Schiller tell vilmos szíNJÁTÉK 5 felvonásban fordította harsányi zsolt




Download 493.63 Kb.
bet13/14
Sana10.04.2017
Hajmi493.63 Kb.
1   ...   6   7   8   9   10   11   12   13   14

ÖTÖDIK FELVONÁS.

ELSŐ JELENET.


Altorf nyilvános tere. A háttérben jobbról Uri építkezése a még ott lévő állványokkal, mint az első felvonás harmadik jelenetében. Balról sok hegyre nyílik kilátás, ezeken mindenütt jeltüzek égnek. Pirkad. Mindenfelől harangszó. Kuoni, Ruodi, Werni, kőfaragómester, emberek, nők, gyerekek.

Ruodi:
Nézzétek! Jeltüzek a bérceken!

Kőfaragó:
Halljátok! Ott az erdőn túl harang szól.

Ruodi:
Az ellenség fut!

Kőfaragó:             Mieink a várak!

Ruodi:
S mi Uriban saját földünkön tűrjük


A zsarnok várát? Utolsók vagyunk,
Akik kimondják szabadságukat?

Kőfaragó:


Álljon tovább is a rabság jele?
Rontsuk le, emberek.

Mind:                       Lerontani!

Ruodi:
Stier hol van?

Stier:              Itt vagyok. Halljuk, mi kell?

Ruodi:
A kürtöt fújd meg fenn az őrtoronyban,
Hogy túlharsogja mind a bérceket,
S a szakadékok riadó visszhangja
A hegyvidéknek minden emberét
Idézze meg. Stier el, jön Fürst Walter.

Fürst Walter:


Barátok, várjatok!
Még nincs hírünk, hogy Unterwalden földjén
És Schwyz földjén mi van. Még híreket
Kell várnunk onnan.

Ruodi:                    Mit várjunk? A zsarnok


Meghalt s a szabadság napfénye süt.

Kőfaragó:


Kevesled ott a jelző tüzeket,
Melyek köröskörül tündöklenek?

Ruodi:
Férfiak, nők, mind jöjjetek! Neki!


Állványt romboljunk! Törjünk boltivet!
Le a falat! Kövön kő ne maradjon!

Kőfaragó:


Gyertek! nagy munkával mi raktuk össze,
Tudjunk rombolni is!

Mind:                        Essünk neki. Minden oldalról megrohanják az épületet.

Fürst Walter:
Az ár megindult, itt már nincs megállás.

Melchthal és Baumgarten jönnek.

Melchthal:


Mi ez? Sarnenben elhamvadt a vár,
Rossberg romhalmaz, s ez még épen áll?

Fürst Walter:


Melchthal, te vagy? A szabadság hírét
Hozod? Maradt még ellenség hazánkban?

Melchthal megöleli:


Mind elkotródtak, örvendj, jó öreg!
E percben, mikor itt beszélgetünk,
Zsarnok már nincs többé a svájci földön.

Fürst Walter:


Hogy vettétek be, mondd, a várakat?

Melchthal:


A sarneni erődöt Rudenz báró
Hős férfi-bátorsága vette meg.
Rossberg falára éjjel én jutottam.
De halljátok, mi történt. Elzavartuk
Az ellenséget és tüzet csináltunk.
A lángok már a felhőkig lobogtak.
Ekkor Diethelm jő, a Gessler legénye.
Ordítva, hogy Brunecker Berta bennég.

Fürst Walter:


Nagy Isten! Az épület állványai recsegve összedülnek.

Melchthal:     Ott volt. Gessler elrabolta.


S titkon bezárták. Rudenz, mint az őrült,
Felpattant, mert a szárfák már recsegtek.
Gerendák leszakadtak és a füstből
Kihallatszott a vergődő leány
Sikoltozása!

Fürst Walter: És megmenekült?

Melchthal:
Itt gyorsan és elszántan kellett tenni!
A lángokból magunk hoztuk ki őt,
S mögöttünk dőltek össze a falak.
A lány, látván, hogy többé nincs veszély.
Az ég felé emelte két szemét,
A báró boldogan nyakamba omlott,
S egymásnak némán esküdtünk fel úgy,
Hogy e kötés a tűzpróbát kiállta,
S el nem ronthatja semmi sorscsapás.

Fürst Walter:


Landenberg hol van?

Melchthal:                Túl a Brünigen.


Nem rajtam múlt, hogy jó apám kegyetlen
Megvakítójának még van szeme.
Üldöztem őt, elfogtam, és apám
Elé zuhant a nyomorult. A kardom
Már csapni készült. S a világtalan
Öregnek megesett a szíve rajta.
A nyavalyás megnyerte életét.
Megesküdött, hogy soha vissza nem jő.
Tudom, nem is jön. Megkóstolta már
Erőnket.

