4. Hollandia (Philips) és Németország (Siemens)
Az 1950-es évek végén két európai elektronikai nagyvállalat is stúdiót nyitott: 1957-ben a holland Philips Eindhovenben és 1959-ben a német Siemens Münchenben.
Edgard Varèse az eindhoveni Philips Stúdióban komponálta Poème électronique-ját az 1958-as brüsszeli világkiállításra (ld. a 4. fejezetet). Tom Dissevelt (1921–1989) és Dick Raaymakers (1930–, álnevén Kid Baltan) – közös nevükön The Electrosoniks – itt készítették Song of the Second Moon című számukat az 1950-es végén, melyet a magyar tévénézők az 1964-től sugárzott Delta című ismeretterjesztő műsor szignáljaként ismerhetnek.
9.3. ábra - Henk Badings
Az eindhoveni stúdió 1960-ban bezárt, berendezéseit elköltöztették, és STEM (STudio voor Electronische Muziek) néven új műhelyt alakítottak ki belőlük az Utrechti Egyetemen. A STEM-et 1960–1961-ben Henk Badings (1907–1987; 9.3. ábra) zeneszerző vezette, aki már az 1950-es évek elejétől foglalkozott elektronikus zenével a Delfti Műszaki Egyetem stúdiójában, első teljesen elektronikus darabja az 1956-os Kain című balettje. A műveiben többek között felhangokkal és mikrotonális skálákkal kísérletező komponista 1961-től 1977-ig akusztikát tanított az intézményben. 1964-től 1986-ig a Kölnben kezdett pályáját Hollandiában folytató Gottfried Michael Koenig volt a STEM vezetője.
1967 óta a stúdió Instituut voor Sonologie (szonológiai intézet) néven működik. 1986-ban újabb költözés történt, ezúttal Hágába, s az intézmény azóta a Hágai Királyi Konzervatórium részét képezi.
A Siemens müncheni stúdiója 1959-től 1966-ig működött, s végig Josef Anton Riedl (1927/29-; 9.4. ábra) volt a vezetője és meghatározó egyénisége. Riedl Carl Orff és Hermann Scherchen tanítványa volt, elektronikus zenei tájékozottságát részben Scherchen 1954-től működő gravesanói kísérleti magánstúdiójában szerezte.
9.4. ábra - Carl Orff (középen) és Josef Anton Riedl (jobb oldalt) a Siemens stúdiójában
|