Schiller tell vilmos szíNJÁTÉK 5 felvonásban fordította harsányi zsolt




Download 493.63 Kb.
bet10/14
Sana10.04.2017
Hajmi493.63 Kb.
1   ...   6   7   8   9   10   11   12   13   14

NEGYEDIK FELVONÁS.

ELSŐ JELENET.


A vierwaldstatti tó keleti partja. A különböző alakú meredek sziklák nyugatról lezárják a látóhatárt. A tó nyugtalan, heves hullámzás van, villámlás és mennydörgés. Gersaui Kunz, halász és halászfiú vannak színen. (Halász: Ruodi, Halászfiú: Jenni.)

Kunz:
Saját szememmel láttam. Elhihedd.


Úgy történt minden, ahogy elmeséltem.

Halász:
Tellt letartóztatták s Küssnachtba vitték?


A legkülönb köztünk. A fő reménység,
Hogyha ki kell a gátra állani.

Kunz:
A helytartó személyesen viszi.


Épp készültek hajóra szállani,
Indulásomkor. Csakhogy a vihar
Mely közeleg s engem is idevert,
Hogy sürgősen partot keressek, őket,
Sem hagyja tán egykönnyen útrakelni.

Halász:
Tell megkötözve Gessler körme közt!


Meglássátok, Gesslernek gondja lesz rá,
Hogy meg ne lássa újra a napot.
Hisz tarthat annak jogos bosszújától,
Kit jogtalanul így megkínozott.

Kunz:
És azt mondják, hogy Attinghausen úr


Nagyon beteg. Végső óráit éli.

Halász:
Így tűnnek el végső reményeink.


A nép jogáért már csak ő tudott
Az állásánál fogva szót emelni.

Kunz:
Nő a vihar. Hát csak vigyázzatok.


Én szállást keresek a faluban.
Ma már csónakra szállni lehetetlen. El.

Halász:
Tellt elfogták, és nincs többé a báró.


Zsarnokság, mit szégyelsz? Mutathatod
Kaján arcod kedvedre. Néma már
A jog szava s lehunyódott szeme,
Mentő karját kötéllel megkötözték.

Halászfiú:


Ez jégeső. Apám, menjünk be inkább.
Nem jó nekünk itt lenni a szabadban.

Halász:
Szél, csak dühöngj! S te villám, csak cikázz!


Felhők, szakadjatok! Ömölj, te vízár,
És öntsd el ezt a földet. S fojtsd belé
A nemzedéket, mely még nem fogant!
Váljatok úrrá, ti vad elemek!
Ti medvék és vadon farkasai,
Gyertek elő, az ország a tiétek!
Ha nincs szabadság, itt mért éljen ember!

Halászfiú:


Az örvény tombol, zúg a fergeteg.
Ilyen vihart itt nem láttam soha.

Halász:
Saját fiának célozott fejére!


Apának eddig ez még nem jutott.
A természet ne lázadjon fel ilyen
Gazság miatt? Ó, én nem is csodálnám,
Ha a sziklák a vízbe omlanának,
Ha jégmezők s hótornyok, amelyek
A teremtésnek napja óta állnak,
Elolvadnának most a bérceken,
A hegyek omlanának, szakadékok
Csapnának össze és új vízözön
Magába nyelne mindent, ami él. Harangszó.

Halászfiú:


A harangot meghúzták odafenn.
Talán hajó kínlódik a viharban,
És a harang imádkozásra int. Magaslatra kúszik.

Halász:
Jaj a hajónak, melyet útjain


Az ilyen szörnyű ár bölcsője renget.
Itt kormány és kormányos hasztalan.
Orkán az úr. A szélben és az árban
Az ember labda. Messze és közel
Nincs egy öböl sem, melybe szökhetik.
A sziklapart kegyetlen símasággal
Mered feléje s irgalmatlanul
Mutatja síkos kőtestét neki.

Halászfiú balra mutat:


Apám, hajó! Jön Flüelen felől.

Halász:
Az Isten óvja meg szegényeket.


