| 1.1. Cage: William's Mix (1952)
A Music for Magnetic Tape Project 1951-ben indult John Cage, Earle Brown, Christian Wolff, David Tudor és Morton Feldman részvételével, és 1954-ig tartott. A legfontosabb mű, ami a csoport nevéhez fűződik, Cage William's Mix című darabja. A kompozíció előre rögzített hangok százait használta a Barron könyvtárból. Ezeket aprólékosan lejegyzett kotta előírásai szerint rendezték el – e kotta nemcsak azt határozta meg, mikor kell bizonyos kategóriákba tartozó hangzásokat használni, hanem azt is, hogyan kell a hangokat elkülöníteni és összevágni. A mű elkészítése 9 hónapos intenzív munkát igényelt Cage-től, Browntól és Tudortól. Bár az eredmény egy átlagos hallgató számára nem sokban különbözött a Párizsban vagy Kölnben létrejött daraboktól, radikális kompozíciós és filozófiai kihívást jelentett ezeknek az iskoláknak.
2. Iannis Xenakis
Iannis Xenakis (1922–2001; 10.2. ábra) görög zeneszerző érdeklődése gyerekkorától kezdve egyszerre fordult a természettudományok és a zene felé. 12–13 évesen zongoratanulmányai mellett csillagászati könyveket olvasott, matematikával és archeológiával is foglalkozott. 16 évesen kezdte meg az Athéni Műszaki Egyetemen mérnöki tanulmányait, itt matematikát, fizikát, jogot és antik irodalmat hallgatott, miközben összhangzat és ellenponttani stúdiumokat is folytatott.
1940-ben a II. világháború elérte Görögországot, ezért műszaki egyetemi tanulmányait félbe kellett szakítania, diplomáját csak hét évvel később kapta meg. Ez alatt az idő alatt részt vett a kommunista ellenálló mozgalomban a megszálló német csapatokkal szemben, és gyakran szereplője volt tüntetéseknek – súlyos fejsérülését is egy ilyen tüntetés alkalmával szerezte.
10.2. ábra - Iannis Xenakis
1947-ben Párizsba szökött. Itt mérnöki diplomájának köszönhetően Le Corbusier-nél, az ekkor már világhírű építésznél kezdett dolgozni. Le Corbusier és az építészi munka hatására kezdett Xenakis a zenében vizuális szemléletmódot alkalmazni és felhasználni az tervezőmunka matematikai eszköztárát. Jól szemlélteti ezt Metastaseis című darabja, melynek tömeges glisszandóit eredetileg ugyanazon a milliméterpapíron ábrázolta, amelyet épületek szerkezetének rajzolására használt. Mint arról a 4. fejezetben már szót ejtettünk, a Metastaseis glisszandóinak hiperbolikus képét (10.3. ábra) Xenakis később a Philips pavilon falgörbületeihez használta fel.
10.3. ábra - Iannis Xenakis Metastaseis című darabjának vázlata
A háború alatti tüntetések élménye mély hatással volt Xenakis kreatív gondolkodására. Az élményről és az azzal kapcsolatos természettudományos asszociációiról Xenakis Formalized Music című, 1971-es könyvében így számol be:
„Mindannyian ismerjük a több tucat, több száz, több ezer emberből álló politikai tömeg hangzó jelenségét. Az emberáradat egy jelszót skandál egyenletes ritmusban. Aztán egy másik jelszó kezdődik a tüntetés elejéről és szétterjed a tömeg vége felé felváltva az előzőt. Az átmenet hulláma így végighalad a tömeg elejétől a végéig. A lárma megtölti a várost és az emberi hangok és a ritmus ereje eléri tetőpontját. Ez vadságában is gyönyörű és nagy erejű esemény. Ezután következik a tüntetők és az ellenség megütközése. Az utolsó jelszó egyenletes ritmusa kaotikus kiáltások hatalmas klaszterében tör ki, ami szintén fokozatosan terjed szét a tüntető tömeg utolsó soráig. Mindehhez képzeljük még hozzá tucatnyi gépfegyver ropogását és a golyók fütyülését, amint központozzák a zűrzavart. A tömeg ekkor hirtelen szétszóródik, és hangzó és látható pokol után jön a megrázó nyugalom, tele kétségbeeséssel, porral és halállal. Az ilyen események statisztikai törvényei, függetlenül a politikai vagy erkölcsi összefüggésektől… a teljes rendtől a totális rendezetlenségbe vezető folyamatos vagy kirobbanó átmenetek szabályai. Ezek a stochasztikus törvények.”
A tüntető tömeg hangzásának leírása mellet Xenakis kitér azokra a természeti jelenségekre is, amelyek stochasztikus szabályokat követnek, mint pl. az eső vagy a jégeső kopogása kemény felületen, vagy a kabócák ciripelése a nyári mezőn. Ezek a hangzó események ezernyi elszigetelt hangból tevődnek össze, s a hangok sokasága – összességében érzékelve – új hangzáseseményt alkot. Az így keletkező hangzástömb az időben plasztikusan változik, tagolódik az adott rendszer belső természettani törvényeit követve.
Természeti hangok:
|
Eső:
10.1. hang
|
Békák:
10.2. hang
|
Hússütés:
10.3. hang
|
|
