Kódszótár
A bázis hármas első betűje
|
A bázishármas második betűje
|
|
|
|
A bázis hármas harmadik betűje
|
|
U
|
C
|
A
|
G
|
|
U
U
U
U
C
C
C
C
A
A
A
A
G
G
G
G
|
fenil-alanin
fenil-alanin
leucin
leucin
leucin
leucin
leucin
leucin
izo-leucin
izo-leucin
izo-leucin
metionin+indító
valin
valin
valin
valin+indító
|
szerin
szerin
szerin
szerin
prolin
prolin
prolin
prolin
treonin
treonin
treonin
treonin
alanin
alanin
alanin
alanin
|
tirozin
tirozin
záró
záró
hisztidin
hisztidin
glutamin
glutamin
aszparagin
aszparagin
lizin
lizin
aszparaginsav
aszparaginsav
glutaminsav
glutaminsav
|
cisztein
cisztein
záró
triptofán
arginin
arginin
arginin
arginin
szerin
szerin
arginin
arginin
glicin
glicin
glicin
glicin
|
U
C
A
G
U
C
A
G
U
C
A
G
U
C
A
G
|
Jelmagyarázat: U = uracil, C = citozin, A = adenin, G = guanin.
Néhány fontos megállapítás. A 64 lehetséges kombinációból 61 triplet kódolja az aminosavakat, a fennmaradó három a stopkodon, az a szerepe, hogy leállítsa a fehérjeszintézist. A szintézis megindítására nincs külön jel, az AUG triplet, a metion kódja szolgál indító kódként. Ezért kezdődik minden fehérjeszintézis a metioninnal, illetve baktériumokban a formil-metioninnal.
Mivel csak húsz aminosav van, egyet-egyet több triplet is kódolhat. Egyeseket kettő, másokat négy-öt, sőt hat is. Ezt a redundanciát a genetikusok a kód degeneráltságának nevezik. A jelenség biológiai jelentőségét még nem sikerült tisztázni, de feltételezhető, hogy a mutációk káros következményeinek csökkentésében van jelentős szerepe. Ezt a véleményt támasztja alá az a tény is, hogy a degeneráltság, a redundancia a triplet harmadik tagjánál jelentkezik. (Az első két bázisnak van nagyobb jelentősége az aminosav meghatározásában.) Ha tehát a mutáció a harmadik bázist érinti, az cserélődik ki, legtöbb esetben nem manifesztálódik, nem nyilvánul meg, nem jár káros következményekkel.
A kód legfőbb jellemzője - mint arra már fentebb utaltunk - egyetemessége. Bármely triplet ugyanazt az aminosavat kódolja minden élőlényben, a fejlődésnek minden fokán, évmilliók óta. Úgy látszik, ez kód olyan jól bevált, hogy sok százmillió éve nem volt szükség tökéletesítésére.
Replikáció
A DNS-nek, mint a genetikai információ tárolójának, kettős feladata van: biztosítani kell az információk átadását az utódoknak, s biztosítani kell a sejt fehérjetermelésének zavartalanságát. Az első feladatot a replikáció, megkettőződés útján látja el.
A megkettőződés, replikáció, az interfázis S szakaszában megy végbe, a következőképpen: egy fehérjemolekula, az úgynevezett relaxációs fehérje a kettős spirál egyik láncát az iniciációs régióban - kezdőpontban (ez egy specifikus nukleotidszekvencia) - szétbontja. Az eukarióta sejtek DNS-ében - mivel a lánc nagyon hosszú, és túl sok időbe telne a másolás, ha csak egy helyen indulna el - sok iniciációs régió, kezdőpont található. A szabaddá vált végek mindkét irányban kezdenek lecsavarodni a komplementer szálról, s replikációs villákat hoznak létre. A szétvált láncok mintaként, templátként szolgálnak az új komplementer szál elkészítéséhez. A szintézist a DNS-polimeráz katalizálja, végzi dezoxiribonukleozid-trifoszfátokból. A szükséges energiát a felszakadó foszfátkötés biztosítja.
|
