A szimbólum = A1 0 B1
Az indexiális tárgyviszony: “unió”.
Az index: A2 B2
Az ikonikus tárgyviszony: “metszet”.
Az ikon: A3 B3
Nézzük, hogyan alkalmazza az eddigieket Bense a megismerés információ-elméleti magyarázatára. Ha elfogadjuk, hogy a megismerés a tudatlanság megszüntetésével egyenlő, fogadjuk el azt is, hogy a tudatlanság éppúgy, mint annak megszüntetése csak esetek, események, állapotok repertoárján belül értelmezhető. A továbbiak kifejtéséhez Bense MacKay Nomenclature of Information Theory című munkáját idézi. MacKay különbséget tesz a metrikus, a strukturális, illetve a szelektív információ között. A metrikus információ a tapasztalásnak az adott sémában lévő, a metrikus információval ekvivalens súlyát méri; megadja a séma súlyát és sűrűségét, amelyből a struktúrája formálódik. A metrikus információ egysége a metron. A strukturális információ nem egy séma elemei számának a mérésére, hanem a köztük való különbségtevésre, csoportokba, osztályokba rendezésére hivatott, egysége a logon. A szelektív információ - melynek fogalma Shannon elméletére vezethető vissza - ebben az értelmezésben a szemiotikai ábrázolás “konstrukciós folyamata bonyolultságának számszerű indexe”, és nem az ábrázolásra, hanem a folyamat létrehozására vonatkozik. Tulajdonképpen egy kettes alapú negatív logaritmus, amennyiben a végrehajtandó lépések (döntések) száma megfelel log2-nek. Egysége egy bináris szám, a bit, amely meghatározza egy alternatíva két egyenlően valószínű kimenete közötti választást.118 Bense így foglalja össze fejtegetéseit: az index jellegű megismerést (más szavakkal: okozati-empirikus megfigyelést) metrikus, az ikonikus megismerést (a képszerű, szemléletes képzetet) strukturális, a szimbolikus megismerést (mint axiomatikus, elvont levezetési technikát) pedig szelektív információként értelmezhetjük.
|
