P, ami tengelyesen számít. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy egy szigetelõ anyag felszínén a felületi influált töltéssûrûség általában úgy fejezhetõ ki, hogy
 ,
ahol n a szigetelõ belsejébõl kifelé irányuló felületi normálvektor. Ha P és n párhuzamos, azaz ha a szigetelõ anyag felszíne éppen merõleges a dielektromos polarizáció vektorára, úgy mint az elõbbi hasábos példánkban, akkor igaz, hogy
de egyébként természetesen az általános képlet alkalmazandó. Például a hasábunk oldallapjain, ahol P és n egymásra merõleges, és így skalárszorzatuk nulla, ott a polarizációs felületi töltéssûrûség is zérus.
VI.3 A dielektromos eltolás vektora szigetelõ anyagban
D jelentése vákuumban és szigetelõben
A dielektromos eltolás, avagy megosztás D vektorát már elektrosztatikai tanulmányaink kezdetén bevezettük, még akkor, amikor az anyagi közegekrõl szó sem volt, hiszen az elektrosztatikai jelenségeket elõször vákuumban (illetve az azt igen jól közelítõ levegõben) kezdtük el tanulmányozni. D ekkor (mivel vákuumban P=0)
 .
Vákuum esetén a
|
