján (rendeltetés, a rögzí­tett infor­mációk jellege, periodicitás, bibliográfiai számbavétel, publicitás stb.) lehet csoportosítani.129 Az alábbiakban megkísérlem a hagyományos könyvtári tipoló­gia szempontjai és néhány új aspektus szerint tipizálni a képi információ hordozóit.

    1. Funkciójuk, rendeltetésük alapján az információhordozók


    • összefoglaló (pl. életmű-monográfia)

    • oktatási (pl. történelmi atlasz)

    • kodifikációs, normatív (pl. műszaki rajz szabvány, KRESZ)

    • informatív, tájékoztató (pl. reklámújság)

    • propagatív (pl. plakát) stb.

    jellegűek lehetnek.

    2. A fizikai információhordozót tekintve



    • elsődleges (pl. fotó, térkép) és

    • másodlagos (pl. mikrofilm, videofilm) hordozókat különböztethetünk meg.

    Az elsődleges hordozón rögzített információkat minden segédeszköz nélkül, közvet­lenül, a másodlagos hordozón rögzítetteket viszont csak valamely segédeszköz közbe­iktatásával (mikrofilm-olvasóval, videomagnóval stb.), közvetetten tudjuk érzékelni.

    3. A rögzített információk minősége alapján megkülönböztetünk



    • elsődleges (primer),

    • másodlagos (szekunder) és

    • harmadlagos (tercier) információtartalmú hordozókat.

    Elsődleges (primer) információtartalommal azok a hordozók rendelkeznek, amelyek a tudo­má­nyos kutatás és a műszaki fejlesztés eredményeiről első ízben adják közre a keletkező új információkat (ilyen lehet például egy védjegy szabadalmi oltalom alá helyezése). Másodlagos (szekunder) minőségű információt hordoznak a tankönyvek, lexikonok, enciklopédiák, illetve a képi információ szempontjából ezek illusztrációi, reprodukciói. Harmadlagos (tercier) információtartalmuk van a szekunder közlések alapján összegyűjtött elemző, értékelő, össze­fog­laló jellegű hordozóknak, mint például a nemzetközi grafikai szimbólumok gyűjteményé­nek stb.

    4. Az időszakosságot, periodicitást tekintve a hagyományos könyvtári tipológia



    • eseti és

    • folytatódó kiadványokat különböztet meg.

    Eszerint a szemlélet szerint az eseti, egyszeri megjelenésű dokumentumok befejezett, lezárt egészet alkotnak - a technikai megjelenés fizikai egységeitől és annak idő­tartamától függet­lenül. Fizikailag ugyan állhatnak több részegységből, de ennek elle­nére a befejezettség és lezárt­ság szándékával készülnek. Folytatódó kiadványoknak azok a dokumentumok minő­sülnek, amelyek azonos formai jegyekkel rendelkező, egy­mást követő részegységekből állnak és megjelenésük előre meg nem határozott időre tervezett. Az egyes részegységeket számo­zásuk, kronologikus vagy más megjelölésük különbözteti meg egymástól. Amennyiben a képi információ valamilyen dokumen­tumban jelenik meg, ugyanazon elvek szerint tipizálhatjuk ezeket a hordozókat is.

    5. A bibliográfiai számbavétel szempontjából aszerint teszünk különbséget, hogy a nemzeti bibliográfiák regisztrálják vagy sem az adott információhordozót. Általában megállapítható, hogy a képi információhordozók közül a könyveket és általában a folyóiratokat a nemzeti bibliográfiák feldolgozzák, a szabadalmi leírásokat, szabvá­nyokat speciális jegyzékek tartal­mazzák, de a videokazettákról, plakátokról már in­kább csak gyarapodási jegyzékek tájé­koztatnak, a digitálisan rögzített képi informá­ciókról pedig ma még semmilyen bibliográfiai számbavétel nincs.

    6. A publicitás szerint a dokumentumokat a következőképpen különböztetjük meg:


    • publikált

    • félig publikált

    • nem publikált kategória szerint.

    A példányszám és a sokszorosítási technika alapján a publikált dokumentum alsó határa a 70 példány, ha ennél nagyobb példányszámban sokszorosítanak egy kiad­ványt, akkor az már a kötelespéldány-beszolgáltatás hatálya alá tartozik. A hagyomá­nyosnak tekinthető nyomda­termékekre ez a kategória egyértelműen vonatkoztatható, de már kérdéses lehet azoknál a képi információhordozóknál, amelyek nem tekinthe­tők a hagyományos értelemben publikációnak. Ez utóbbiak könyvtári kezelésére is kell megoldást találni, hogy ezen szellemi termékeket is meg lehessen őrizni az utókor számára.

    A sokféle kép számos más megközelítés szerint is csoportosítható az előállítás módja, az ábrázolás technikája, a hordozó alapanyag, a kommunikációs szándék stb. alapján. Éppen a sokrétűség miatt nehéz teljes körű tipológiát adni, ezért az alábbiakban csak a legfontosabb szempontokat emelem ki:

    A hordozó lehet:


    • vászon (festmény)

    • fa (táblakép)

    • pergamen (kódex)

    • textília (gobelin)

    • papír (fotó)

    • film (diapozitív)

    • mágnesszalag vagy -lemez (számítógépes grafika)

    • lézerlemez (fakszimile adatbázis) stb.

