| 6. Svédország
A Svéd Rádió stúdiója (Elektronmusikstudion, röviden EMS) 1964-ben jött létre Stockholmban. Egyik alapítója és első vezetője (1975-ig) Knut Wiggen (1927–) norvég zeneszerző volt. 1967-ben kiépített számítógépes rendszerével rövid ideig a világ legfejlettebb digitális elektroakusztikus stúdiójának számított. 1979 és 1989 között Lars Gunnar Bodin svéd komponista vezette a stúdiót, mely a Svéd Rádió régi épületéből 1985-ben költözött mai helyére, egy volt sörgyárba. A stúdióban Maros Miklós (1943–) és Ungváry Tamás (1936–) magyar zeneszerzők az alkotómunka mellett tanárként is dolgoztak, egy másik magyar komponista, Rózmann Ákos (1939–2005) pedig 1971-es emigrációját követően részben itt, részben magánstúdiójában hozta létre a svédországi zeneéletben nagy elismerést kivívó elektroakusztikus életművét. A stúdiónak otthont adó épületben található az 1933-ban alapított Fylkingen kortárszenei központ és koncertterem is (9.7. ábra).
9.7. ábra - A stockholmi Münchenbryggeriet, egykor sörgyár, ma többek között az Elektronmusikstudion és a Fylkingen otthona
7. Magyarország
Magyarországon a nyugati stúdiók megalakulásának idején a kultúrpolitika legjobb esetben is gyanakvással szemlélte az avantgard művészeti irányzatokat. Ezek híre csak hivatalosan el nem ismert forrásokból juthatott el néhányakhoz. Az egyik legfontosabb ilyen forrás egy zeneszerzéssel is foglalkozó röntgenorvos, Dr. Végh László volt; Stockhausen, Boulez vagy Cage egyébként jószerével hozzáférhetetlen műveit és az elektronikus zene műfaját ő ismertette meg a művészeti magán összejövetelein résztvevőkkel.
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában folytatott szórványos kísérletek és Eötvös Péter 1970-ben itt készült Tücsökzene című műve után az elektronikus zene fő színtere a Magyar Rádió 1974-ben alakult Elektroakusztikus zenei stúdiója lett. A műhely 2007-es megszűnéséig Horváth István hangmérnök volt állandó munkatársa. Vezetője Decsényi János (1974–1995), majd Szigeti István (1995-től) lett. Az első itt készült mű Victor Máté Viszkozitások című 1975-ös darabja volt. A magyar elektroakusztikus zene egyik úttörő figurája Patachich Iván (1922–1993), aki a Zeneakadémia zeneszerzés szakának elvégzése után 1976–77-ben az utrechti Instituut voor Sonologieban tanult, és 35 éven át a MAFILM zenei vezetőjeként működött – a MAFILM a Hanglemezgyártó Vállalathoz hasonlóan szintén korai elektroakusztikus kísérletek színhelye volt. A hazai elektronikus zene másik nagy elődfigurája Pongrácz Zoltán (1912–2007), aki elektroakusztikus ismereteit szintén Utrechtben szerezte. 1975 és 1995 között volt a Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanára, s ismereteit Az elektronikus zene című, 1980-ban megjelent könyvében foglalta össze.
Az elektronikus zene fontos szerepet játszik más magyar zeneszerzők, köztük Dubrovay László, Jeney Zoltán és Vidovszky László életművében is.
8. Ellenőrző kérdések:
Ki volt az a két elektrotechnikus, akik párhuzamosan fejlesztették ki az első moduláris szintetizátorokat?
Kik és mikor alapították a RAI milánói stúdióját?
Ki volt az utrechti STEM vezetője 1964 és 1986 között?
Mi az oramics?
Mettől meddig működött a Magyar Rádió elektroakusztikus zenei stúdiója?
10. fejezet - Független zeneszerzők. Cage, Xenakis, Lucier és Reich
Ebben a fejezetben olyan zeneszerzők kaptak helyet, akiknek a tevékenysége nem köthető szorosan valamely stúdióhoz vagy csoporthoz.
1. John Cage
John Cage (1912–1992; 10.1. ábra) a XX. század egyik legnagyobb hatású zenei gondolkodója. Posztavantgard szellemiségű művei, írásai és lénye erős befolyást gyakoroltak a 20. század második felének zenekultúrájára. Pályáját festőművészként kezdte, de 19 éves korától zeneszerzést is tanult és 20 éves korától komponált. Korai műveiben Schönberg dodekafóniáját egyesítette egy saját maga által létrehozott, 25 hangból álló sorozattal.
1937-től Seattle-ben a Cornish School of the Arts táncművészeti akadémián tanított és zongorakísérőként működött. Itt találkozott először Merce Cunningham tánckoreográfussal, neki köszönhetően Cage számos művét koreográfiával együtt mutatták be. A tánc révén a ritmus Cage érdeklődésének középpontjába került, így mindinkább az ütős zene felé fordult. Sokat kísérletezett új hangzásbeli hatások kifejlesztésével. 1939-ben komponálta First Construction (in Metal) című művét ütős szextettre, ebben először kapcsolt egybe különböző időszinteket: az egyes szólamok eltérő léptékű időskálákon haladnak egymás mellett.
10.1. ábra - John Cage
Az elsők között kezdett elektronikus berendezéseket avantgard zenéhez használni; 1939-ben írta Imaginary Landscape no. 1 című művét, amelyben egy zongora, egy cimbalom és egy rádió szolgáltatja a zenét.
1949-es európai utazását követően visszatért New Yorkba, ahol találkozott Morton Feldman zeneszerzővel. Feldman inspirálta számos művét, s ő ismertette meg David Tudor zongoraművésszel, aki számára 1951-ben Music of Changes című művét komponálta.
Az 1940-es években figyelme a csend esztétikai értéke felé fordult, ezért összegyűjtött írásait is Csend címen jelentette meg a következő évtizedben. 1948-ban fogalmazódott meg benne először egy csendre épülő kompozíció gondolata, ezt 4'33” címen 1952-ben készítette el. A mű négy perc harminchárom másodpercnyi szünetből áll, három tételre osztva, de tetszőlegesen megválasztott más időtartammal is előadható.
A Cunningham balett társulatának írott Sixteen Dances (1950–51) volt az első olyan darabja, amelyben a kompozíció eltávolodik az anyagi valóságtól – tehát a hangok mérhető precíz paramétereitől – és a véletlen jut döntő szerephez. A Music of Changesben a szólózongorán játszandó zenei anyag a hangmagasság, ritmus, tempó és dinamika véletlenszerű kiválasztásával jön létre – a véletlen generálása hasonló módszerrel történik, mint amelyet az ősi kínai jóskönyv, a Ji Csing (Változások könyve) használatakor szokás alkalmazni.
Különböző események hangfelvételeiből 1952-ben állította össze Williams Mix című darabját – így az USA-ban az elsők között használt mágnesszalagot kompozíciós célra.
1967-ben megjelent összegyűjtött írásainak második kötete A Year from Monday címen, amelyben kifejtette, hogy egyre kevésbé érdekli a komponálás. Ennek ellenére életének hátralevő 25 évében aktív komponista maradt. 1987-től kezdve műveinek címét az előadók száma szerint adta (Two, Two2, Two3…). Ezekben a kompozíciókban a hangok időtartamát zárójelben közölte.
| 