ELŐSZÓ
Az emberiség az információs társadalom küszöbén áll. (Talán már át is lépte ezt a küszöböt.) A távközlési és adatátviteli vonalak s az integrált digitális csatornák - a társadalom idegpályái - egyre sűrűbben hálózzák be a Földet, s a híradástechnikai műholdak nemsokára szoros gyűrűvé tömörülnek az égi pályákon. Az információ-feldolgozó és -tároló eszközök és berendezések teljesítménye - hála a mikroelektronika gyors fejlődésének - néhány évenként nagyságrendekkel nő, s ára szinte ugyanilyen arányban csökken. Az információs ipar, a gazdasági élet legdinamikusabban fejlődő ága egyre több embernek biztosítja a kenyerét, s dinamizáló hatással van más iparágak fejlődésére is. Az információs szektorban foglalkoztatott munkaerő aránya a fejlett országokban már a nyolcvanas évek elején meghaladta a “klasszikus” iparágakban foglalkoztatottakét, s a más területeken dolgozók munkájában is egyre nagyobb helyet foglalnak el az információs jellegű tevékenységek. Ma már általánosan elfogadottá vált az a felismerés, hogy az információ az ipari termelés “ki nem merülő tartaléka”. Az olcsó nyersanyag- és energiahordozó készletek felélése után a gazdasági növekedést csak az információs tevékenységek termelékenységének növelése és a szellemi erőforrások felhasználásának magas színvonala biztosíthatja. Merész képzeletű tudósok - negentropikus jellegére alapozva - az információ intenzív, a jelenlegit természetesen sok nagyságrenddel meghaladó felhasználásától várják az emberiség energiagondjainak végleges megoldását.
Az információs technológia térhódítása döntő - következményeiben még nem is sejthető - módon változtatja meg munkánkat, tanulásunkat, szórakozásainkat, egész életformánkat, s talán az emberi faj további fejlődését is.
Az elmúlt évtizedek nagy felismerése, hogy az élet szintén információs folyamat. A génekben örökölt információk a környezetből szünet nélkül érkezőkkel együttműködve vagy összeütközve szabályozzák és vezérlik az élőlények fennmaradását, növekedését és szaporodását. A génsebészet s a genetikai ipar, amely az információtárolás és -átadás eme legsajátosabb formájának befolyásolását célozza, információs problémaként is felfogható.
A kutatások az évek során egyre gazdagabbá tették az információ fogalmát, s helyét is kijelölték alapvető fogalmaink között. Az általánosítás legmagasabb fokán harmadik “princípium”-ként az anyag és energia mellett jelölték ki a helyét, az élőlények létfenntartásában a táplálékkal és a levegővel egyenrangú tényezőnek ismerték el, a gazdasági életben a nyersanyag, energia és munkaerő mellé, sőt fölé helyezték.
Mindezek mellett az információról még mindig keveset tudunk. Magát a fogalmat sem értelmezik egységesen, s az információtudomány megszületése is várat magára.
E könyv megírásával az volt a célom, hogy összegyűjtsem, s amennyire lehetséges, egységes keretben bemutassam mindazokat az eredményeket, amelyek az információról a különböző szakterületeken felhalmozódtak.
Számot adni egy olyan tudományról, amelynek tárgya az ezerarcú információ, amely bonyolult kölcsönhatásban, mellé- alá- és fölérendeltségi viszonyban van számos társadalom- és természettudományi diszciplínával, egy olyan tudományról, amely tulajdonképpen még nem is létezik, vakmerő vállalkozás. Bár igyekeztem hiteles képet adni a témával kapcsolatban álló tudományágakról, s alapvető “klasszikus” művek mellett a lehetőségekhez képest a legfrissebb forrásokból merítettem, tisztában vagyok azzal, hogy a célt csak részben értem el. Könyvem hiányos, sok fontos kérdést nem, vagy csak felületesen sikerült bemutatnom, s a különböző szakterületek specialistái jogosan illethetnek a sokat markolás és a kontárkodás vádjával. Mégis vállalom, abban a reményben, hogy így is hasznára lehetek az olvasónak.
Köszönöm Müller Ádámnak, hogy vállalta a kézirat elolvasását és észrevételeivel, tanácsaival segített abban, hogy sok részlet világosabbá, érthetőbbé váljék, s nem egy hibát kiküszöböljek.
Hasonlóképpen köszönöm dr. Bedő Károly és dr. László József professzoroknak, hogy az Információ és az élet című fejezethez fűzött megjegyzéseikkel segítségemre voltak.
Köszönet illeti Patrubány Miklós mérnököt az Információs társadalom című fejezethez fűzött észrevételeiért.
És köszönet illeti Barabássy Erzsébetet azért, hogy időt és fáradtságot nem kímélve segített a kézirat végső formába öntésében.
|
