3. Ellenőrző kérdések:
Melyik zeneszerzőhöz kötődik a Klangfarbenmelodie fogalma?
Melyik műve példázza a Klangfarbenmelodie fogalmát?
Ki és mikor komponálta a zenetörténet első, kizárólag ütőhangszereket használó művét?
Hol, mikor és milyen épületben mutatták be a Poème Electronique-ot?
Ki tervezte a kérdéses épületet?
5. fejezet - A 20-as évek elektronikus hangszerei
A Grove zenei lexikon 1940-es kiadása az elektronikus hangszereket bemutató szócikkében nem kevesebb, mint huszonegy instrumentumot említ, túlnyomó többségüket azonban csak felsorolásszerűen, ismertetés nélkül:
Aetherophon, Couplex Organ, Electrochord, Electronde, Electrone, Emicon, Hellertion, Klaviatur Sphaerophon, Magnetton, Ondes Musicales, Organova, Orgatron, Phototone, Pianotron, Radio-Synthetic Organ, Rangertone, Sphaerophon, Superpiano, Theremin, Trautonium, Wave Organ
Mind a bőség, mind az ismertetések hiánya jól jellemzi a megelőző két évtizedet: az 1920-as és 30-as években számtalan, egymástól gyakran csak lényegtelen részletekben eltérő elektronikus hangszer született, ezért áttekinteni és egymástól megkülönböztetni őket egyrészt nem volt könnyű, másrészt nem is mindig volt érdemes. Ebben a fejezetben csak három olyan hangszert tárgyalunk részletesen a lexikon által felsoroltakból, melyek egyes tulajdonságaik révén kiemelkednek a többi közül: az 1920-ban feltalált theremint, az 1928-ban bemutatott ondes musicales-t (más néven ondes Martenot-t) és az 1930 körül kifejlesztett trautoniumot.
Az 1920-as évek hangszeráradatát az a találmány okozta, melyre az 1. fejezet végén már utaltunk: Lee de Forest (1873–1961; 5.2. ábra) 1906-os audion csöve, az elektroncső három kivezetéses változata, más néven a trióda. Az elektroncső egyszerűbb változata, a két kivezetéses dióda, melyet egy évvel korábban John Ambrose Fleming (1849–1945; 5.1. ábra) szabadalmaztatott, olyan, mint egy szelep: csak az egyik irányba engedi át az áramot. Lee de Forest triódája olyan, mint egy csap: az első két kivezetés között folyó áram (a csapon átfolyó „víz”) a harmadik kivezetésre kötött áram változásainak (a csapot szabályozó „kéz” mozdulatainak) megfelelően ingadozik. Ha a „víz” áramlása erős, akkor a „kéz” mozdulatait, legyenek bármilyen aprók, a „vízáram” nagy ingadozásokként tükrözi. A trióda tehát elektromos hullámok erősítésére használható (5.3. ábra).
|
