• Információ és ontológia
  • Információ és ismeretelmélet
  • Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Informatikai Tanszék Fülöp Géza Az információ




    Download 2.78 Mb.
    bet11/47
    Sana09.06.2021
    Hajmi2.78 Mb.
    1   ...   7   8   9   10   11   12   13   14   ...   47
    INFORMÁCIÓ ÉS FILOZÓFIA
    Az információ, ez a sokdimenziós és még nem egy szempontból ismeretlen jelenség akkor került a filozófia érdeklődési körébe, amikor átlépve a matematikai információelmélet kereteit, mind több tudományágban “tűnt fel”, s mennyiségi vonatkozásai mellett fontossá kezdtek válni minőségi aspektusai is.

    Ahogy Jii Zeman megfogalmazta: az információ nem csak matematikai, hanem filozófiai fogalom is, nemcsak mennyiség, hanem minőség is (Zeman, 1975). J. Koblitz pedig tovább­megy, az információ szerinte tágabb értelemben filozófiai kategória (Koblitz, 1979).

    A filozófiát - mint más tudományágak esetében is - két kérdéskör érdekli:

    - az információ ontológiai meghatározása: mibenléte, jellege, eredete, helye a világban;

    - az információ ismeretelméleti kapcsolatai: információ és megismerés, információ és tudat viszonya.

    A kérdésekre nincs egységes válasz. A filozófusok, az információ kutatói nem jutottak még közös nevezőre egyik kérdésben sem. S a vita nemcsak a különböző világnézetek képviselői között folyik - ez a filozófiában természetes lenne -, hanem a táborokon belül is.


    Információ és ontológia


    Elöljáróban idézzünk egy 1975-ös megállapítást; “Az információ problémájával kapcsolatban a mai tudományban az a helyzet, hogy nincs alapvető egyetértés a tekintetben, mi alkotja az információ általános fogalmát. Ha eltekintünk a szerzők szándékától, azt mondhatjuk, hogy az információ egyetlen értelmezése sem képes valamennyire is egységbe foglalni az információ sokféle megjelenését” (Urszul, 1975). Sajnos ez a megállapítás ma is érvényes (A beveze­tőben már utaltunk a hasonlóságra, amely az energia múlt századi és az információ mai helyzete között fennáll.)

    Lássunk néhány véleményt az információ mibenlétéről.

    Elsőként álljon itt Shannon társszerzőjének, W. Weawernek, a jeles matematikusnak a megfogalmazása:

    “Ebben az elméletben az információ szót speciális értelemben használjuk és ezt nem szabad összekeverni a szó szokványos értelmével. Különösen ügyelni kell arra, hogy az információ nem tévesztendő össze a jelentéssel.

    Valójában két üzenet, melyek közül az egyiknek nagy a jelentéstartalma, míg a másik merő képtelenség, ebből a szempontból, az információt tekintve, teljesen egyenértékű lehet. Ez kétségkívül ugyanazt jelenti, mint amit Shannon a következőképpen fogalmazott meg: “A hírköz-lés szemantikai vonatkozásai műszaki szempontból teljesen közömbösek.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy a műszaki vonatkozások szükségképpen közömbösek a szemantika szemszögéből.

    Fontos tisztázni, hogy az információ szó a hírközléselméletben nem annyira arra vonatkozik, amit mondunk, hanem inkább arra, amit mondhatunk, azaz az információ egy üzenet kiválasztásában rejlő szabad választásunk mértékét jelöli” (Weawer, 1975).

    Akcsurin a következőket írja: “Az információ fogalma a lehetőség és a valóság filozófiai kategóriáival kapcsolatos. Mindenhol, ahol különböző lehetőségek léteznek, amelyek közül csak egy realizálódik, van értelme beszélni információról, amelyet ez a megvalósult lehetőség hoz magával” (Akcsurin, 1965).

    Wiener véleménye: “Az információ az információ, nem anyag és nem energia” (Wiener, 1948). Emellett természetesen adott pontosabb meghatározást is: “Információ az a tartalom, amelyet a környezettel alkalmazkodásunk folyamatában kicserélünk” (Wiener, 1954).

