3.1 A képi információ hordozói
A hagyományos könyvtári tipológia tartalmi és formai jellemzőik alapján sok szempont szerint csoportosítja a dokumentumokat, illetve az azokban tárolt információkat. Az információtárolás eszközéül szolgálhat többek között az írás, a képi és a műszaki ábrázolás, illetve valamely elektronikai (mágneses, optikai, elektromechanikai stb.) rendszer. Térbeli elrendezését tekintve egydimenziós (soros, vonalas) az írott szöveg vagy a mágnesszalagon rögzített jel; kétdimenziós (síkbeli) a kép, az ábra; háromdimenziós (térbeli) a tárgy, a hologram stb.
Az információhordozókat meghatározott szempontok alapján (rendeltetés, a rögzített információk jellege, periodicitás, bibliográfiai számbavétel, publicitás stb.) lehet csoportosítani.129 Az alábbiakban megkísérlem a hagyományos könyvtári tipológia szempontjai és néhány új aspektus szerint tipizálni a képi információ hordozóit.
1. Funkciójuk, rendeltetésük alapján az információhordozók
-
összefoglaló (pl. életmű-monográfia)
-
oktatási (pl. történelmi atlasz)
-
kodifikációs, normatív (pl. műszaki rajz szabvány, KRESZ)
-
informatív, tájékoztató (pl. reklámújság)
-
propagatív (pl. plakát) stb.
jellegűek lehetnek.
2. A fizikai információhordozót tekintve
-
elsődleges (pl. fotó, térkép) és
-
másodlagos (pl. mikrofilm, videofilm) hordozókat különböztethetünk meg.
Az elsődleges hordozón rögzített információkat minden segédeszköz nélkül, közvetlenül, a másodlagos hordozón rögzítetteket viszont csak valamely segédeszköz közbeiktatásával (mikrofilm-olvasóval, videomagnóval stb.), közvetetten tudjuk érzékelni.
3. A rögzített információk minősége alapján megkülönböztetünk
-
elsődleges (primer),
-
másodlagos (szekunder) és
-
harmadlagos (tercier) információtartalmú hordozókat.
Elsődleges (primer) információtartalommal azok a hordozók rendelkeznek, amelyek a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés eredményeiről első ízben adják közre a keletkező új információkat (ilyen lehet például egy védjegy szabadalmi oltalom alá helyezése). Másodlagos (szekunder) minőségű információt hordoznak a tankönyvek, lexikonok, enciklopédiák, illetve a képi információ szempontjából ezek illusztrációi, reprodukciói. Harmadlagos (tercier) információtartalmuk van a szekunder közlések alapján összegyűjtött elemző, értékelő, összefoglaló jellegű hordozóknak, mint például a nemzetközi grafikai szimbólumok gyűjteményének stb.
4. Az időszakosságot, periodicitást tekintve a hagyományos könyvtári tipológia
-
eseti és
-
folytatódó kiadványokat különböztet meg.
Eszerint a szemlélet szerint az eseti, egyszeri megjelenésű dokumentumok befejezett, lezárt egészet alkotnak - a technikai megjelenés fizikai egységeitől és annak időtartamától függetlenül. Fizikailag ugyan állhatnak több részegységből, de ennek ellenére a befejezettség és lezártság szándékával készülnek. Folytatódó kiadványoknak azok a dokumentumok minősülnek, amelyek azonos formai jegyekkel rendelkező, egymást követő részegységekből állnak és megjelenésük előre meg nem határozott időre tervezett. Az egyes részegységeket számozásuk, kronologikus vagy más megjelölésük különbözteti meg egymástól. Amennyiben a képi információ valamilyen dokumentumban jelenik meg, ugyanazon elvek szerint tipizálhatjuk ezeket a hordozókat is.
5. A bibliográfiai számbavétel szempontjából aszerint teszünk különbséget, hogy a nemzeti bibliográfiák regisztrálják vagy sem az adott információhordozót. Általában megállapítható, hogy a képi információhordozók közül a könyveket és általában a folyóiratokat a nemzeti bibliográfiák feldolgozzák, a szabadalmi leírásokat, szabványokat speciális jegyzékek tartalmazzák, de a videokazettákról, plakátokról már inkább csak gyarapodási jegyzékek tájékoztatnak, a digitálisan rögzített képi információkról pedig ma még semmilyen bibliográfiai számbavétel nincs.
6. A publicitás szerint a dokumentumokat a következőképpen különböztetjük meg:
-
publikált
-
félig publikált
-
nem publikált kategória szerint.
A példányszám és a sokszorosítási technika alapján a publikált dokumentum alsó határa a 70 példány, ha ennél nagyobb példányszámban sokszorosítanak egy kiadványt, akkor az már a kötelespéldány-beszolgáltatás hatálya alá tartozik. A hagyományosnak tekinthető nyomdatermékekre ez a kategória egyértelműen vonatkoztatható, de már kérdéses lehet azoknál a képi információhordozóknál, amelyek nem tekinthetők a hagyományos értelemben publikációnak. Ez utóbbiak könyvtári kezelésére is kell megoldást találni, hogy ezen szellemi termékeket is meg lehessen őrizni az utókor számára.
A sokféle kép számos más megközelítés szerint is csoportosítható az előállítás módja, az ábrázolás technikája, a hordozó alapanyag, a kommunikációs szándék stb. alapján. Éppen a sokrétűség miatt nehéz teljes körű tipológiát adni, ezért az alábbiakban csak a legfontosabb szempontokat emelem ki:
A hordozó lehet:
-
vászon (festmény)
-
fa (táblakép)
-
pergamen (kódex)
-
textília (gobelin)
-
papír (fotó)
-
film (diapozitív)
-
mágnesszalag vagy -lemez (számítógépes grafika)
-
lézerlemez (fakszimile adatbázis) stb.
Az előállítás módja:
-
manuális (festmény)
-
kézműves (amatőr fotó)
-
ipari (nyomdai plakát) stb.
|