    Az előállítás módja:

    • manuális (festmény)

    • kézműves (amatőr fotó)

    • ipari (nyomdai plakát) stb.

    Szín szerint:

    • fekete-fehér vagy

    • színes

    A figurativitás szerinti két szélső érték:

    • figuratív (alakos ábrázolás)

    • nonfiguratív (absztrakt)

    A technikai minőséget befolyásoló tényezők:

    • kontraszt

    • telítettség

    • kromatizmus

    Az ábrázolt tárgy szerinti feltárás gyakorlatilag a tartalmi osztályozás első lépése, melynek fogalmi rendszerét a könyvtári gyűjtemény rendezési elvei szerint kell kialakítani.

    3.11 A képi információ mint faktografikus információ


    A könyv témája miatt az információk tipizálása közül csak egyet emelek ki: azt a disztinkciót, amely a szolgáltatott információ minősége szerint különbözteti meg a faktografikus, a bibliográfiai és a forrásértékű információt. Az általánosan elfogadott meghatározás szerint a faktografikus információ konkrét kérdésre adott, alfanu­merikus tény/adat közlése. A factum jelentése: tény; valóságos (nem kitalált) esemény vagy jelenség, a tény pedig: A valóság egy mozzanata, az, ami van, megtörtént, amit megtettek. Ha elfogadjuk e meghatározásokat, akkor semmi sem indokolja, hogy a valóság egy mozzanataként, valóságos jelenségként kezelt tények közé ne soroljuk be az alfanumerikus adatok mellé az elemi képi információkat is. Egy példával illusztrálva: a mozgássérültek nemzetközileg elterjedt képi szimbólumának alfa­nume­rikus adatokkal való leírása - amely az ábrát alkotó rövidebb-hosszabb vona­lak méretét, ezek hajlásszögét, a körív sugarát és középpontját stb. adja meg - nehéz­kes és bonyolult lenne, ám a grafikai szimbólum a maga képi eszközeivel pontos és teljes mértékben kielégítő választ adó faktografikus információ. A fentiekből követ­kezően javaslom az idézett meghatározás kibővítését: a faktografikus információ konkrét kérdésre meghatározott tény, adat közlése alfanumerikus vagy képi jelek segítségével.

    Milyen tájékoztatási kérdésekkel talál­kozhatunk ezen a területen? Nézzünk né­hány egyszerű példát és adjuk is meg a vála­szokat a képi faktografikus információkhoz sorolható referensz kérdésekre: “Mi a moz­gáskorlátozottak nemzetközileg elterjedt szimbóluma?”



    Milyen a lépcső-, illetve a háromdimenziós szalagdiagram?



    A kérdés: “Mit jelentenek egy ruha kezelési utasításán a következő jelek? Van ezen jelek alkalmazására Magyarországon valamilyen szabványos előírás?” A válasz szerint az ábrák jelentése sorra: “Klórtartalmú készítményekkel nem mosható, nem fehéríthető. Valamennyi, textíliára általánosan használt szerves oldószerrel tisztítható a szokásos műveletek alkal­ma­zásával. A vasalótalp hőmérséklete legfeljebb 110 C. A ruhaneműk kezelésével kapcsolatos jelzéseket a MSZ 1729-1979. sz. szabvány tartalmazza.”



    “Melyik szabvány rendelkezik a Magyar Köztársaság címeréről? Milyen a szabványos címerrajz méretezése?” A válasz: “a címer­rajzról szóló MSZ 3500. sz. szabvány elő­írásai szerint a rajz a mérete a címer ten­gelyére merőleges és a pajzs külső méretével megegyező”.



    A bibliográfiai és a forrásértékű információ fogalmi körébe a dokumentumként vagy dokumentumban megjelenő képi információt viszonylag könnyű integrálni. Isme­retes, hogy az önálló (tehát “kézbevehető”) fizikai entitásként létező videokazetta, diafilm, CD-ROM stb. könyvtári feldolgozását már megoldották, így ezek bibliográfiai regisztrálása, illetve az eredeti dokumentumok szolgáltatása nem okoz különösebb gondot. Azoknak az adatbázisoknak a hagyományos keretekbe illesztése, amelyek nem jelennek meg fizikai entitásként, már kevésbé megoldott. Anélkül, hogy a kérdés bonyodalmaiba belemerülnénk, csak egy-két vonatkozást említek meg: hogyan lehet például eldönteni, mi tartozik az adatbázis lényegéhez, tehát mi az, ami adott esetben megőrzendő? Hosszú távon nyilvánvalóan nem elegendő csak az adatokat tárolni, hiszen a rendszert működtető szoftver nélkül ezekhez nem lehet hozzá­férni - ugyan­akkor egy adott program üzemeltetéséhez elengedhetetlenül szükséges a számítógép is... Lehet, hogy ezen ma mosolygunk, de száz év múlva már jelentős történeti értéket képviselnének az első hazai adatbázisok is, ezért előbb-utóbb el kell gondolkodnunk azon, hogyan és milyen formában kívánjuk megőrizni ezeket az utókor számára.



    Katalog: 03100

    Download 0.73 Mb.
    1   ...   5   6   7   8   9   10   11   12   13




    Download 0.73 Mb.

    Bosh sahifa
    Aloqalar

        Bosh sahifa



    Képi információk feldolgozására, közvetítésére, tárolására szolgáló új eszközök és eljárások a tudományos tájékoztatásban

    Download 0.73 Mb.