| 19. ábra. Az agy szerkezete.
Az agytörzs mellett található a kisagy. Feladatai nagyon sokrétűek. Elsősorban a test és a testrészek helyzetéről beérkező információkat dolgozza fel és küldi tovább a mozgási központoknak, de minden szenzoros információ keresztülmegy rajta, s itt történik az izomműködés finom összehangolása. Az embernél a beszéd megértésének és kivitelezésének finomításában is szerepe van. A legújabb kutatási eredmények azt látszanak igazolni, hogy a kisagy a székhelye a rövid idejű emlékezetnek, és a diszkrét adaptív tanulásnak és megőrzésnek. De erről később még lesz szó.
Az agytörzs utáni agyszakaszban, a középagyban vannak a látás és a hallás alközpontjai.
Ebben a zónában találjuk, a nyúltagy szintjétől a talamuszig, a hálózatos állományt, a formatio reticularist, amely különböző méretű és típusú idegsejtekből és diffúzan szétágazó hálózatos rostokból áll. A hetvenes évek kutatásai derítették ki, hogy milyen fontos szerepe van ennek az idegműködésben. Idézzük David T. Lykkent: “Mélyen az agy magvában van tehát egy olyan belső kommunikációs központ, amely minden bejövő szenzoros információt ellenőriz, és utasításokat küld az információkat hordozó perifériás pályákhoz, és amely gazdag összeköttetésben áll magasabb rendű agyi struktúrákkal és magával a kéreggel. Ez a központ olyan rendszereket is magában foglal, amelyek az alvást és az ébrenlétet, az egész kéreg tónusos aktivációját, valamint a lokalizált kérgi areák fázisos fluktuációját kontrollálják. Úgy tűnik, itt helyezkedik el a figyelem mechanizmusa, a szenzoros inputok szűrésének apparátusa, amely durvább perceptuális analízisre épül. Az FR a (nem feltétlenül aktivált) kéreggel együttműködve képes lehet komplex mintafelismerésre is, és feltehetően elsődlegesen meghatározza, mely információk mehetnek tovább a magasabb végrehajtó rendszerekhez.” (Lykken, 1968).
Az agynak ezt az ősi magvát a régi “emlősagy”, a limbikus rendszer (más néven viscerális agy) szegélyezi (limbus = szegély). Fő alkotóelemei a talamusz, hipotalamusz, hippokampusz, amigdala, girus cinguli, és szoros kapcsolatban van vele a szaglólebeny is.
A limbikus rendszer számos testi funkciót ellenőriz. A talamuszban, mely kizárólag interneuronokból áll, találhatók az érző információk (látás, hallás, testérzékelés, fájdalom) kiválogató, átalakító, átkapcsoló központjai. A talamuszban az információfeldolgozás folyamatában (főleg a látási információkéban) nagy szerepük van a gátló idegsejteknek, amelyek szabályozzák a serkentő idegsejtek működését. A hipotalamusz - az autonóm idegrendszer, a vegetatív agy “központja” - a helye a hőmérséklet-szabályozó központoknak, a jóllakottság-, éhség- és szomjúságérzet központjának, innen történik - a hipofízisen keresztül - a belső elválasztású mirigyek működésének szabályozása, s a homeosztázis fenntartásában is szerepe van. A limbikus rendszer az érzelmek, a késztetések (drive), a jutalmazás központja. Bizonyos területek ingerlése az állatoknál jutalom értékű: a patkányok új válaszokat tanulnak meg, régi válaszokat fáradhatatlanul ismételnek, ha megerősítésképpen ezt a területet ingerlik. Az embernél kapcsolatot fedeztek fel a kábítószer-fogyasztás és a jutalmazási zóna ingerlése között. A limbikus rendszer szerepéről Hebb a következőket mondja: “R. W. Doty észrevette, hogy az agykéregnek vagy más érző, illetve mozgató működést szolgáló struktúráknak a sérülése csökkentheti az intelligenciát, percepciós zavarokat és bénulást is okozhat, de máskülönben a személy “ugyanaz” marad, aki volt. A limbikus rendszer sérülése ezzel szemben magát a személyiséget változtatja meg. Az sérül tehát, ami az emberi természet lényege” (Hebb, 1983).
S végül elérkeztünk az agy legkülső rétegéhez, az új “emlősagyhoz”, a két féltekére tagolódó neokortexhez, amely a középagyból ered, s azt fölül, körül és alul begyűrődve veszi körül. Itt van a tanulás, a problémamegoldás, a nyelvi funkciók, a gondolkodás központja. Azt is mondhatnánk, a neokortex az ember ember voltának “szubsztrátuma”. Ezt igazolja a következő adat is: míg az ember agyának súlya a gorilláénak csak négyszerese, neokortexe hat-hétszer nagyobb. “Ez az erősen barázdált, néhány mm vastagságú, sejtekből álló kéregréteg rejti a legnagyobb titkot, amellyel a világegyetemnek számunkra ismert részében találkozunk” - idézi Eino Kailát Nordenstreng. Az anatómusok évszázadokkal ezelőtt “lebenyek”-re osztották az agykérget, s ma is ezt a felosztást használják, bár sem élettanilag, sem funkcionálisan nem igazán megalapozott.
Az eddigi általánosan elfogadott felfogás szerint a neokortexben a betöltött funkciók függvényében érző, motoros és asszociációs kérget különböztetünk meg. Az első kettőt primer vagy projekciós centrumoknak is nevezett központok alkotják.
|
