AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM Információgazdaság
Az információs társadalom fogalmát a hetvenes évek elején vezették be az amerikai szociológusok a posztindusztriális társadalom jellemzésére (Bell, 1973), de az információ növekvő gazdasági-társadalmi szerepére Fritz Machlup már 1962-ben felhívta a figyelmet (Machlup, 1962). A munkaerő-foglalkoztatási adatok elemzéséből kiindulva megállapította, hogy az információ előállításával, feldolgozásával, gyűjtésével, tárolásával, elosztásával és terjesztésével foglalkozó szektorok részaránya az amerikai gazdaságban egyre nagyobb. Az információ gazdasági jelentőségéről Pesti Lajos a következőket írja: “Az Egyesült Államok, Japán, Nyugat-Európa nem lehetnének a világ gazdasági hatalmai pénzintézeteik, tudományos és oktatási, igazgatási információs központjaik nélkül. Az anyagi szférában felhalmozott óriási kapacitások holt tőkévé válnának az információs szektorból szüntelenül áramló információk nélkül (Pesti, 1989). Porat pedig az információs tevékenységeket kiemelve a kitermelő, feldolgozó és szolgáltató szektorból, kidolgozta a társadalom négyszektoros modelljét, s első művelőjévé vált az információ-gazdaságtannak (Porat, 1977).
Talán nem árt, ha megismerkedünk néhány fogalommal az információgazdaság köréből.
Az információs ipar az informatikai és távközlési berendezések, eszközök, alkatrészek előállítását végzi, s az elmúlt évtizedekben a legdinamikusabban, leggyorsabban fejlődő iparággá vált.
Információs terméknek nevezünk minden olyan terméket, amely tartósan és rendeltetésszerűen jelet hordoz. Ide tartoznak - történeti sorrendben - a nyomdaipari termékek, hanglemezek, filmek, hangszalagok, videoszalagok, szoftvertermékek és számítástechnikai adattermékek.
Információs tevékenységen értjük mindazokat a tevékenységeket, amelyeknek célja információs termékek előállítása, információs szolgáltatások biztosítása.
Információs szolgáltatások az információ-előállító résztevékenységek, a nem tartós jelek előállítása, az információtovábbítás.
Az információs ágazatok az információs tevékenységet folytató ágazatok: a kutatás-fejlesztés, az oktatás, távközlés, nyomdaipar, kultúra, az adatfeldolgozás, a pénzintézetek, részben az egészségügy, államigazgatás.
Az információs foglalkozásúak az OECD osztályozása szerint - az információ-előállítók (műszaki-tudományos dolgozók, adatgyűjtők stb.), az információ-feldolgozók (vállalati és állami vezetők, termelésirányítók, folyamatirányítók, ügyviteli dolgozók, ügyintézők), az információ-elosztók vagy - továbbítók (az oktatók, a tömegkommunikáció dolgozói) és az információs infrastruktúra dolgozói (információs gépkezelők, karbantartók, a posta és a távközlés dolgozói).
Az informatika az információ áramlásának különböző módozataival, feldolgozásának és hasznosításának módszereivel, a termelékenységre és hatékonyságra gyakorolt hatásaival, megfigyelési és ellenőrzési célokra való felhasználásával és végezetül a társadalmi-gazdasági fejlődést és a társadalmat alakító szerepével foglalkozik. (Az UNIDO egyik kiadványában adott meghatározás.)
Más megfogalmazásban az informatika az a tudományos diszciplína, amely az elektronikus információs rendszerek alaptulajdonságait, az információs környezetet, az információs technológiákat, folyamatokat tanulmányozza, s biztosítja a társadalom informatizálásának elméleti alapjait.
Az információs társadalom kialakulásának egyik jele tehát, hogy először a legfejlettebb országokban (Egyesült Államok, Japán), azután a többiben is gyors fejlődésnek indul az információs szektor, s az információs foglalkozásúak száma eléri, majd meghaladja az iparban és a szolgáltatási szektorokban dolgozók számát. (1988-ban az Egyesült Államokban a munkavállalók 45%-a, Angliában 40%-a dolgozott az információgazdaságban.) A bruttó hazai termék mintegy 30-50%-a vezethető vissza információs tevékenységekre. Bár a fentiekkel kapcsolatban azt is meg kell jegyeznünk, hogy sok szakember véleménye szerint az információs szektor és az információs dolgozók fogalma túl általános, nincs pontosan definiálva, a szolgáltatási szektor és az információs szektor közötti határvonalat nem objektív ismérvek, hanem egyedi preferenciák húzzák meg. Szigorúbb, specifikusabb meghatározást alkalmazva, az információs dolgozók részaránya jóval kisebbnek adódik (Debons et al., 1981).
Ami az információ gazdasági szerepét és jelentőségét illeti, vannak különvélemények is. Theodore Roszak amerikai szociológus, aki az Információ kultusza című könyvében, igen kemény, talán előítéletektől sem mentes, elfogult bírálatnak veti alá az információs szemléletet, ezt írja: “Gazdasági életünket “információs gazdaságnak” minősíteni merő zsurnalista dagály” (Roszak, 1986).
|
