| 4. Mintavevők, sequencerek
A sampling technika analóg őse a Mellotron, egy 1960-as évek elején kifejlesztett billentyűs hangszer volt, melyben minden hanghoz egy-egy akusztikus hangszerről készült mágnesszalag-felvétel tartozott. Ugyanez az elgondolás, az akusztikus hangszerek valósághű reprodukálása áll a samplingen alapuló digitális szintetizátorok mögött is. Készítőik általában törekednek rá, hogy a mintavételre választott akusztikus instrumentum és annak feljátszáskori megszólaltatása minél közelebb legyen az ideálishoz, hogy az így létrehozott digitális „konzervhangszer” minél kielégítőbb legyen. Ezt a „konzervet” aztán a szintetizátor legyártása után többnyire már nem lehet megváltoztatni.
Más a helyzet az ún. samplerek, azaz mintavevők esetén – ezek célja éppen az, hogy használójuk tetszőleges mintákat játszhasson föl rájuk, s azokat transzponálhassa. A fent felsoroltak közül a Fairlight és az Emulator szintetizátorok is rendelkeztek ilyen funkcióval, de az első önálló, kizárólag mintavétel céljára gyártott, széles körben hozzáférhető sampler az Akai 1986-os Akai S900-asa volt. Az Akai következő években megjelent modelljei a hangminták módosításának terén is egyre több lehetőséget kínáltak (burkológörbék, szűrők, átlapolások).
Az 1988-ban megjelent Akai MPC60-as modelljében a sampleren kívül sequencer is volt. Sequencernek nevezünk mindenféle olyan készüléket vagy szoftvert, mely a hangok visszajátszását vezérli, tehát a kotta és a karmester szerepét egyesíti. Egyes fajtáik csak egyszerű, néhány – általában tizenhat – elemből álló minták többé-kevésbé variábilis, ismételt lejátszására használhatóak, míg mások képesek olyan komplex adatokat is rögzíteni és visszajátszani, mint amilyenek például egy billentyűs játékos előadását jellemző finom időzítések és dinamikai árnyalatok.
A legkorábbi sequencereknek a különböző mechanikus hangszerek tekinthetőek, köztük a 18. században született verkli (14.9. ábra) vagy a 19. század végén megjelent, lyukszalaggal működő gépzongorák. A 14.1. videón a Duo-Art gépzongora látható, melyen Saint-Säens g-moll zongoraversenyének 3. tételéből hangzik el egy részlet Harold Bauer előadásában.
14.9. ábra - Francia verkli (Roman Bonnefoy fotója)
14.10. ábra - Gépzongora tekercse
14.1. videó
A digitális sequencerek az 1970-es évek elején jelentek meg. A személyi számítógépek elterjedésével a szekvencerek is egyre inkább szoftverek formájában váltak hozzáférhetővé, és integrálták őket a DAW-sampler-szintetizátor rendszerekbe. A sequencerek kiindulásául szolgáló gépzongora elvét őrzi a „zongoratekercs” nézet (14.11. ábra).
|
