• TARTALOM Előszó Bevezetés
  • 2. Kép, jel, kommunikáció
  • Összegzés
  • Az országos széCHÉnyi könyvtár füzetei a képi informáCIÓ




    Download 0.73 Mb.
    bet1/13
    Sana25.03.2019
    Hajmi0.73 Mb.
      1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   13

    AZ
    ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR
    FÜZETEI
    6.


    A KÉPI INFORMÁCIÓ

    ÍRTA
    TÓSZEGI ZSUZSANNA

    Lektorálta: Horváth Tibor

    Kiadja az Országos Széchényi Könyvtár

    BUDAPEST
    1994


    AZ
    ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR
    FÜZETEI

    A sorozatot szerkeszti:


    P. VÁSÁRHELYI JUDIT

    A szerkesztő bizottság tagjai:

    Kertész Gyula
    Kovács Ilona
    Nagy Attila
    Nemeskéri Erika
    Nagy László
    P. Vásárhelyi Judit

    ISBN 963 200 337 3

    ISSN 0865-7548

    TARTALOM

    Előszó

    Bevezetés - az írásbeliség hanyatlása - a vizualitás előretörése - a dokumentumok
               túltermelése és a könyvtárak válsága

    1.        Érzékelés, információ-feldolgozás

    1.1      A vizuális érzékelés       

    1.11    Az érzékeléselmélet történeti fejlődése
    1.12    A vizuális érzékelés mai elmélete
    1.13    A vizuális érzékelés folyamata

    1.2      Néhány megközelítés az emberi információ-feldolgozás folyamatához

    1.21    Biokibernetikai magyarázat, modellképzés, információ-feldolgozási makromodellek
    1.22    A kognitív elmélet

    2.        Kép, jel, kommunikáció

    2.1      A látható kép


    2.2      A sokarcú kép
    2.3      A jel tudománya
    2.4      Kommunikáció, információ

    3.        Képi információk feldolgozására, közvetítésére, tárolására szolgáló új eszközök
               és eljárások a tudományos tájékoztatásban

    3.1      A képi információ hordozói


    3.11    A képi információ mint faktografikus információ
    3.2      A számítógép az információterjesztés szolgálatában
    3.21    A számítógépek fejlődésének rövid története
    3.22    Online információterjesztés
    3.23    Mesterséges intelligencia
    3.24    Optikai információtárolás
    3.241  CD-ROM lemezes adatbázisok
    3.242  Képi információk elektronikus feldolgozása
    3.243  Az optikai információs rendszerek könyvtári alkalmazása
    3.25    Hipertext, hipermédia
    3.3      Pillantás a jövőbe: a jövő könyvtára mint a tudás iparág alappillére

    Összegzés - az információs társadalom kialakulása - a homo informaticus színrelépése -
               a jövő könyvtára mint a tudás iparág alappillére

    Előszó


    A művelt Nyugat a 60-as évtized elején olvashatta először Marshall McLuhan bombasztikus jóslatát a Gutenberg-galaxis végéről. A legnagyobb elmék - filozó­fusok, írók, szociológusok, esztéták - hosszan vitatkoztak McLuhan megállapításairól; ki egyetértőleg, ki teljesen elutasítva a nyomtatott betű hanyatlásáról, az írásbeli kul­túra leáldozásáról, a vizuális kultúra teremtette paradicsomi állapotokról, a tele­vízió varázslatos fényében egy emberként érző világfalu lakóiról - vagyis rólunk, a XX. század végének tanúiról szóló utópisztikus víziókat.

