4. Ellenőrző kérdések:
Milyen elektronikai találmány tette lehetővé az 1920-as évek elektrofon hangszereinek kifejlesztését?
Ki és mikor találta fel a theremint?
Milyen különleges hangszórókat szokás az ondes Martenot-hoz kapcsolni?
Milyen különleges spektrumot lehet létrehozni a trautoniumon a harmonikus felhangsoron kívül?
Ki volt a trautonium egyetlen virtuóza?
6. fejezet - A konkrét zene
1. A hangrögzítés rövid története
A hang megörökítésének lehetősége az elektroakusztikus zene létrejöttének egyik legfontosabb előfeltétele volt. A hangrögzítés története Édouard-Léon Scott de Martinville (1817–1879) francia nyomdász és könyvkereskedő találmányával, az 1857-ben bejegyzett phonautograph-fal kezdődött (6.1. ábra). Scott készüléke az emberi külső és középső fül működését utánozta: a hang rezgésbe hozta a gipsztölcsér alján lévő membránt, mely a hallócsontocskáknak megfelelő emeltyűk végén elhelyezett irónt mozgatott. Az irón – melynek beiktatásával megszakadt az emberi hallószervvel mutatott analógia – egy lámpakorommal bevont papírhengeren mozgott, a hangrezgések látható nyomát hozva létre.
6.1. ábra - Phonoatutograph
Az így létrejött rajzolatok, a történelem első hangképei a maguk korában csak a hullámok fizikájával kapcsolatos vizsgálatokat segíthették, lévén a készülék a hangok visszajátszását nem tette lehetővé. Párizsi archívumok megőrizték Scott 1860 körül készült néhány hangrajzát, s az ezeken rögzített hangok másfél évszázad néma lét után, 2008-ban meg is szólaltak, miután a Berkeley Lab munkatársai a papírokat beszkennelték és a hullámformákat számítógéppel lejátszották. Az egyiken feltehetőleg maga Scott énekli az Au claire de la lune kezdetű francia népdal első sorát, egy másikon pedig Tasso Aminta című pásztorjátékának elejét szavalja.
6.1. hang: Scott hangja 1860-ból, amint az Au clair de la lune-t énekli
6.2. hang: Scott hangja 1860-ból, amint Tasso versét szavalja
Scott felvételei 18 évvel előzték meg a visszajátszható hangrögzítés technikájának születését, Thomas Alva Edison (1847–1931) 1878-as szabadalmát, a hengeres fonográfot (6.2. ábra). Edison találmányától már egyenes út vezetett a hangrögzítés modern technikájáig. Edison barázdált hengereit 1888-ban követték Emile Berliner (1851–1929) német származású amerikai mérnök barázdált korongjai, a gramofonlemezek. Az 1920-as évekig a lemezfelvételek kizárólag mechanikai úton készültek, elektromosság használata nélkül: a barázdát vágó tűt maguk a hangforrásból származó rezgések mozgatták.
| 