| 4.1. Reich: Come Out (1966)
A Come Out alapját egy mindkét csatornán megszólaló, hangszalagra rögzített szövegből kivágott hangloop alkotja. Először a loopok unisono szólnak, majd lassan elkezdenek időben szétcsúszni. A fáziskülönbség miatt először visszhangszerű effektus szól. Később különböző, az időben folyamatosan változó ritmikai mintázatok alakulnak ki. A „kánon” először kétszólamú, később négy, majd nyolc szólammá bővül.
Erre a technikára Reich It's Gonna Rain című, egy évvel korábbi műve elkészítése során véletlenül talált rá. Egy utcai prédikátor hangjából akart „kórust” létrehozni olyan módon, hogy egyszerre játszotta le a hangról készült kópiákat. A kópiák hosszúságában azonban kis eltérések mutatkoztak, s ezek a lejátszás során egyre növekvő időbeli eltolódást eredményeztek.
A 10.7. ábrán látható, letölthető interaktív példa és a 10.04. sz. hangpélda Reich eltolásos technikáját mutatja be.
Az interaktív példa letölthető Windows és Mac OS X operációs rendszerekre az alábbi linkeken: Reich-féle fáziseltolás modellezése (Windows), Reich-féle fáziseltolás modellezése (Mac OS X).
|
Reich-féle fáziseltolás modellezése
|
10.4. Reich Hommage
|
4.2. Reich: Pendulum Music (1968)
A műről a zeneszerző így írt: „1968-ban a nyarat Új-Mexikóban töltöttem. Egyszer elmentem Boulderbe, hogy találkozzam egy festő barátommal, William Wylie-val. Egy happeninget próbáltunk összeállítani szoborral, fekete fénnyel. Miközben dolgoztunk, Bruce Nauman, Wylie egyik diákja beugrott hozzánk. Mind a hárman bementünk egy szobába, ahol egy Wollensack magnetofon volt egy olcsó elektrit mikrofonnal. Ez a magnó már akkor is réginek számított. Megfogtam a magnetofonhoz kapcsolt mikrofont, hogy felvételt készítsek. A hangszóró be volt kapcsolva. Mivel nyugaton voltunk, elkezdtem hintáztatni a mikrofont úgy, mintha egy lasszót forgatnék. Ahogy a mikrofon elhaladt a magnó hangszórója előtt, hirtelen éles, fütyülő hangot adott, majd elhalkult. Mindannyian nevettünk egy jót, és az az ötletem támadt, hogy ha két vagy három ilyen szerkezetünk lenne, létre lehetne hozni egy hallható szobrot, egy fázis darabot. 1969-ben a Whitney Múzeumban öten mutattuk be a darabot: Bruce Neuman, Michael Snow, Richard Sierra, James Tenney és jómagam. A négy előadó maga felé húzta a mikrofonját, én 4/4-ben számoltam, ők pedig felütésre elengedték mikrofonjaikat, majd mindannyian leültünk. Amikor a mikrofonok a hangszóró elé értek, elkezdtek fütyülni, nyikorogni, mivel úgy voltak beállítva, hogy a hangszórók előtt visszacsatolást hozzanak létre, és elhallgassanak, amikor a hangszórótól jobbra-balra lengenek.” (10.8. ábra)
10.7. ábra - Reich Pendulum Music című művének egyik előadása
|
