Az elektroakusztikus zene és a társművészetek

Noha az elektroakusztikus zene és a társművészetek együttműködésére már a terület történetének elején is voltak példák – emlékezzünk csak a Pierre Henry zenéjére készült Béjart-koreográfiákra (5. fejezet) vagy a Barron házaspár filmzenéjére (8. fejezet) –, igazán csak az interaktív elektronikus eszközök megjelenése nyitott utat az új műfajok megjelenésének.

Különösen a vizuális és a mozgáson alapuló művészetek párosíthatóak eredményesen az interaktív zenével. Az áttérképezések ebben az esetben minden irányba működhetnek: a mozgásos-vizuális elem vezérelheti a hangot, s a hang is vezérelheti a mozgásos-vizuális elemet, illetve más jellegű kontrollerek egyszerre is irányíthatják mindkettőt. A vezérlés tehát szoros kapcsolatot teremthet az előadás különböző összetevői között, s ezáltal könnyen elmosódhatnak a művészeti ágak határai: egy táncos például adott esetben nemcsak táncosnak, de a mozdulatai alapján generált zene előadójának, vagy akár szerzőjének is tekinthető.

15.10. ábra - A Variations V előadása, 1965

A tánccal kombinált interaktív zene egyik klasszikusa John Cage és a Merce Cunningham Dance Company 1965-ös darabja, a Variations V (15.10. ábra). A darab előadásai során Cage és segítője, David Tudor kétféle eszközt is kipróbált a táncosok mozdulatainak követésére: fotocellákat és antennákat. Ha a táncosok leárnyékoltak egy fotocellát, vagy egy méternél közelebb mentek egy antennához, az adott eszköz egy magnót vagy rövidhullámú rádióvevőt hozott működésbe. Az analóg vezérlő áramkört Cecil Coker, a Bell Laboratories munkatársa tervezte. Minden előadás előtt újabb érmefeldobás-sorozattal döntötték el, hogy milyen elvek szerint használják a vezérlőjeleket a hangforrások működtetésére, s hogy körülbelül milyen keretek között mozogjon a hangfolyamat.

Az elektronikus zene és képzőművészet határvidékén helyezkednek el az elektronikus hangszobrok és hanginstallációk, melyek a sound art terminusához kapcsolhatóak. A kifejezés először a New Yorkban 1983-ban megrendezett Sound/Art kiállítás címében (illetve az azt rendező The SoundArt Foundation nevében) szerepelt. A sound art a hangok egy adott térben való jelenlétét és vizuális aspektusát hangsúlyozza, a hallást a látás egy formájaként értelmezi, tehát a hangzó alkotásokat, mint képzőművészeti termékeket kívánja tematizálni.

5. Videopéldák

Az interaktív zenélésben és az elektroakusztikus zene társművészetekkel alkotott szintézisében olyan sokféle megközelítésmód és technika alkalmazása lehetséges, és a terület olyan fiatal, hogy teljes áttekintésre nem törekedhetünk. A könyvünket befejező nyolc videó csupán többé-kevésbé önkényes példákkal illusztrálja az eszközhasználat lehetőségeit és a különböző művészeti ágak jelenlétét.

Az első felvételen (15.1. videó) látható AudioCube-ok olyan kiterjesztett hatósugarú alternatív kontrollerek, melyek fényforrásaik és fényérzékelőik segítségével képesek felmérni egymás távolságát és helyzetét, valamint a közeli tárgyak – például az emberi kéz – pozícióját. 2003-ban fejlesztette ki őket a belga Bert Schiettecatte (1979–). A felvétel a European Bridges Ensemble tagjai próbáján készült, az együttes tagjai Siska Ádám 185 című darabján dolgoznak.

15.1. videó

A következő felvétel (15.2. videó) [Videolink:15_02_Gratkowski_Wesselpart.mp4], mely a 2009-es Making New Waves fesztiválon készült, a számítógépes telekommunikáció zenei alkalmazását, azaz a hálózati zenélést példázza. A szaxofonon rögtönző Frank Gratkowski Budapesten tartózkodik, míg David Wessel a kaliforniai Berkley-ben improvizál kontaktuson alapuló kontrollere segítségével.

15.2. videó

Az alábbi kisfilmen (15.3. videó) látható játékalkatrész a 2007-es Making New Waves fesztivál Hardware Hacking Workshopján (készülékbütykölő műhelyfoglalkozásán) alakult át elektronikus hangszerré, mely megszólalásmódját egy fényérzékeny ellenállás takartságának függvényében változtatja. A filmet puszta dokumentumból egyszerű audiovizuális művé avatja egy reflektív elem, a szöveg hozzáadása: a felirat a sci-fik embereket leigázó robotjainak tipikus mondatát idézi („az ellenállás értelmetlen/haszontalan”) és fordítja át tréfásan a műanyag robot-hangszert – és minden más robotot – szabályozó elektronikus alkatrészre célozva („az ellenállás hasznos”).

