Képi információk feldolgozására, közvetítésére, tárolására szolgáló új eszközök és eljárások a tudományos tájékoztatásban

3. Képi információk feldolgozására, közvetítésére, tárolására
szolgáló új eszközök és eljárások a tudományos tájékoztatásban

Az elmúlt évszázadok során a tudományos fejlődés minden eddiginél nagyobb hatást gyako­rolt a termelésre és ezen keresztül a társadalomra. A jelentős eredmé­nyeknek köszönhetően a XIX. században a tudomány mindenható erejébe vetett hit is elterjedt. Bár a fenyegető ökológiai katasztrófa árnyékában századunkban ez a hit erő­sen megrendült, a tudományos fejlődés folyamatosan gyarapodó volta, logisztikus jellege nem látszik változni. Ugyancsak hatványozott növekedés jellemzi a tudo­mányos kommunikációt, amelynek keretében zajlik a meglévő ismeretek beépülésével a tudomány szerves fejlődését biztosító állandó és folyamatos információátadás. A Nobel-díjas tudós, Francis Crick ezt így fogalmazta meg: Communi­cation is the essence of science - a tudomány lényege a kommunikáció.¹²⁴ A tudományos infor­mációcsere kettős funkciót tölt be: egyrészt az új ismeretek megszerzését szolgálja, másrészt pedig biztosítja az új eredményekkel járó előjogokat a kutató számára.

A tudományos kommunikáció keretében közvetített ismereteket és azok hordo­zóit, a dokumentumokat a könyvtárügy - vagy ha úgy tetszik, a tájékoztatástudomány - azok anyagi hordozójával együtt mindig egy egységnek tekinti. Annak ellenére, hogy a tudás, az ismeret, és annak hordozója között különbséget lehet és kell is tenni, mégis ezek összetartozó voltát is ki kell hangsúlyozni.¹²⁵ Ahogy Fülöp Géza meg­fogalmazta: “a dokumentum a testet öltött információ”.¹²⁶ (Láttuk már, milyen tév­utakra vezet, ha a médiumot azonosítják magával az üzenettel, a közlés eszközét annak tartalmával. Hauser Arnold megállapításának analógiájára kijelenthetjük: a doku­mentum az információ rögzítésére szolgál, és “sem nem azonos vele, sem nem része” annak.¹²⁷)

Témánk továbbvitele szempontjából szükség lesz az információ és a dokumentum fogalmának leszűkítésére. A tájékoztatástudomány az információcsere során közvetí­tett ismereteket szakmai - közülük a bármilyen eszközzel, tetszőleges hordozón rögzí­tetteket szakirodalmi infor­mációknak nevezi. A biológiai, társadalmi stb. létre vonat­kozó általános jellegű informá­ciók többnyire kívül esnek a könyvtár- és tájékoz­tatásügy hatókörén - így a továbbiakban ezekkel én sem foglalkozom.

A szakmai információ rögzítésének és tárolásának eszköze a dokumentum: egy olyan anyagi objektum, amely rögzített információt tartalmaz, és célja a szakismeretek térbeli vagy időbeli átadása. Tekintettel arra, hogy ebben a fejezetben már elsősorban a könyvtári dokumentu­mokkal foglalkozunk, érdemes talán felidézni a hazai könyvtár- és tájékoztatásügy működését szabályozó egyik rendelet kissé ugyan tautologikus megállapítását is, miszerint könyvtári dokumentum “a könyvtár feladatainak ellá­tásához szükséges tudományos, oktatási, művészeti, közművelődési vagy történeti értékű könyv, folyóirat, egyéb kiadvány, illetőleg szöveg-, kép-, adat- és hang­rögzítés”. A dokumentum rendeltetését az 1989-ben kiadott Akadémiai Kis­lexikon is fontosnak tartotta: információt tartalmazó, könyvtári gyűjtés, ill. dokumentációs feldolgozás körébe tartozó anyag (kézirat, könyv, kép, hanglemez, film).¹²⁸

3.1 A képi információ hordozói

Az információhordozókat meghatározott szempontok alapján (rendeltetés, a rögzí­tett infor­mációk jellege, periodicitás, bibliográfiai számbavétel, publicitás stb.) lehet csoportosítani.¹²⁹ Az alábbiakban megkísérlem a hagyományos könyvtári tipoló­gia szempontjai és néhány új aspektus szerint tipizálni a képi információ hordozóit.

1. Funkciójuk, rendeltetésük alapján az információhordozók

• 
  összefoglaló (pl. életmű-monográfia)
  
• 
  oktatási (pl. történelmi atlasz)
  
• 
  kodifikációs, normatív (pl. műszaki rajz szabvány, KRESZ)
  
• 
  informatív, tájékoztató (pl. reklámújság)
  
• 
  propagatív (pl. plakát) stb.
  

2. A fizikai információhordozót tekintve

• 
  elsődleges (pl. fotó, térkép) és
  
• 
  másodlagos (pl. mikrofilm, videofilm) hordozókat különböztethetünk meg.
  

3. A rögzített információk minősége alapján megkülönböztetünk

• 
  elsődleges (primer),
  
• 
  másodlagos (szekunder) és
  
• 
  harmadlagos (tercier) információtartalmú hordozókat.
  