Ha szakadékba szorul itt a víz,
A szirtek közt dúvaddá tébolyul,
Mely ketrecét tombolva rázza meg,
És vad dühvel kijáratot keres,
Mert közrefogja zordon sziklafal,
Mely mozdulatlanul az égig ér. A magaslatra lép.

Halászfiú:


Apám, a helytartó hajója ez.
Vörös tetős. Zászlaját ismerem.

Halász:
Az Isten ítél. Ez valóban ő.


A helytartó. A vészben imbolyog.
S az orkánban bűnét magával hordja.
A büntetés korán elérte őt:
Hogy ismerjen meg még nagyobb erőt.
A hullámok nem hallgatják szavát,
A szirtek meg nem hódolnak neki
És a kalapnak. Fiú, ne imádkozz,
És le ne fogd a büntető kezet.

Halászfiú:


A helytartóért nem imádkozom,
Hanem Tellért, ki ott van a hajón.

Halász:
Ó vak elem, miért vagy esztelen?


A bűnöst miért bünteted meg úgy,
Hogy ártatlant is elveszítsz vele?

Halászfiú:


A Buggisgrat mellett már elhaladtak.
De ott az Ördögtemplom. Visszapattan
A vész annak faláról, s visszadobja
A végzetes szirtekhez a hajót.
Nem látom őket.

Halász:              A Hackmesser az,


Mely sok hajót tört össze már. Ha nem
Tartják a kormányt jól és ügyesen,
Az orkán összezúzza őket és
Haragosan leküldi a fenékre.
Egy jó kormányos volna a hajón.
Az Tell. Meg tudná őket menteni.
De keze-lába meg van most kötözve.

Tell Vilmos íjával megjelenik. Gyors léptekkel jön, megdöbbenve néz körül, fel van indulva. Mikor a szín közepére ér, a földre veti magát. Kezét előbb a szárazföld, aztán az ég felé tartja. A halászfiú meglátja.

Halászfiú:


Nézd, nézd, apám, egy ember térdel ott.

Halász:
Kezével tapogatja a talajt,


S úgylátszik, mintha magánkívül lenne.

Halászfiú előbbre jön:


Mit látok! Jöjj, apám, lásd magad is!

Halász közeledik:


Ki ez? Nagy Isten! Hisz ez maga Tell!
Te hogy kerülsz ide?

Halászfiú:                 Nem a hajón


Hurcoltak téged, megkötött rabot?

Halász:
És nem vittek téged Küssnacht felé?

Tell feláll:
Szabad vagyok.

Halász és halászfiú: Szabad! Jóságos Isten!

Halászfiú:
Honnan jösz?

Tell:              A hajóról.

Halász:                          Mit beszélsz?

Halászfiú:


Hol a helytartó?

Tell:                   A hajón vergődik.

Halász:
Lehetséges? De hogy kerülsz ide?
Ki mentett meg vihartól s kötelékből?

Tell:
A jó Isten kegyelme. Hallgassátok.

Halász és halászfiú:
Beszélj! Beszélj!

Tell:                  Hogy Altorfban mi volt


Tudjátok-e?

Halász:        Mindent tudok. Beszélj!

Tell:
Hogy a helytartó megkötöztetett,
És küssnachti várába akart vinni?

Halász:
Hajóra is szállt Flüelen felé,


Tudjuk. De mondd el, hogy lettél szabad?

Tell:
A hajóban feküdtem megkötözve,


Halálra szántan, tehetetlenül.
A napvilágot nem reméltem többé
Meglátnom, sem kedves családomat.
Vigasztalan bámultam ki a vízre.

Halász:
Ó te szegény!