    Ashby, a kibernetika másik nagy klasszikusa az információt a sokféleség mértékeként határozza meg: “Ha a sokféleséget a logaritmikus formájában mérjük, egysége a bit.” (Ashby, 1970).

    Zeman és Morozov ezen az alapon állítja, hogy az információ a sokféleség visszatükrözése (Zeman, 1962, Morozov, 1967)

    Ugyanakkor Zeman az információt úgy értelmezi, mint az anyagi valóságnak azt a tulajdonságát, hogy önszerveződésű, szervezettségének megőrzésére és növelésére is képes. A rendszereket véleménye szerint az információsűrűséggel lehet jellemezni. Minél szervezettebb egy rendszer, annál nagyobb az információ sűrűsége.

    Guscsin véleménye szerint az információ negatív entrópikus rendszer, amely más rend­szerekre hatást gyakorol. Ennek következtében az utóbbinak szerkezeti elemei közé kerül az előbbi hasonló eleme (Guscsin, 1956).

    Kalmár László meghatározása így szól: “Az információ nem más, mint anyagi rendszerek állapotának vagy a bennük végbemenő folyamatoknak többé-kevésbé teljes tükrözése egy másik anyagi rendszerben, (amely speciális esetben lehet része is az előzőnek)” (Kalmár, 1963).

    Rigó Jázon szintetikus meghatározása: “Az információ az anyagi rendszereknek az a poten­ciális tulajdonsága, hogy más anyagi rendszerekkel aktív kölcsönhatásba lépve önmaguk struk­turális adottságainak és a másik rendszer hasonló adottságainak megfelelő vissza­tükrö­zési folyamatot hoznak létre. Ennek során a rendszerek kölcsönösen átveszik (beépítik) egy­más funkcióinak elemeit, amellyel gazdagítják saját struktúrájukat és funkcionális “gazda­godást” nyernek”. Majd tovább: “A rendszerek egymásra gyakorolt hatásának az a része információ, amely a felvevő rendszerben rendezettséget hoz létre vagy azt fenntartja, tehát a szervező hatás. Ez nem valamely anyagfajta vagy energia. Mibenléte hasonlítható a tudatéhoz, amennyiben a tudat sem azonosítható az aggyal, hanem annak működési eredménye. Az információ a bonyolult rendszerek vagy részrendszerek egymásra gyakorolt hatásának - mint “működésük” - eredménye” (Rigó, 1983).

    Paisley a hétköznapi értelmezést formalizálva az információt részlegesen azonosítja a gondolkodás struktúrájában bekövetkező változással: “Információ minden inger, amely a befogadó kognitív struktúráját megváltoztatja. Amit a befogadó már tud, az nem változtatja meg a kognitív struktúrát, az nem információ” (Paisley, 1980).

    Hayes, mint láttuk, az információt az adatfeldolgozás függvényében értelmezi: “Az informá­ció az adatoknak (rögzített szimbólumoknak) az a tulajdonsága, amely feldolgozásuk hatását reprezentálja” (Hayes, 1991).

    Még néhány meghatározás-kísérlet:

    “Információn értünk minden olyan jelekben kifejezett állítást, amely a közlő és a felvevő számára egyaránt értelmezhető”.

    “Az információ valamely szövegnek olyan struktúrája, amely alkalmas arra, hogy változást idézzen elő a befogadó képstruktúrájában.”

    “Az információ olyan közvetlen tapasztalat, megfigyelés vagy olyan közvetett, mások által már felfedezett tapasztalat megértésén alapuló ismeret, amely hozzájárul a gondolatoknak valamely alkotóelv szerinti rendezéséhez, problémák megoldásához, csökkenti a döntések bizonytalanságát, kockázatának mértékét, általában az entrópiát”.

    “Az információ kölcsönösen egymásra ható objektumok kommunikációjának objektív tartalma, amely ezen objektumok állapotának megváltoztatásában nyilvánul meg”.

    Bőven van tehát meghatározás (Schrader a fogalomnak 134 értelmezését említi (Schrader, 1986), de sajnos hiányzik a meghatározás.