    A televíziózás jóvoltából azonban ezekben az évtizedekben nemcsak a szabadidő alakult át gyökeresen: kissé később ugyan, de aztán még gyorsabban és radikálisabban változott meg a tudományos információszerzés eszköztára. A 80-as évek végére a fej­lett világ legnagyobb könyvtáraiban szinte mindenütt számítógépes adatbázisokba ke­rültek az új keletű publikációk - ezzel természetesen nemcsak az információkeresés technikai feltételeit változtatva meg. A számítógép viharos ütemű terjedése eleinte a nyomtatott betű hanyatlásáról szóló jóslatokat látszott igazolni, de aztán egyhamar kiderült, hogy a számítógépes szövegszerkesztőkkel előállított írások mind-mind papírra kerülnek, sőt, az adatbázisokban végzett keresés ered­ményét is papíron szeretik az emberek viszontlátni. A számítógépekhez kapcsolt nyomtatók és az általuk felhasznált papírmennyiség miatt legalábbis megkérdőjeleződött a nyomtatott betű egyeduralmának végét jelző jóslat igazsága.

    A tájékoztatásba benyomuló számítógépek elterjedésük első évtizedeiben éppen­séggel a vizuális kultúra előretörésével ellentétes hatást keltettek. A 80-as évek köze­pén hemzsegett a könyvtári szaksajtó a számítógépekről, az online infor­máció­terjesztésről stb. szóló közlemé­nyektől, de az új technikai eszköz birtokba­vételén érzett eufórikus hangulatban a tájékoztató szakemberek megfeledkezni látszottak arról, hogy az általuk egyre nagyobb dömpingben közvetített alfanumerikus adatok özöné­ben elvész egy fontos összetevő, a képi ábrázolás.

    A számítástechnika hazai “hőskorában” egy művészeti könyvtárban dolgoztam, ahol naponta tettek próbára az olvasói kérések. “Nekem egy flamand enteriőr kell, de színesben!” - tényleg: miért jó, ha színes, és miért nem, ha csak fekete-fehér? Miért “csak” fekete-fehér? Az kevesebbet ér? - vagy könyvtár-tudományosabban meg­fogalmazva: kisebb az információs értéke, mint a színesnek? Akkor a színeknek ön­maguknak is van információtartalmuk? Lám, egyetlen olvasói kérés mennyi válaszra vár! Próbáltam egy kicsit jobban megismerni a művészeti szakterületet - mondván: nem tud(hat) jól tájékoztatni az a könyvtáros, aki nem tudja, mit kérdeznek, és nem érti, miért éppen azt kérdezik tőle - ennek érdekében szorgal­masan olvastam a szakirodalmat. Megtudtam, hogy nem ugyanaz az agyfélteke dolgozza fel a szöveges, mint a képi információkat. De hogyan zajlik ez a folyamat az agyban? Találkoztam furcsa, “beugratós” ábrákkal, amelyek hol illúziót keltettek, hol meggyőzően ábrá­zolták a lehetetlent. De miért látunk ott alakzatot, ahol valójában nincs? Honnan tud­juk egy két­di­men­ziós kép egy vonaláról, hogy térbeli megvalósítása lehetetlen? Miért látunk háromdimenziós teret ott, ahol nincs? Miért nem sorolják az írást is a “vizuális kommunikáció” körébe, holott a betűk is képi elemekből: vonalakból és ezek egymáshoz való viszonyából épülnek fel? Miért, miért, miért? Vég nélkül sorolhatnám a kérdéseket, amelyekre kerestem a választ. Elhatá­roztam: tőlem telhetően meg­próbálok a jelenségek mélyére nézni, hogy egy kicsit jobban értsem, mi miért és hogyan történik. Így jutottam el a könyvtártudománytól kissé távol eső területekre, merthogy a könyvtári szakirodalomban nemigen találtam nyomát, hogy foglalkoztak volna azzal a kérdéssel: miként zajlik az emberi információ-feldolgozás folyamata, vagy hogy milyen jelrendszerre épül a verbális-nyelvi, illetve a vizuális-képi vissza­tükrözés? Nem volt könnyű dolgom: azt hittem, kikristályosodott definíciókra találok majd, amelyek megvilágítják a szöveges és a képi információ mibenlétét, egymáshoz való viszonyát, hasonlóságának és eltérésének mértékét, feldolgozásának módszereit stb. Definíciók helyett azonban óvatos körülírásokkal találkoztam, és ha nagy ritkán a könyvtári szakirodalomban felbukkant a kép (picture) kifejezés, az gyakorlatilag kizá­rólag művészeti könyvtári vonatkozásban tárgyalta a képeket, mintha nem lennének olyan szakterületek, amelyek a képi ábrázolás nélkül nem, vagy csak nehezen képzel­hetők el teljes értékűnek - elég ha itt csak a csillagászatra vagy a térké­pészetre gondolunk.