Tell:               Elindult a hajó,
A helytartóval, Harrassal, sok őrrel.
De zubbonyom s íjam, az ott hevert
Az orrdeszkán a kormány közelében.
Mentünk tehát és épp a fokhoz értünk,
Mikor szörnyű vihar csapott reánk.
A Gotthard-szakadékból jött a vész,
S az Úr rendelte oly erősnek azt,
Hogy minden evezős halálra ijedt.
A vízbe fúl: ezt hitte valamennyi.
Hallom, hogy egyik ember így beszél
A helytartóhoz: „Látod, jó uram,
Hogy milyen rettentő bajban vagyunk,
A vízbefúlás fenyeget, bizony
A kormánynál mindenki oda van,
Fejét vesztette, nem tud mit csinálni.
De lásd, Tell Vilmos itt van a hajón,
Erős ember s a kormányzáshoz ért.
Miért ne vennők hasznát hát a bajban?”
S ő így szólt hozzám: „Tell, ha gondolod,
Hogy a hajót meg tudnád menteni,
A kötelékekből kioldanálak.”
Én erre mondom: „Uram, azt hiszem,
Hogy Isten megsegít s megmentelek.”
Így hát kioldtak. Átvettem legott
A kormányt s dolgoztam serényen. Ám
Félszemmel persze íjamat figyeltem.
S a partot lestem, hogy találok-e
Alkalmat a szökésre valahogy.
S megláttam egy kiugró szirtet ott,
Amelyen némi síma tér akadt...

Halász:
Azt ismerem. Mindjárt a fok alatt.


De azt már sohse hittem volna, hogy
Ugorva azt még el lehessen érni...

Tell:
Rájok kiáltok, hogyha ügyesen


Dolgoznak és a szirthez eljutunk,
A legrosszabbján akkor túlleszünk.
Kemény munkával oda is jutottunk,
S én a hajó tatját minden erővel
A sziklafal felé irányítottam.
Gyorsan felkaptam íjamat s neki!
Nagy lendülettel felszöktem a szirtre,
Hatalmas rúgást adtam a hajónak,
Hogy a szabad vízáramlatba lökjem,
Hadd boldoguljon ottan, ahogyan tud.
Így hagytam ott bősz hatalmát az árnak,
S az embereknek még bőszebb hatalmát.

Halász:
Tell, rajtad csodát mutatott az Isten.


Alig lehet hinnem kalandodat.
De mondd, mostan hová szándékozol?
Ha a helytartó életben marad,
Neked nincs biztonságban életed.

Tell:
Mielőtt még feloldatott, azt mondta,


Hogy Brunnen mellett szándékszik kikötni
És Schwyzen át vitet várába engem.

Halász:
Szóval kiköt s gyalog folytatja útját?

Tell:
Ezt mondta.

Halász:          Akkor rögtön menekülj.


Az Isten másodszor nem tesz csodát.

Tell:
Mondd meg az útat Arth s Küssnacht felé.

Halász:
Az országút Steinen felé megyen,
De van ennél egy kurtább rejtekút.
Fiam kalauzol majd Lowerzen át.

Tell kezet nyujt:


Isten fizesse meg jóságodat. Indul, de vissza fordul.
Nem esküdtél te is a rütli téren?
Mintha neved hallottam volna...

Halász:                                       Úgy van,


A szövetségre ott esküdtem én is.

Tell:
Akkor siess Bürglenbe, tedd meg ezt.


Aggódik hitvesem, mondd meg neki,
Hogy szabadon s biztos helyen vagyok.

Halász:
De mit mondjak, hogy merre menekültél?

Tell:
Ott lesz apósom s lesznek mások is,
Akik velünk esküdtek. Mondd nekik,
Hogy tartsanak ki és ne féljenek.
Szabad vagyok és megvan két karom.
Majd nemsokára hallanak felőlem.

Halász:
Mit tervezel? Nekem megmondhatod.

Tell:
Majd meghalljátok, hogyha végrehajtom. El.

Halász:
Vezesd! Ez megteszi, akármit tervez.

Az Isten óvja meg, szívből óhajtom. El.


Download 493.63 Kb.
1   ...   6   7   8   9   10   11   12   13   14




Download 493.63 Kb.

Bosh sahifa
Aloqalar

    Bosh sahifa



Schiller tell vilmos szíNJÁTÉK 5 felvonásban fordította harsányi zsolt

Download 493.63 Kb.