    K. W. Otten véleménye szerint a meghatározásokat az jellemzi, hogy az információnak csak egy-egy aspektusát tükrözik, s azok a kísérletek, amelyek szélesebb, átfogóbb definíciót igyekeztek kidolgozni, nagyrészt semmitmondó általánosságokba fulladnak (Otten, 1975).

    Mi az oka ennek a zűrzavarnak?

    Elsősorban és főleg az, hogy az információ szavunk nagyon sok, egymástól első látásra nagyon távol eső jelenséget jelöl, s jelentésszintjeit filozófiai, köznapi és egyéb értelmezések, értékelések bonyolítják. A statisztikai-matematikai információ, a társadalmi információ különböző formái, az élettelen természetben fellelhető (?) információ annyira különböznek egymástól, hogy egyes szkeptikus vélemények szerint elvileg sem lehet kivonni belőlük egy általános információfogalom jegyeit (Goffmann, 1970).

    A már idézett Erik Hollnagel szerint nincs is szükség nagyon pontos meghatározásokra ahhoz, hogy tudományos szinten tudjunk foglalkozni az információtudomány körébe tartozó jelen­sé­gekkel. Ilyenekre - véleménye szerint - csak a természettudósoknak van szüksége (Hollnagel, 1980).

    S hogy mégis létezik, léteznie kell egy ilyen általános fogalomnak, hogy az információ az objektív valóság eleme, arra bizonyíték a különböző fajtájú információk egymásba való átalakíthatósága, átkódolhatósága, invarianciája a csatornával szemben.

    Az eltérő meghatározások, értelmezések mögött természetesen a szerzőknek az információ eredetére, mibenlétére vonatkozó eltérő nézetei rejlenek. Véleményük, felfogásuk alapján az információtudomány képviselőit nagyjából négy csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe tartoznak azok, akik az információt - a köznapi értelmezéshez közelállóan - az ismerettel, esetenként a doku­mentumokban rögzített, “kódolt” adattal vagy közleménnyel azonosítják. A második cso­por­tot azok alkotják, akik a fogalmat a matematikai információelmélettel kötik össze, s ilyen értelemben beszélnek hírről, közlésről. Rényi Alfréd ezen az alapon megkülönbözteti a szűkebb és tágabb értelemben vett információelméletet (Rényi, 1964). A harmadik csoportba sorolhatjuk azokat a filozófusokat, információtudósokat, akik az információt önálló léttel bíró szubsztanciaként határozzák meg. S végül a negyedik csoport: azok a filozófusok, akik az információ lényegét az emberi lét dimenzióiban, az emberi kapcsolatokban keresik.

    Fejezetcímünk értelmében az utóbbi két csoportot kell figyelembe vennünk.

    Az információtudomány sok képviselője azt a nézetet képviseli, hogy az információ anyagi természetű, s az élettelen természetben is létezik. Egyesek szerint mint az anyag attribútuma, akár az idő, a tér, a mozgás. Mások az anyagi rendszerek kölcsönhatásából származtatják. Paul Constantinescu energia-információ dualizmusról beszél, amely az anyag két elválaszt­ha­tatlan attribútumát tükrözi, a mozgást és a szervezettséget. Az energiát úgy értelmezhetjük, mint a mozgáshoz, az információt mint a szervezettséghez rendelhető mértéket (Constantinescu, 1982).

    Ha elfogadjuk azt a koncepciót, hogy az információ az élettelen természetben is létezik, szem­be kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szervetlen anyagok birodalmában nem találkozunk az információ néhány meghatározó attribútumával, mivel nincs célt feltételező irányítás-vezérlés, az információ nem nyilvánul meg, mint fentebb láttuk, nincsenek szemantikai-pragmatikai vonatkozásai, jelentése, nincs önmagában haszna, csak valamely magasabb rendű megfigyelő szempontjából, nincs információfeldolgozás, kódolás, csak információtárolás van. Urszul úgy oldja fel ezt a dilemmát, hogy az információ többféle megjelenési formáját feltételezi. Az élettelen természetben az információ legelemibb formájával, a nem kibernetikus informá­cióval találkozunk. Mivel a szervetlen anyagi rendszerekben a tulajdonságok, attribútumok nem válnak ki a kölcsönhatásból, s hiányoznak a sajátos információs terhet hordozó szerkezetek, ezek a rendszerek az információt szerkezetükben hordják, abban halmozódnak fel, s ez mint szervezettség, összetettség jelentkezik. A szerkezeti információ felhalmozó­dá­sával, a szervezettség növekedésével megjelennek az önszervező rendszerek (már a szervetlen anyag szintjén), majd az irányítási, vezérlési folyamatok s a kibernetikai információ. Az emberi társadalom kialakulásával pedig az információnak egy új formája jelenik meg: az ideális információ. Ez az anyagi információ tükröződése az emberi gondolkodásban, reális, de nem anyagi (Urszul, 1975).

