Miben rejlett a tudás, mielőtt ennyi ismeretünk lett volna?
És hol volt az ismeret e rengeteg információ előtt?
T.S. Eliot
Az elmúlt évszázadok során a tudományos fejlődés minden eddiginél nagyobb hatást gyakorolt a termelésre és ezen keresztül a társadalomra. A jelentős eredményeknek köszönhetően a XIX. században a tudomány mindenható erejébe vetett hit is elterjedt. Bár a fenyegető ökológiai katasztrófa árnyékában századunkban ez a hit erősen megrendült, a tudományos fejlődés folyamatosan gyarapodó volta, logisztikus jellege nem látszik változni. Ugyancsak hatványozott növekedés jellemzi a tudományos kommunikációt, amelynek keretében zajlik a meglévő ismeretek beépülésével a tudomány szerves fejlődését biztosító állandó és folyamatos információátadás. A Nobel-díjas tudós, Francis Crick ezt így fogalmazta meg: Communication is the essence of science - a tudomány lényege a kommunikáció.124 A tudományos információcsere kettős funkciót tölt be: egyrészt az új ismeretek megszerzését szolgálja, másrészt pedig biztosítja az új eredményekkel járó előjogokat a kutató számára.
A tudományos kommunikáció keretében közvetített ismereteket és azok hordozóit, a dokumentumokat a könyvtárügy - vagy ha úgy tetszik, a tájékoztatástudomány - azok anyagi hordozójával együtt mindig egy egységnek tekinti. Annak ellenére, hogy a tudás, az ismeret, és annak hordozója között különbséget lehet és kell is tenni, mégis ezek összetartozó voltát is ki kell hangsúlyozni.125 Ahogy Fülöp Géza megfogalmazta: “a dokumentum a testet öltött információ”.126 (Láttuk már, milyen tévutakra vezet, ha a médiumot azonosítják magával az üzenettel, a közlés eszközét annak tartalmával. Hauser Arnold megállapításának analógiájára kijelenthetjük: a dokumentum az információ rögzítésére szolgál, és “sem nem azonos vele, sem nem része” annak.127)
Témánk továbbvitele szempontjából szükség lesz az információ és a dokumentum fogalmának leszűkítésére. A tájékoztatástudomány az információcsere során közvetített ismereteket szakmai - közülük a bármilyen eszközzel, tetszőleges hordozón rögzítetteket szakirodalmi információknak nevezi. A biológiai, társadalmi stb. létre vonatkozó általános jellegű információk többnyire kívül esnek a könyvtár- és tájékoztatásügy hatókörén - így a továbbiakban ezekkel én sem foglalkozom.
A szakmai információ rögzítésének és tárolásának eszköze a dokumentum: egy olyan anyagi objektum, amely rögzített információt tartalmaz, és célja a szakismeretek térbeli vagy időbeli átadása. Tekintettel arra, hogy ebben a fejezetben már elsősorban a könyvtári dokumentumokkal foglalkozunk, érdemes talán felidézni a hazai könyvtár- és tájékoztatásügy működését szabályozó egyik rendelet kissé ugyan tautologikus megállapítását is, miszerint könyvtári dokumentum “a könyvtár feladatainak ellátásához szükséges tudományos, oktatási, művészeti, közművelődési vagy történeti értékű könyv, folyóirat, egyéb kiadvány, illetőleg szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítés”. A dokumentum rendeltetését az 1989-ben kiadott Akadémiai Kislexikon is fontosnak tartotta: információt tartalmazó, könyvtári gyűjtés, ill. dokumentációs feldolgozás körébe tartozó anyag (kézirat, könyv, kép, hanglemez, film).128
|