ábra - Oskar Sala és a mixtur-trautonium

Paul Hindemith Des kleinen Elektromusikers Lieblinge (A kis elektrozenész kedvencei) címmel 1930-ban hét trautonium-triót írt, 1931-ben pedig versenyművet komponált trautoniumra és vonószenekarra. Alfred Hitchcock The Birds (Madarak) című, 1963-as filmjének készítésekor Oskar Salát kérte fel a mű hangeffektusainak elkészítésére: a filmben hallható „madárhangok” a mixtur-trautoniumon születtek. A hangszer szerepelt az 1950-es Bayreuthi Ünnepi Játékokon is, Richard Wagner Parsifaljának harangjait helyettesítették vele.

Ezek a harangok, melyek a grál-lovagok bevonulását az 1. és 3. felvonásban kísérik, az opera 1882-es ősbemutatója óta állandó problémát jelentettek. Igazi harangokat nem lehetett használni, mert ezek egyrészt elnyomják a többi hangszert, másrészt olyan nem-harmonikus részhangokat tartalmaznak, melyek zavaróan hathatnak. Az ősbemutatóra ezért zongoraszerű eszközt építettek a szükséges négy hangnak megfelelő négy húrcsoporttal, csoportonként öt-öt húrral. Ezt tam-tamokkal, gongokkal és staccato hangokat játszó tubával egészítették ki, ekképp igyekezve kikeverni a megfelelő hangzást.

A kísérletezés az opera egész interpretáció-történetében folytatódott és összekapcsolódott az elektronikus zene történetével is. A trautonium „bevetése” előtt már 20 évvel, 1931-ben megpróbálták elektronikus eszközökkel helyettesíteni a harangokat, akkor Jörg Mager (1880–1839) partiturophon nevű hangszerével. A fejezet elején olvasható listában felsoroltak közül Mager nevéhez fűződik a sphärophon, melyet 1921 és 1928 között fejlesztett ki, többek között mikrotonális (félhangnál kisebb hangközöket alkalmazó) zenei elképzeléseinek megvalósítása céljából.