    Más vélemények szerint az információ az élő anyag attribútuma. Balogh István ezt írja: “A jel és információ az anyag egyik attribútumának, a mozgásnak sajátos, az élő világban kialakuló, külön anyagi formát öltő megnyilvánulása” (Balogh, 1979).

    Az információtudósok másik csoportja az információ fogalmát kizárólag az emberi szférára vonatkoztatja, s visszautasítja azokat az elképzeléseket, amelyek a fogalmat a valóság minden területére kiterjesztik. Természetesen itt is számos irányzatot, árnyalatot találunk.

    B. C. Brookes az információt a popperi “három világ” elképzelés keretében értelmezi. (1. a fizikai tárgyak és helyzetek világa, 2. a tudat és szubjektív ismeretek világa, 3. az emberi gondolkodás és tevékenység által teremtett kultúra és az objektív ismeretek világa, mindazok a “műtárgyak” (artefacts), amiket az ember a művészetben, tudományban, technikában létrehozott). Az információ a 2. világban keletkezik, de objektív formában a 3. világban ölt testet. Az információ és a tudás nem fizikai, hanem fizikán kívüli entitás - véli Brookes -, amely csupán a kognitív (mentális vagy információs) térben létezik. Brookes munkája az információtudomány kognitív megalapozásaként tekinthető (Brookes, 1980). A kognitív szemlélet az információ intrinsic összekapcsolódik az emberi tudás struktúrájával (Belkin, 1990).

    Az egzisztencialista magalapozású információtudomány arra a tételre épül, hogy alapvetően nyitottak vagyunk, a kommunikáció, mint a közös világ megosztása, sajátos vonása világban való létezésünknek. Az információ az egzisztencialista hermeneutika értelmében a közös világ tematikai és szituációs megosztását jelenti. Ilyenformán nem a reprezentációs folyamat végterméke, vagy valami, ami egyik agyból a másikba szállítódik, hanem a világban másokkal együttlétezésünk egzisztenciális dimenziója (Capurro, 1991).

    Ezek lennének tehát - nagyon vázlatosan - a különböző vélemények az információ ontológiai aspektusáról.


    Információ és ismeretelmélet


    Az természetes, hogy az információnak vannak ismeretelméleti vonatkozásai, hiszen a meg­ismerés, az ismeretszerzés információs folyamat, információ fel- és átvételéből és feldolgo­zásából áll.

    Az információelmélet mondanivalója az ismeretelmélet számára Rigó megfogalmazásában: “Az anyagi rendszereknek megvan az az objektív tulajdonságuk, hogy kölcsönhatás során képesek önmaguk állapotáról információt továbbítani más rendszerek számára. Ez a tulajdonság ismeretelméletileg úgy értékelendő, hogy az embernek lehetősége van az objektív valóság jelenségeiről információkat szerezni” (Rigó, 1983).

    Az ismeretelmélet és az információtudomány különösen az elmúlt évtizedekben került igen szoros kapcsolatba egymással. A mesterséges intelligencia kutatása, s ezzel kapcsolatban az ún. ismerettechnológia (knowledge engineering), a kognitív tudomány kialakulása, az agy- és idegrendszer kutatásának új irányai az ismeretelmélet számára is fontos kérdéseket vizsgálnak és oldanak meg.




    Download 2.78 Mb.

    1   ...   7   8   9   10   11   12   13   14   ...   47




    Download 2.78 Mb.

    Bosh sahifa
    Aloqalar

        Bosh sahifa



    Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Informatikai Tanszék Fülöp Géza Az információ

    Download 2.78 Mb.