Xenakis tehát a szerialistákhoz hasonlóan intellektuális-racionális megközelítésű, ám elutasítja a szerializmust, és az absztrakt matematika törvényeit választja rendezőelvéül. A stochasztikus törvények használata volt a legfontosabb jellemzője Xenakis első érett kompozícióinak, a Metastaseis (1953–54) és a Pithopratka (1955–56) című daraboknak.
2.1. Xenakis: Pithoprakta (1955–56)
A mű 50 hangszerre íródott: 46 vonósra, 2 harsonára, 1 xilofonra és 1 fadobra. A szerző a fent említett matematikai törvényszerűségeket alkalmazva érte el, hogy a nagyszámú szólam a teljes hangtartományban sűrű, mozgásban lévő, organikus hangfelhőt teremtsen.
A vonós glisszandók tömeges mozgása és a rézfúvók rendezetlensége, amint azt Xenakis írja, a gázok kinetikus elméletével hozható összefüggésbe – az elmélet szerint a gázok hőmérséklete molekuláinak egymástól független mozgásából származtatható. Xenakis párhuzamot von a gázmolekulák térbeni mozgása és a vonós hangszerek hangmagasság skálán történő mozgása között. A darab kavargó mozgásának konstruálásához a szerző a „molekulákat” egy elképzelt hőmérsékleti és nyomásszekvencia segítségével irányította. Ennek eredménye olyan zene, melyben nem lehet meghatározni elkülönülő szólamokat, azonban az általuk generált hangmassza alakja világos.
2.2. Xenakis: Diamorphoses (1957)
A Pithoprakta ugyan kizárólag akusztikus hangszereket használ, koncepcióját azonban Xenakis átörökítette elektroakusztikus darabjaiba – ezek sorában a legelső a Pierre Schaeffer párizsi stúdiójában komponált Diamorphoses. A mű – Xenakis ekkoriban keletkezett instrumentális darabjaihoz hasonlóan – hangfelhő-technikát alkalmaz, lassan fejlődő, fehérzajszerűen sűrű hangtömegekkel operál, melyek belső részletei állandó változásban vannak. Alapanyagként a szerző sugárhajtóművek és autóütközések hangjait, földrengéseffektusokat és egyéb erős zajhatásokat, valamint ezek ellentéteként áttetsző, magas haranghangokat használt.
2.3. Xenakis: Concrète PH (1958)
Az 1958-as brüsszeli világkiállítás számára Xenakis nemcsak épületet tervezett. A kiállításra komponálta Concrète PH című elektroakusztikus művét is, melyet a Philips pavilon rendezvényközi szüneteiben játszottak. A darab címe egyrészt Pierre Henryra, a konkrét zene egyik legfontosabb figurájára, másrészt az építmény alakzataira (parabola-hiperbola) utal. Alapanyagul izzó faszén hangja szolgált, melyet a szerző különféle konkrétzenei manipulációk segítségével alakított át.
2.4. Az UPIC
Az UPIC (Unité Polyagogique Informatique CEMAMu) nevű eszközt Xenakis 1977-ben fejlesztette ki a Centre d'Etudes de Mathématique et Automatique Musicales (CEMAMu) nevet viselő, 1966-ban Párizsban általa alapított kutatóműhelyben. Az UPIC egy számítógéphez csatlakoztatott digitális rajztábla: a rajta megrajzolt alakzatokat a számítógép hullámformaként értelmezi, s az így létrehozott hangokból úgy lehet zenei folyamatot alkotni, hogy ugyanezen a táblán megrajzoljuk a „kottát”. Mint az ötvonalas kotta esetében, vonalaink függőleges elrendezése a hangmagassággal, vízszintes elrendezése pedig az idővel korrelál, csakhogy rögzített hangmagasság-értékek nélkül, így tetszőleges glisszandókat, mikrohangközöket és sűrű clustereket hozhatunk létre. Ezzel az eszközzel készült Xenakis Mycènes Alpha című 1978-as műve.
3. Alvin Lucier
Alvin Lucier (10.4. ábra) 1931-ben Nashua városban született New Hampshire államban. 1962 és 1969 között Brandeisben tanított, az egyetem kamarakórusát vezette, mely leginkább kortárs zenét adott elő. 1970 óta tanít a Wesleyan Egyetemen, melynek jelenleg is professzora. Alvin Lucier úttörőnek tekinthető a zeneszerzés és a zenei előadás több területén; ilyenek az előadók fizikai mozdulatainak notációja, az agyhullámok élő előadásban történő felhasználása, vizuális képek generálása hangokból, a teremakusztika zenei célokra való alkalmazása. Munkái hanginstallációk, valamint olyan szólóhangszerekre, kamarazenekarokra és nagyzenekarra írott művek, melyekben az egyszerű hangok közeli hangolásával a hanghullámok elkezdenek mozogni, forogni a térben.
10.4. ábra - Alvin Lucier
|
