Az emberi emlékezet adatokban
Információforrás
|
15 bit/s
Jelen idejű
memória
|
0,5 bit/s
Rövid idejű
memória
|
0,05 bit/s
Hosszú idejű
memória
|
Tárolókapacitás (bit)
|
150
|
1500
|
106-108
|
Hozam bit/s
|
15
|
0,5
|
0,05
|
Veszteség a jelenidejű
emlékezethez viszonyítva
|
1
|
30:1
|
300:1
|
A feltöltődés ideje
|
10 sec
|
50 perc
|
egész élet
|
Az információ megőrzési ideje
|
néhány perctől 45 percig
|
percektől órákig
|
évek, évtizedek
|
A tárolás lehetséges módja
|
szinapszisok
|
membrán struktúra (?)
|
fehérje struktúra (?)
| Mennyi információ fér el az agyunkban?
Évmilliárdokkal ezelőtt, az élet hajnalán a primitív élőlények információkészletüket a génjeikben őrizték. A kétéltűek, majd a hüllők kialakulásával, kb. 150 millió éve érte el az agy információtároló kapacitása a génekét, kb. 109 bitet. Az emberi agy már a kezdet kezdetén megközelítőleg 1013 bit tárolására volt alkalmas, s azóta nem nőtt sokat (ez kb. ezerszerese a génjeinkben tárolt információnak. Más források ettől eltérő értékeket adnak meg (109-1015 között).
A földi élet 3·1013 bit információt halmozott fel a génekben, s 10-6-10-10 bit/s “sebességgel” fejlődik.
A fenti adatok természetesen csak becslések és nem mért értékek. Sok kutató kétségbe is vonja valószínűségüket.
Barlow angol kutató ezeknek a számításoknak a realitásával és jelentőségével kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy az érzékszerveinken keresztül kapott információk feldolgozása során fellépő veszteségeket nem tudjuk reálisan felbecsülni. Nem beszélve arról, hogy a tanulás-emlékezés egyik feltétele a felejtés, s azt, hogy mennyit felejtünk, mennyiségileg, bitben kifejezni lehetetlenség.
Az elmúlt években elért eredmények alapján a kutatók abban reménykednek, hogy rövidesen sikerül majd felderíteni az emlékezet fizikai alapjait.
Pszichológiai modellek
Az előbbiekben az emberi idegrendszer információs tevékenységét mintegy alulról felfelé vettük szemügyre, az idegsejttől elindulva jutottunk el az agyi tevékenységig. Ezt az utat követi a neurobiológia - összefoglaló neve az ideganatómiának, idegélettannak, neurokémiának, neurofizikának. Az elmúlt évtizedekben - elsősorban a kísérleti technika fejlődésének köszönhetően - sikerült felderíteni az idegelemekben zajló folyamatokat, az idegelemek közötti kapcsolatok fizikai-kémiai alapjait, sikerült betekintést nyerni az érzékszerveink által felvett információk feldolgozási folyamataiba. Egyszóval: sokat tudunk az idegrendszer és az agy működéséről.
A másik oldalról a pszichológia, s újabban elsősorban a kognitív pszichológia - az információtudomány, számítástechnika, mesterséges intelligencia-kutatás eredményeit felhasználó s azokra visszaható irányzat, amely elsősorban a megismerési folyamatokat tanulmányozza - szintén nagyon jelentős eredményeket ért el az emberi értelem jelenségeinek vizsgálatában.
A kialakult magatartásformákból, a lelki tevékenységekből, a gondolkodás felismerhető szabályaiból, a komplex működések tapasztalati megfigyeléséből kiindulva a kutatók számos hipotézist állítottak fel.
|