4. Az időszakosságot, periodicitást tekintve a hagyományos könyvtári tipológia

• 
  eseti és
  
• 
  folytatódó kiadványokat különböztet meg.
  

5. A bibliográfiai számbavétel szempontjából aszerint teszünk különbséget, hogy a nemzeti bibliográfiák regisztrálják vagy sem az adott információhordozót. Általában megállapítható, hogy a képi információhordozók közül a könyveket és általában a folyóiratokat a nemzeti bibliográfiák feldolgozzák, a szabadalmi leírásokat, szabvá­nyokat speciális jegyzékek tartal­mazzák, de a videokazettákról, plakátokról már in­kább csak gyarapodási jegyzékek tájé­koztatnak, a digitálisan rögzített képi informá­ciókról pedig ma még semmilyen bibliográfiai számbavétel nincs.

6. A publicitás szerint a dokumentumokat a következőképpen különböztetjük meg:

• 
  publikált
  
• 
  félig publikált
  
• 
  nem publikált kategória szerint.
  

A sokféle kép számos más megközelítés szerint is csoportosítható az előállítás módja, az ábrázolás technikája, a hordozó alapanyag, a kommunikációs szándék stb. alapján. Éppen a sokrétűség miatt nehéz teljes körű tipológiát adni, ezért az alábbiakban csak a legfontosabb szempontokat emelem ki:

A hordozó lehet:

• 
  vászon (festmény)
  
• 
  fa (táblakép)
  
• 
  pergamen (kódex)
  
• 
  textília (gobelin)
  
• 
  papír (fotó)
  
• 
  film (diapozitív)
  
• 
  mágnesszalag vagy -lemez (számítógépes grafika)
  
• 
  lézerlemez (fakszimile adatbázis) stb.
  

• 
  manuális (festmény)
  
• 
  kézműves (amatőr fotó)
  
• 
  ipari (nyomdai plakát) stb.
  

• 
  fekete-fehér vagy
  
• 
  színes
  

• 
  figuratív (alakos ábrázolás)
  
• 
  nonfiguratív (absztrakt)
  

• 
  kontraszt
  
• 
  telítettség
  
• 
  kromatizmus
  

3.11 A képi információ mint faktografikus információ

Milyen tájékoztatási kérdésekkel talál­kozhatunk ezen a területen? Nézzünk né­hány egyszerű példát és adjuk is meg a vála­szokat a képi faktografikus információkhoz sorolható referensz kérdésekre: “Mi a moz­gáskorlátozottak nemzetközileg elterjedt szimbóluma?”

Milyen a lépcső-, illetve a háromdimenziós szalagdiagram?

A kérdés: “Mit jelentenek egy ruha kezelési utasításán a következő jelek? Van ezen jelek alkalmazására Magyarországon valamilyen szabványos előírás?” A válasz szerint az ábrák jelentése sorra: “Klórtartalmú készítményekkel nem mosható, nem fehéríthető. Valamennyi, textíliára általánosan használt szerves oldószerrel tisztítható a szokásos műveletek alkal­ma­zásával. A vasalótalp hőmérséklete legfeljebb 110 C. A ruhaneműk kezelésével kapcsolatos jelzéseket a MSZ 1729-1979. sz. szabvány tartalmazza.”

“Melyik szabvány rendelkezik a Magyar Köztársaság címeréről? Milyen a szabványos címerrajz méretezése?” A válasz: “a címer­rajzról szóló MSZ 3500. sz. szabvány elő­írásai szerint a rajz a mérete a címer ten­gelyére merőleges és a pajzs külső méretével megegyező”.

A bibliográfiai és a forrásértékű információ fogalmi körébe a dokumentumként vagy dokumentumban megjelenő képi információt viszonylag könnyű integrálni. Isme­retes, hogy az önálló (tehát “kézbevehető”) fizikai entitásként létező videokazetta, diafilm, CD-ROM stb. könyvtári feldolgozását már megoldották, így ezek bibliográfiai regisztrálása, illetve az eredeti dokumentumok szolgáltatása nem okoz különösebb gondot. Azoknak az adatbázisoknak a hagyományos keretekbe illesztése, amelyek nem jelennek meg fizikai entitásként, már kevésbé megoldott. Anélkül, hogy a kérdés bonyodalmaiba belemerülnénk, csak egy-két vonatkozást említek meg: hogyan lehet például eldönteni, mi tartozik az adatbázis lényegéhez, tehát mi az, ami adott esetben megőrzendő? Hosszú távon nyilvánvalóan nem elegendő csak az adatokat tárolni, hiszen a rendszert működtető szoftver nélkül ezekhez nem lehet hozzá­férni - ugyan­akkor egy adott program üzemeltetéséhez elengedhetetlenül szükséges a számítógép is... Lehet, hogy ezen ma mosolygunk, de száz év múlva már jelentős történeti értéket képviselnének az első hazai adatbázisok is, ezért előbb-utóbb el kell gondolkodnunk azon, hogyan és milyen formában kívánjuk megőrizni ezeket az utókor számára.