5. ábra
5. Szeletelő képalkotás összehasonlítása a térfogati képalkotással
- a szeletelő képalkotási technika 3-D esetre általánosítható: kétfázisú bekódoló gradiens kell ehhez a kiolvasó intervallum előtt; ehhez az n pontból álló adatsorból  számút kell gyűjteni
- az eljárás ↑ leginkább időigényes része: a szükséges mértékű relaxációkhoz biztosítandó időkésleltetések → a 3-D térfogati képalkotáshoz szükséges idő L-szer hosszabb az egyetlen szelet felvételéhez felhasznált időnél
- ez igen nagy ár, viszont így valódi izotrop kép alkotható (amely ferde szeleteket is tud szolgáltatni)
- kevésbé időigényes alternatíva: a „sokszeletes” (multislice) képalkotás (5. ábra)
- mialatt az 1. gerjesztett szelet relaxál, újabb szelete(ke)t gerjesztünk; a TR (relaxációra hagyott) idő alatt ≈ 20 szelet gerjeszthető!
- ez maximum szeletszám:
(ahol TE az egy szelet gerjesztéséhez és adatgyűjtéséhez szükséges idő)
6. Impulzus-szekvenciák és kontrasztok
- az MRI-képek kontrasztjának eredete:
- proton-sűrűség: [H]
- spin-rács relaxációs idő (T1)
- spin-spin relaxációs idő (T2)
- áramlás (véráram)
- kémiai eltolódás
- ha a TR relaxációs időintervallum hosszú a T1-hez képest: akkor csak a proton-sűrűség ad kontrasztot
- de a lágy szövetek protonsűrűség eltérései kicsik a T1 illetve T2-beli eltéréseikhez képest → azokat is fel kell használni!
- a T1-kontraszt (egyszerűbb módja: a relaxáció előtt alkalmazott második 90°-os impulzussal (részben) telítésbe visszük a mintát
(miközben a TE spinvisszhang-késleltetést rövidre választjuk a T2-effektusok elkerülésére)
| 