Vezetõ és szigetelõ elektrosztatikus térben

P-re kapott eredmény ezekre is ugyanaz lesz, mint a teljes nagy hasábra. Darabolás közben ugyanis olyan kis dipólus-hasábocskákat kapunk, amelyek alapterülete és oldaléle ugyan egyre kisebb, de amelyeknek az alap- és fedõlapján a polarizációs felületi töltéssûrûség, valamint a dielektromos polarizáció iránya is mindig ugyanaz. (Mégegyszer hagsúlyozzuk, hogy ez csak homogén dielektrikumra igaz. Itt eleve ilyet tételeztünk fel, de kellően kis térfogat esetén ez mindig igaznak tekinthető. Vagyis a P így lokálisan értelmezhető.) Vagyis, ha a határátmenetet elvégezzük, ebben a homogén esetben a P lokális értéke is ugyanakkora lesz, mint az eredeti teljes hasábra nézve. A összefüggést felhasználva a dielektromos polarizáció vektora a töltés elmozdulással egyszerû kapcsolatba hozható: , ahol a pozitív töltések elmozdulásvektora a negatív töltésekhez viszonyítva. Tehát ha az elektromosan semleges szigetelõ anyagot úgy képzeljük el, hogy benne egy töltéssûrûségû pozitív, valamint egy ugyanakkora és ugyanolyan töltéssûrûségû negatív töltésfelhõ található, de a pozitív töltésfelhõ minden pontja -al elmozdult a negatív töltésfelhõ megfelelõ pontjaihoz képest, akkor a dielektromos polarizáció vektora a két mennyiség szorzata: Persze a polarizáció úgy is létrejöhet, hogy egy molekula különböző részeiben és más és más, végülis az eredő Download 242,5 Kb.