7.5. ábra - Stockhausen a kölni stúdióban 1994-ben Freitag aus Licht című operájának munkái közben
3. Ligeti György: Artikulation
Stockhausen nagy hatással volt Ligeti Györgyre is, aki 1957-ben került a kölni rádióhoz külső munkatársként. A stúdióban három elektronikus kompozíciót készített, melyek közül egyet, az Artikulation-t tekintette valódi zeneműnek.
„Három darabon dolgoztam akkoriban, amelyek közül ma már csak az egyiküket, az Artikulation címűt vállalom. […] Ez az egyetlen érvényes elektronikus darabom. A címe azt sugallja, hogy a zenét nyelvnek tekintem”.4
Az Artikulation magán hordozza Stockhausen Gesang der Jünglinge című művének hatását. Ligeti is kísérleteket végzett hangzók szintetikus előállítására. Ennek érdekében tanulmányozta a német fonetikát. Az előállított hangzókból a szerző listát készített, melynek segítségével készítette el a végső kompozíciót. Az Artikulation célja olyan zene létrehozása volt, amely követi a beszéd artikulációját, aminek nem kell érthető szövegnek lennie, lehet akár madárcsicsergés is.
Ligeti kezdeti lelkesedése az elektronikus zene iránt hamarosan alábbhagyott, amikor rájött, hogy az új technika nagyban korlátozza zeneszerzői szabadságát.
„Annyira naiv voltam, hogy azt hittem, a szinuszhangból tényleg bármilyen zenét össze lehet állítani, és a zeneszerző teljesen szabadon járhat el. […] Ami lehetségesnek tűnt, az a valóságban nagyon korlátozottan működött.”5
A stúdióban töltött évek azonban nem múltak el nyomtalanul. Az elektronikus zenei hatások Ligeti hangszeres zenéjében éltek tovább.
„Kölnben töltött időm talán legfontosabb eredménye az volt, hogy végighallgathattam az 50-es évek teljes új zenéjét, amiről addig nagyon kevés fogalmam volt. S ez óhatatlanul nagyon megemelte kompozíciós munkám technikai nívóját. A stúdióban való munka teljesen új kompozíciós elgondolásokhoz vezetett.” 6
4. Ellenőrző kérdések:
Ki és mikor alapította a WDR kölni stúdióját?
Mi különbözteti meg a korai német elektronikus zenét a francia konkrét zenétől?
Soroljon fel hármat Karlheinz Stockhausen elektroakusztikus művei közül!
Miben különbözik egymástól a Kontakte két változata?
Ligeti György melyik műve készült a kölni stúdióban?
8. fejezet - Az amerikai és japán elektronikus zene kezdetei
1. A Barron-stúdió
Az Egyesült Államok elektroakusztikus zenei élete az európaival szemben nem intézményes keretek között, hanem magánszemélyek kezdeményezésére indult el. Ez a finanszírozás tekintetében ugyan hátrányt jelentett, a gondolkodásmód szempontjából azonban nagyobb szabadságot. Az amerikai zeneszerzők kimaradtak a francia és német zenei ideológia harcából, és értetlenül szemlélték azt.
Az elektroakusztikus zene első amerikai úttörői Louis Barron (1920–1989) és felesége, Bebe Barron (született Charlotte May Wind, 1925–2008) voltak (8.1. ábra). Louis a Minnesotai Egyetem diákjaként jazz-kritikákat írt, és zongorázni is tanult, a feleségével való közös munka során azonban inkább elektronikai ismereteinek látták nagy hasznát. Bebe a Minnesotai Egyetemen politológiai és zenei tanulmányokat folytatott. Az iskola elvégzése után Wallingford Rieger és Henry Cowell lett zeneszerzés tanára.
8.1. ábra - Louis és Bebe Barron
Az 1947-ben házasságot kötött pár 1948-ban New Yorkba költözött és ott stúdiót alapított különféle jellegű hangfelvételek számára, jelentős részben saját készítésű berendezésekkel. A vállalkozás jövedelmezőnek bizonyult, főképp mert nem volt versenytársa. Kortárs írók (köztük Henry Miller, Tennessee Williams, Aldous Huxley és Anaïs Nin) saját műveik hangoskönyv-változatát készítették el a Barron-stúdióban, ezek hanglemezeken jelentek meg.
Családi ismeretségeknek köszönhetően kifejezetten Barronék számára gyártottak egy példányt az egyik első amerikai szalagos magnóból, a Stancil-Hoffmann-féle magnetofonból, melyhez a Minnesota Mining and Manufacturing Company (3M) legkorábban előállított magnószalagjait kezdhették el használni. Rövid ideig az övék volt az egyetlen stúdió az Egyesült Államokban, ahol ilyen eszközöket alkalmaztak.
Első elektroakusztikus művük a Heavenly Menagerie (Mennyei állatsereglet, 1950–52) volt, melynek készítésekor csupán Schaeffer és Henry hasonló jellegű tevékenységéről tudtak. A darab, mint későbbi kompozícióik is, tisztán elektronikus hangokat használt, ám merőben más módon keletkezett, mint a német elektronikus zene termékei. Barronék tevékenységüket alapvetően nem is zeneszerzésként fogták fel, ami azzal magyarázható, hogy kreativitásukat nem valamilyen kortárs zenei impulzus indította be, hanem egy újonnan született tudomány, a kibernetika.
A kibernetika a visszacsatolásra épülő, önszabályozó rendszerek működését tanulmányozó tudomány, melynek előzményei egészen az antikvitásig nyúlnak vissza. Az élő szervezetek, az idegrendszer, különféle összetett gépek és az emberi társadalom visszacsatolási folyamatainak vizsgálata azonban csak a 20. század közepén vált önálló területté, és nyerte el nevét, mely a görög kübernétész, azaz kormányos szóból származik. A tudományterület keresztapja és önállóságának megfogalmazója Norbert Wiener (1894–1964; 8.2. ábra) amerikai matematikus volt.
| 