Fürst Walter:   Szép, hogy nem szennyezte be


Vérontás ezt a tiszta diadalt. Gyerekek mennek a színen az állványok roncsaival és a szabad­sá­got éltetik.
Ó, milyen ünnep! Megszólal Uri hatalmas kürtje.
                             Emlegetni fogják
A gyermekek még vén korukban is. Lányok póznán a kalapot hozzák. A szín megtelik néppel.

Ruodi:
A kalap, mely előtt hódolni kellett.

Baumgarten:
Mondjátok meg, mi történjék vele.

Fürst Walter:


Ó Istenem, unokám állt alatta...

Több hang:


A zsarnokság jele! Pusztítsuk el!
Tűzbe vele!

Fürst Walter:   Nem, őrizzük meg inkább.


Ha eddig a zsarnok jelképe volt,
Legyen az örök szabadság jele!

A nép, férfiak, nők, gyerekek nagy félkört alkotnak festői csoportban üldögélnek az elrombolt állványok darabjain.

Melchthal:


Az eltiport zsarnokság romjain
Megállunk most. Pompásan véghezvittük
A Rütli fogadalmat, eskütársak!

Fürst Walter:


Csak elkezdtük, de még be nem fejeztük.
Most kell a bátorság és egyetértés.
Tudjátok meg: nem fogjuk elkerülni
A császár bosszúját Gessler miatt,
S kiket kivertünk, visszaküldi őket.

Melchthal:


Csak jöjjön a teméntelen sereg!
A belső ellenséget elzavartuk,
A külsőnek szintén szemébe nézünk.

Ruodi:
Nincs útjuk más, csak néhány hegyszoros,


Azokat saját testünkkel fedezzük.

Baumgarten:


Örök kötés tart minket össze, nem
Félünk mi semmilyen császári hadtól.
Rösselmann és Stauffacher jönnek.

Rösselmann:


Istennek ez szörnyű ítélete.

Emberek:
Mi az?

Rösselmann: Ó milyen borzasztó kor ez.

Fürst Walter:


Mi az? S te is jössz, Stauffacher barátom?
Mi történt?

Emberek:      Halljuk!

Rösselmann:               Döbbenetes újság!

Stauffacher:


Nagy félelmet vett le rólunk a sors.

Rösselmann:


A császárt megölték.

Fürst Walter:            Irgalmas Isten! Az emberek felriadnak, körülállják Stauffachert.

Mind:
Megölték? Kit? A császárt? Hihetetlen!

Melchthal:


Való ez vajjon? Honnan jött a hír?

Stauffacher:


A hír való! Albrecht gyilkos kezétől
Halt meg Brucknál. A hír hozója Müller,
Megbízható, derék schaffhauseni.

Fürst Walter:


Szörnyű merénylet! Ki követte el?

Stauffacher:


Az teszi szörnyűbbé, hogy ki a tettes:
Testvérének fia, tulajdon öccse,
János sváb herceg, az gyilkolta meg.

Melchthal:


S mi oka volt, hogy nagybátyját megölje?

Stauffacher:


Az apai vagyonra várt az öccs,
Azonban a császár nem adta ki,
Mint mondták, hogy kifossza rokonát
És püspökséggel kárpótolja őt.
Akárhogy volt, az ifjú hallgatott
Gonosz baráti suttogásra. És
Mert több nemes, mint Eschenbach teszem,
És Tegerfelden, Wart és Palm urak
Felbíztatták, úgy döntött, hogyha nem
Nyer igazat, majd gyilkos bosszut áll.

Fürst Walter:


És véres tettét hogy hajtotta végre?

Stauffacher:


A császár Steinből ment Baden felé,
Rheinfeldnek, hogy az udvart ott találja.
Vele Lipót és János hercegek,
És még egyéb előkelő urak.
A Reuss partjához ért el a menet,
Hol kompon kelnek át az utasok,
A kompon mentek rá a gyilkosok,
Kíséretétől elvágván a császárt
Átmentek. Szántóföld következett,
- Ott azt mondják, hogy egy pogánykori
Helység a földben eltemetve fekszik, -
Az ősi Habsburg-vár is látható,
Hol törzsének hatalma megfogant,
A herceg tőrt húzott s torkába szúrt,
Míg Palm Rudolf lándzsát ütött belé
És Eschenbach fejét roncsolta ketté.
A császár vérében zuhant a földre,
A honi földre, honi kéz halottja,
A túlsó parton mindez látható
Volt, ám a víz közöttük állt, s nem is
Tehettek mást a rémült jajgatásnál.
Az úton egy szegény nő üldögélt.
Annak ölében vérzett el a császár.

Melchthal:


Földet sóvárgott, erre mindent föltett.
És mit szerzett? Csak egy sírdombnyi földet.

Stauffacher:


Az országon úr lett a rémület.
Lezárták a hegyek szorosait,
Mindenki őrködik határain.
Még Zürich is becsukta kapuit,
Amire példa harminc éve nincs.
A gyilkos fél. És fél a bosszuálló,
Mert már írtó dühének fegyverével
Jő Ágnes, a kemény magyar királyné, -
Ki sem halott apjának, sem nemének
Gyengeségét nem ismeri, -
Hogy a gyilkos faján vad bosszut álljon,
Kiírtson szolgát, fiút, unokát,
Sőt várakat készül lerontani.
Megesküdött, hogy nemzedékeket
A sírba küld s vérből csinál magának
S bosszújának forró fürdővizet.