15.3. videó

A következő két videó elektronikus zene és tánc szintézisét, a hálózati zenélés egy formáját, valamint a kiterjesztett hatósugarú kontrollerek egy típusát, a fénysugár megszakítását érzékelő „lézerhárfát” mutatja be. A LaserAvatars című műsor két táncosa, Ladányi Andrea és a felvételen nem látható Kovács Martina két különböző városban tartózkodik, és az általuk vezérelt hangok segítségével, illetve a lézerkontrollerek mozgatásával kommunikálnak egymással. A felvételeken Johannes Kretz Turing test (15.4. videó), illetve Szigetvári Andrea Send Me a Sound (15.5. videó) című darabját adják elő.

15.4. videó

15.5. videó

Az alábbi felvételen a European Bridges Ensemble tagjai hálózati laptopzenekart alkotva adják elő a Quintessence című darab Earth tételét, Kai Niggemann szerzeményét, valós időben generált videó vetítése mellett (15.6. videó).

15.6. videó

Az utolsó két felvételen (15.7. és 15.8. videó) Szigetvári Andrea Swinging Door című művének két részlete hallható és látható. A táncos-előadó, Horváth Csaba mozgásait alternatív kontroller, egy kamera érzékeli. Az első videón látható vezérlés színfelismerésen alapszik: a zöld pötty helyzetének függvényében változik egy aluláteresztő szűrő törésfrekvenciája. A második videó a mozgásfelismerést példázza: a kamera által közvetített kép változásaiból a számítógép kiszámolja a táncos fejmozgásainak irányát és sebességét, és ennek függvényében vezérli a rezonáns szűrő középfrekvenciáját és sávszélességét.

15.7. videó

15.8. videó

6. Ellenőrző kérdések:

1. 
   Milyen esetben beszélünk élő elektronikus zenéről?
   
2. 
   Milyen esetben beszélünk interaktív zenéről?
   
3. 
   Említsen példát kontaktuson alapuló kontrollerre!
   
4. 
   Említsen példát kiterjesztett hatósugarú kontrollerre!
   
5. 
   Mi a sound art?
   

Cage, John: A csend. Vál. Wilhelm András. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1994

Chowning, J. M.: „Fifty Years of Computer Music: Ideas of the Past Speak to the Future” - R. Kronland-Martinet – S. Ystad – K. Jensen (szerk.): Computer Music Modeling and Retrieval. Sense of Sounds. Berlin: Springer-Verlag, 2008. 1–10. 2. o.

Ernst, David: The evolution of electronic music. New York, Schirmer, 1977

Griffiths, Paul: A guide to electronic music. London: Thames and Hudson, 1979

Holmes, Thom: Electronic and experimental music: technology, music, and culture (3rd ed.). New York, Routledge, 2008

Johnstone, Bob: „Wave of the Future”. - Wired Issue 2.03 (1994. március)

McAdams, Stephen: Spectral fusion, spectral parsing and the formation of auditory images. PhD disszertáció, Stanford University, 1984

Pongrácz Zoltán: Az elektronikus zene. Budapest, Zeneműkiadó, 1980

Reich, Steve: „Music as a Gradual Process” - Paul Hillier ed.: Writings on Music, 1965–2000. Oxford, New York: Oxford University Press, 2002

Risset, J.-C. „Computer Music: Why?” - Internet Proceedings of Composers' Forum Austin [http://www.utexas.edu/cola/insts/france-ut/_files/pdf/resources/risset.pdf] 5. o.

Risset, Jean-Claude: „Introductory Catalogue of Computer Synthesized Sounds”. - Booklet of WERGO CD 2033-2, Computer Music Currents 13. The Historical CD of Digital Sound Synthesis. Mainz: Schott Wergo Music Media GmbH, 1995

Roelcke, Eckhard: Találkozások Ligeti Györggyel. Beszélgetőköny. Osiris Kiadó, 2005

Russolo, Luigi: „The Art of Noises: Futurist Manifesto”. In C. Cox, D. Warner (szerk.): Audio Culture: Readings in Modern Music. New York: Continuum, 2008, 10–15. 11. o.

Schaeffer, Pierre: Traité des objets musicaux. Paris, du Seuil, 1966

Schönberg, Arnold: Theory of Harmony, (trans. Roy E. Carter). Berkeley, Los Angeles: University of California Press, 1978. 421. o.

Shepard, R. N.: „Circularity in Judgements of Relative Pitch” - Journal of Acoustic Society America 36/12, (1964): 2346–2353.

Smalley, Denis: „Spectromorphology and Structuring Processes” - Emmerson, S. (ed.): The Language of Electroacoustic Music. London: Macmillan, 1986. 61–93.

Smalley, Denis: Spectromorphology: Explaining sound-shapes, Organised Sound: Vol. 2 (1997), no. 2. 107–126.

Stockhausen, Karlheinz: „Studie I. Electronic Music”. - Booklet of Stockhausen Verlag, Stockhasuen 3, Elektronische Musik 1952–1960. (1996), 135. o.

Thoreson, L. – Hedman, A.: „Spectromorphological analysis of sound objects: an adaptation of Pierre Schaeffer's typomorphology” - Organised Sound, 2007. 12:129–141.

Varèse, Edgard – Wen-Chung, Chou: „The Liberation of Sound” - Perspectives of New Music, Vol. 5., No. 1 (1966): 11–19.11. o.