    Ha a tisztelt Olvasó megnézi e könyv tartalomjegyzékét, joggal vetődhet fel benne a kérdés: miért kell egy könyvtárosoknak szóló könyvben olyan, a mi szak­mánktól igencsak távol eső kérdésekkel foglalkozni, mint az érzékeléselmélet vagy a neurológia? Remélem, a könyv elolvasása azonban a választ is megadja: e szakte­rüle­tek eredményeinek ismerete nélkül nemcsak mi nem érthetjük meg, milyen folya­matok eredményeként jön létre a vizuális érzéke­lés, de a kommunikációs technológia sem jutott volna el odáig, hogy az emberi agyműködés mintá­jára nemcsak a szöveges, hanem a képi információkat is fel tudja dolgozni. Mind­emellett még az utóbbi néhány évben olyan új információhordozó médiumok is születtek, amelyek puszta létezé­sükkel válaszolnak a kérdésre: lehet-e, szabad-e a könyvtár falai közt ennyire nem venni tudomást a gyökeresen megváltozott világról, ahol a képek áradata elsöpri a betű egyeduralmát? Ezen új médiumok soha nem látott intenzitású terjedése pedig azt bizonyítja, hogy a világ belefáradt a múltba, megunta régi termékeit - ezért fordul most ilyen vehemenciával az új, az egyetemes, a nyelvi és politikai határokkal mit sem törődő vizuális információhordozók felé. A tudományos tájékoztatás mégis mintha figyelmen kívül hagyná, hogy megváltozott a világ: nemcsak a nyomtatott dokumen­tumok, de az alfanume­rikus adatok egyeduralma is megszűnt. Efölött pedig nemcsak bánkódnunk lehet, de tehetünk is annak érdekében, hogy ne váljon korszerűtlen intéz­ménnyé a könyvtár, hogy meg­marad­janak kedvenceink, a könyvek is, mégpedig úgy, hogy ne egymást legyőző versenytársakká váljon, hanem ötvöződjön a nyomtatott és az elektronikus hordozókon, a szöveges és a képi informá­ciókban rejlő emberi tudás.

    Egyik kedvencem, George Berkeley nyomán azt mondtam magamnak: esse est informari - létezni annyi, mint tájékozottnak lenni. Hogy nekem mennyire sikerült tájékozódnom e forradalmian új területről, ezt nem az én tisztem eldönteni. Bizonyára más úton, kevesebb hibával is körül lehetett volna járni a kérdéskört - ha rossz utat választottam, egy mentségem lehet: a járatlan úton nem voltak útjelző karók; hiányos­ságaimra mentségül pedig az szolgálhat, hogy saját szakmám nemigen kényeztetett el e tárgyban, az idegen területeken pedig nehéz volt a tájékozódás.

    Segítség nélkül azonban még idáig sem tudtam volna eljutni, ezért szeretném megköszönni a támogatást, útbaigazítást, biztatást családomnak, kollégáimnak és mindazoknak, akik munkám során mellettem álltak. Nem tudom mindnyájukat felsorolni, de név szerint is köszönetet kell mondanom Futala Tibornak, Horányi Özsébnek, Horváth Tibornak, Szabó Sándornak, valamint a sorozat szerkesztőjének, P. Vásárhelyi Juditnak, akik tanácsaikkal, észrevételeikkel segítették a kézirat születését.

    Budapest, 1993. december



    a szerző
      1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   13


    Download 0.73 Mb.

    Bosh sahifa
    Aloqalar

        Bosh sahifa


    Az országos széCHÉnyi könyvtár füzetei a képi informáCIÓ

    Download 0.73 Mb.