A komplement rendszer működésének vizsgálata. Immunizálás.
A gyakorlat két, tematikailag élesen elkülöníthatő részre tagolódik.
A komplementrendszer működésének vizsgálata
A komplementfehérjék a szérum globulin frakció 12-15%-át teszik ki, tehát igen nagy mennyiségben vannak jelen, azonban egészséges szervezetben funkcinálisan inaktív állapotban vannak. Megfelelő triggrerre aktiválódva hatékonyan képesekt baktériumokat, gombákat és vírusokat pusztítatni, illetőleg immunkomplexeket elminálni.
A komplement rendszer fehérjéi hőre érzékenyek, mintavételkor a szérumokat minmális ideig tarthatjuk szobahőn, célszerű a -70 oC-on történő tárolás. A komplement rendszer fehérjéi 30’ 56 oC-on hőinaktiválódnak, miközben a szérum más fehérjéi, pl antitestjei nem károsodnak.
A komplement fehérjék mennyiségét egy adott pillnatban a komplement fehérjék szintézise és a komplement rendszer aktivációjával összefüggő felhasználódás mértéke egyaránt befolyásolja.
Szérum CH50/ml meghatározás
Elsősorban a klasszikus út hatékonyságát mérjük. Nyúlban termelt ellenanyaggal fedett birka vörösvérsejtekkel aktiváljuk az emberi szérum komplement rendszerét. A MAC komplex kialakulásának következtében hemoglobin szabadul ki, ennek mennyiségét spektrofotométerrel határozhatjuk meg. Az összkomplement szint (titer) a vörösvérsejt lízis mértékével jellemezhető. A komplexhez adott savó menyisége és a hemolízis mértéke közti összefüggést szigmoid görbe írja le (Van Krogh egyenlet). Ennek logaritmikus transzformációjából vezethető le a lineáris összefüggést mutató egyenlet:
EM-ERK/ELK=y
E: extinkció
M : minta
RK: reagens kontroll szérum nélkül
LK : lízis kontroll, desztillált víz
yx100= lízis %
Ha Ca kelátorral elvonjuk a Ca ionokat (melyek elengedhetetlenek a klasszikus úthoz), úgy az alternatív út szelektív módon vizsgálható. E közben biztosítanunk kell a B faktor működéséhez elengedhetetlen Mg ionokat.
A lektin út vizsgálatához elsőként ki kell zárni, hogy a szérumban található mannánspecifikus antitestek révén a klasszikus út aktiválódott. Erre alkalmas egy C1q-t felismerő és blokkoló monoklonális ellenanyag (Mab 2204). Bár a mannán- és az alternatív utategyaránt aktiválhatja, azonban az alternatív aktiváció csak töményebb (1% feletti) szérum jelenlétében mérhető, szemben a lektinfüggő úthoz szükséges 0.1-1% közötti savó koncentrációval.
A komplement fehérjéket kimutathatjuk pl. C3 ELISA-val. Az in vivo komplementaktiváció vizsgálatára az aktivációs termékeket vagy a képződő komplexeket szelektíve felismerő ellenanyagok használhatók. A sejtek C3 termelését vizsgálhatjuk RT PCR-rel is.
Vizsgálhatjuk továbbá a sejtfelszínre lerakódott (ahhoz kovalensen kötődött) C3-at áramlási citometriával. E mellett vizsgálhatjuk a komplement receptorokat RNS és fehérje szinten is. Alkalmazhatunk az immunkomplexek kimutatására komplement konzumpciós tesztet. A C1q tartalmú immunkomplexeket ELISA módszerrrel mutathatjuk ki.
Immunizálás
Megalapozza/előkészíti a következő hét vakcinációról szóló gyakorlatát.
Oltás módja
Az intravénás oltás egyenesen a lépbe, másodlagosan a nyirokcsomókba viszi az antigént. Olajos emulziók esetében nagy az embolizáció veszélye, és nem képződik antigén depot. Fokozott az esély tolerancia vagy anafilaxis kialakulásásra. Legfeljebb liposzómák és Alumn esetében alkalmazható.
Gyakrabban alkalmazható booster oltásra adjuváns nélkül. Ekkor a memória sejteket aktiváljuk, melyek esetében nincs vagy kicsi az igény a kostimuláccióra.
Intradermális oltás: gyakran alkalmazzuk. Lassan szívódik fel az antigén a véráramba, azonban gyorsan elviszik a Langerhans sejtek a regionális nyirokcsomókba. Hátránya, hogy az oltás helye gyakran kifekélyesedik,
Szubkután oltás: könnyű kivitelezhetősége miatt a talán leggyakrabban választott immunizálási út, mely révén nagy mennyiségű oltóanyagot juttathatunk be egyszerre. Az antigén lassan (elsősorban a nyirokutak révén) szívódik fel, a felszívódás természetesen függ az oltás helyének vérellátásától. Ez a választandó út, ha nagy az anafilaxis veszélye. Elvándorolhat az oltóanyag a bőr alatti térségben.
Intramuszkuláris oltás: gyors antigén felszívódáshoz vezet mind a véráramba,mind a nyirokutakba. Azonban a felszívódás függ az antigén méretétől. Megfelelő út kis molekulatömegű, potenciálisan irritáló hatású molekulák oltására, míg nagy molekulák valószínű módon elsősorban a fasciák mentén található nyirokutak révén szállítódnak el. Nagy mennyiség oltható be így, de hátrány az elhúzódó felszívódás a fasciák mentén, melynek gyulladás és esetlegesen idegek érintettsége lehet a következménye. Fő hátrány, hogy az oltás helye nem monitorozható.
Intraperitoneális oltás: rágcsálók oltásának gyakori útja. A nyirokutak révén gyorsan a nyirokcsomókba jut az antigén. Nagy mennyiségű, sokféle adjuváns oltható így. De booster oltásnál nagy az anafilaxis veszélye a vérpályába történő gyors felszívódás miatt.
|
