Vezetõ és szigetelõ elektrosztatikus térben

n a szigetelõ belsejébõl a külsõ tér felé irányuló felületi normálvektor. Ezt az összefüggést most egy ábra segítségével részletesebben is indokoljuk.

A felületi polarizációs tötéssûrûség kialakulása. A felület egyik oldalán szigetelõ anyag, a másik oldalon viszont csak vákuum található. A töltésmérleget egy olyan képzeletbeli igen lapos korongra írjuk fel, amelynek alaplapja a szigetelõ anyagába merül, fedõlapja azonban már a szigetelõ anyag felszíne felett van a vákuumban. Így a polarizáció következtében a korongnak csak a szigetelõ anyagba merülõ alaplapján áramlanak át töltések, a vákuumban lévõ fedõlapon át nincs töltéstranszport. A pozitív és a negatív töltéseket folytonos fluidumnak képzelhetjük el, amelyek kezdetben tökéletesen fedik egymást. A külsõ polarizáló tér hatására a pozitív fluidum elmozdulása legyen , a negatívé pedig . Ekkor a korong alaplapján át a korongba beáramló pozitív fluidum térfogata , az ideáramló negatív fluidum térfogata pedig . (Kiáramlás esetén ezek a térfogatok természetesen negatívak.)