13.3. ábra - A voder kezelőasztala
A vocoderen megszólaló dehumanizált, gépies beszéd népszerű lett a filmiparban és a populáris zenében is. Ilyenfajta népszerűségének egyik leghíresebb példája még mindig a Bell Labshez, de már a számítógépes korszakhoz kötődik. 1961-ben a laboratórium munkatársai egy IBM 704-es kompjúteren kísérleteztek a vocoder elvén működő beszédszintézissel, s próbaképpen előadatták a géppel Harry Dacre 1892-es Daisy Bell (avagy Bycicle Built for Two) című slágerét – az énekhangot John Larry Kelly Jr. és Louis Gerstman, a kíséretet pedig Max Mathews programozta. A világ legelső éneklő számítógépe annyira megtetszett a laboratóriumba látogató Arthur C. Clarke-nak, hogy élményét beleírta 2001: Űrodüsszeia című novellájába, mely Stanley Kubrick azonos című, 1968-as filmjének alapjául szolgált. A filmben a szintetizált éneklés egy űrhajó lekapcsolás alatt lévő szuperintelligens fedélzeti számítógépének utolsó megnyilvánulása.
Az interaktív példa letölthető Windows és Mac OS X operációs rendszerekre az alábbi linkeken: DIK_Vocoder (Windows), DIK_Vocoder (Mac OS X).
|
Analóg vocoder digitális modellje
|
A 13.4. ábrán bemutatott, letölthető, interaktív példa analóg vocoder szoftveres modellje, melyen ki lehet próbálni, hogyan alakítja át a vocoder különböző paraméterek segítségével a beszédhangot.
A vocoder működési alapelvét – először analizálás, majd újraszintetizálás – a számítógépes elektroakusztika többféle szintézistechnikája követi. A
|
