2. ábra A C1q elektronmikroszkópos (EM) vizsgálatok adatai alapján készített szerkezeti modellje, és az azt alátámasztó EM felvételek. A felső sorban intakt C1q molekulák, az alsó sorban pepszines emésztéssel előállított C1q szárak láthatók (Brodsky-Doyle és mtsai, 1976).
A C1 klasszikus aktivátorai az immunglobulin G (IgG) és IgM. A C1q fejek gyenge kötést létesítenek a monomer IgG Fc régiójával, de a kötés erőssége az immunkomplexekben található multimer IgG Fc régióihoz drámaian megnő (Duncan & Winter, 1988). A C1 aktivációjához legalább két C1q globuláris domén kötése szükséges. A C1q különböző affinitással köt az egyes immunglobulin alosztályokhoz. Legnagyobb affinitással az IgG3, legkisebb affinitással az IgG4 alosztályhoz köt, ez utóbbi már nem vezet C1 aktivációhoz. A C1q egyáltalán nem köt IgA, IgE és IgD antitestekhez, ezek immunkomplexei nem is aktiválják a klasszikus utat. A C1q kötőhelyet humán IgG1 monoklonális antitesten tanulmá-nyozták (Idusogie és mtsai, 2000). A C1q kötőhely az Fc régióban a CH2 domén D270, K322, P329 és P331 oldalláncok környezetében található. A C1q kötőhely szélén két további amino-savat, K326 és E333 azonosítottak (Idusogie és mtsai, 2001). Egér antitestben ezzel szemben a kötőhely kialakításában elsősorban az E318, K320 és K322 oldalláncok vesznek részt (Duncan & Winter, 1988).
A C1q több globuláris fejének kötése nyomán a C1q tölcsér geometriája és a C1r2s2 szerkeze-te torzul. Amíg a szabad C1 komplexben (3. ábra) a C1r2C1s2 aktiválódását a C1r katalitikus doménjei közé beékelődő C1s megakadályozza, a C1q kötésre bekövetkező szerkezetváltozás során a C1r katalitikus doménjei egymás mellé kerülnek, ami elősegíti a C1r autoaktivációját (Gaboriaud és mtsai, 2004). Az így keletkező aktív C1r proteáz hasítja a szomszédságában lévő C1s proenzimet, amely a proenzim aktiválódásához vezet (Sárvári és mtsai, 1990; Luo és mtsai, 1992). A C1s szubsztrátja a komplement negyedik (C4) és második (C2) komponense, a hasítás után a keletkező C4b reaktív acilcsoportja révén kovalensen kapcsolódhat hidroxil- vagy aminocsoportokhoz. A molekulán C2 kötőhely kerül a felszínre, és a C2a kapcsolódása után kialakul a C4b2a komplex, a klasszikus út C3 konvertáza. A C4b ligandja a fagocitákon található egyes komplement receptoroknak.
Az antitesteken kívül számos molekula ismert, amelyek antitestek távollétében közvetlenül képesek C1q kötésre és a klasszikus útvonal aktivációjára. Ezek közül kiemelkedően fontosak a pentraxinok családjába tartozó akutfázis fehérjék, mint a C-reaktív protein (CRP) és a szérum amiloid P (SAP), mielin fehérjék (mielin bázikus protein), intracelluláris komponen-sek (DNS, hisztonok és mitokondriumok), Gram-negatív baktériumok és egyes vírusok.
Az antitestekhez vagy más komplement aktivátorhoz kötött C1q ligandja a több sejttípuson is megtalálható C1q receptoroknak (Erdei, 1990; Eggleton és mtsai, 1998).
|
