5. Ellenőrző kérdések:
Ki a szerzője a 4'33” című műnek?
Hogyan készült a William’s Mix?
Melyik zeneszerző életműve nevezetes a stochasztikus törvényszerűségek alkalmazásáról?
Mi az UPIC?
Alvin Lucier melyik művében válik az előadás helyszíne maga is hangszerré?
11. fejezet - A számítógépes zene kezdetei
1. Az Illiac Suite
A számítógépes zene egyik legkorábbi kísérletét Lejaren Hiller (1924–1994; 11.2. ábra) vegyész-zeneszerző és Leonard Isaacson programozó 1955-ben kezdte. Hiller a chicagói Illinois Egyetemen (11.1. ábra) kémiát tanított, ám Milton Babbitt és Roger Sessions irányításával zeneszerzői képzettséget is szerzett. Zenei kísérletei kémiaiakból nőttek ki: asszisztensével, Isacsonnal a polimerek konfigurációit vizsgálták, ám rájöttek, hogy az általuk használt információelméleti ismeretek nemcsak vegyületek, de a klasszikus zene szabályszerűségeinek modellezésére is alkalmazhatóak.
11.1. ábra - Emléktábla az Illinois Egyetemen
A két szakember voltaképpen arra tett kísérletet, hogy egy számítógépet megtanítson a zeneszerzésre. A munkát az Illinois Egyetem Illiac nevű kompjúterén végezték, a végső eredményt lyukkártyára mentették, majd az adatokat átírták hagyományos kottába, vonósnégyesre hangszerelve – így született meg 1957-ben az Illiac Suite.
11.2. ábra - Lejaren Hiller az Illinois Egyetem kísérleti stúdiójában
A darab négy, „experiment” feliratú tételből áll, melyek különböző zenei kérdéseket vizsgálnak. Az első „experiment” (11.3. ábra) három szakaszra oszlik: presto, andante, allegro. A feladat: egyszerű, diatonikus dallamok írása, melyhez Hiller és Isaacson szigorú elveken alapuló ellenpont-technikát választott. A hang hang elleni kontrapunkt (prima specie) tizenhat szabállyal írható le. A szabályoknak három típusa van: dallami, harmóniai és vegyes szabályok – az utóbbi csoportba tartozik például az oktáv- és kvintpárhuzam tiltása és a legkisebb mozgás elve. A kísérlet első szakasza egy diatonikus dallamot exponál, mely cantus firmusként funkcionál és meghatározza a többi polifonikus szólamot. Az ezt követő második rész két-, a harmadik pedig négyszólamú.
|