Melchthal:


S hol rejtőznek a tettesek vajjon?

Stauffacher:


A holttest mellől öt különböző
Úton futottak el, hogy már ezen túl
Egymást ne is lássák. És János herceg,
Azt mondják, a hegyekben bújdosik.

Fürst Walter:


A gaztett nem hozott hasznot nekik.
A bosszú meddő érzés. Csak magának
Félelmes tápláléka. Vért iszik
Csupán a bosszú s borzalmon tenyészik.

Stauffacher:


A gyilkosok tettének nincs gyümölcse,
A gyilkosság nekünk terem gyümölcsöt,
S le is szedjük mocsoktalan kezünkkel.
Megszűnt mellünkön a lidércnyomás.
A szabadság főellensége meghalt
És hírlik, hogy a Habsburgok kezéből
Más kézbe fog kerülni a jogar,
A birodalom választani óhajt.

Fürst Walter és mások:


S mit hallottál?

Stauffacher:         Luxemburg grófja már,


Mint hallom, több helyen jelöltnek számít.

Fürst Walter:


Kitartottunk és mindíg hívek voltunk.
Igazunkat remélni van jogunk.

Az emberek ölelkeznek. Sekrestyés jön hírnökkel.

Sekrestyés:


Itt vannak ők, az érdemes vezérek.

Rösselmann és mások:


Mi ujság?

Sekrestyés: Hírnök hozta ezt az írást.

Mind Fürst Walterhez:
Nyissad ki, olvasd.

Fürst Walter olvas: „Úri, Unterwalden


És Schwyz szerény népének bő kegyét
Küldi ezennel Erzsébet királyné.”

Többen:
Mit kíván még, hisz uralmának vége.

Fürst Walter olvas:
„Özvegységének súlyos bánatában,
Amellyel férjének véres halála
Sujtotta, fordul mind a svájci földek
Hűségéhez és szerető szívéhez.”

Melchthal:


Bezzeg nem tette, míg jól ment neki.

Rösselmann:


Csend! Halljuk!

Fürst Walter olvas:


„Reméli, hogy hű népe érdemelt
Utálattal fordul el a gonosz tett
Elkövetőitől. Elvárja hát,
Hogy senki oltalmat nem ad nekik,
Sőt mindenki hűségesen segít
A bosszúnak kezére adni őket,
A felséges kegyet el nem feledvén,
Melyet Rudolf házától élvezett!” Az emberek a bosszúság jeleit mutatják.

Többen:
A felséges kegyet!

Stauffacher:
Valóban volt részünk Rudolf kegyében,
De mily kegyet adott nekünk fia?
A hitlevelet megerősítette,
Amelyet még minden császár aláírt?
Igazságot szolgáltatott talán,
Az üldözött jognak melléje állott?
Kiket nagy gondunkban hozzája küldtünk,
Követeinket sem hallgatta meg!
Mondjuk meg, hogy semmitse kaptunk tőle,
S minden jogunk elpusztult volna, ha
Erős kézzel magunk ki nem csikarjuk.
Bajunkkal nem törődött. Ezt köszönjük?
Nem oly magot vetett, hogy ezt arassa.
Magasban élt fölöttünk. Nem tudott
Minden népének atyja lenni. Csak
Családja volt a fő, ez az igazság.
Kikkel törődött, most azok sirassák.

Fürst Walter:


Nem örvendünk mi most véres bukásán,
Elmult keservet nem hánytorgatunk.
Világért sem. De hogy mi bosszút álljunk,
Azért, ki nékünk jót nem tett soha,
S üldözzük azt, ki sohsem üldözött,
Nem illik hozzánk, nem tetsző nekünk.
A szeretet nem rendeletre megy.
Felszabadultunk, Isten a tanunk.
És erről többet nincs mit mondanunk.

Stauffacher:


S ha termeiben zokog a királyné
S kezét tördelve néz az ég felé,
Ugyanez égre, itt egy nép tekint
S a szabadság boldog hálája sóhajt.
Szeressen az, aki részvétet óhajt. A hírnök elmegy.

Melchthal a néphez:


De hol van Tell, éppen csak ő hiányzik,
Szabadságunknak hőse? Legnagyobbat
Tett értünk és legtöbbet szenvedett.
Most mindnyájan házához elmegyünk,
Hogy hálánkról tanuságot tegyünk! Mind el.

Download 493.63 Kb.
1   ...   6   7   8   9   10   11   12   13   14




Download 493.63 Kb.

Bosh sahifa
Aloqalar

    Bosh sahifa



Schiller tell vilmos szíNJÁTÉK 5 felvonásban fordította harsányi zsolt

Download 493.63 Kb.