ábra - Szonogram ábrázolás - végtelen glisszandó spektruma

11.4. hang: Végtelen glisszandó

1. 
   Hogyan készült az Iliac Suite?
   
2. 
   Ki készítette a MUSIC N programnyelveket?
   
3. 
   Mi a neve annak az intézménynek, ahol a MUSIC N programnyelvek készültek?
   
4. 
   Ki készítette a Számítógéppel szintetizált hangok bevezető katalógusát?
   
5. 
   Tartalmaz-e a Számítógéppel szintetizált hangok bevezető katalógusa számítógépes programokat?
   

1964 érdekes elágazási pont az elektroakusztikus zene történetében. Ugyanabban az évben, amikor Robert Moog bemutatja az első moduláris analóg szintetizátort az AES konferencián Los Angelesben, a Stanford Egyetemen (ugyancsak Kaliforniában) John Chowning kezébe kerül Max Mathews híres cikke, melyben összefoglalja a Bell Laboratóriumban szerzett tapasztalatait a számítógépes zene területén. A cikk olvasásának pillanatától pillangóhatás-szerű eseményláncolat vezet két, az elektronkus zene jövőjét alapjaiban meghatározó számítógépes zenei központ, a CCRMA és az IRCAM megalakulásához Stanfordban és Párizsban.

1. CCRMA

A John Chowning (1934–; 12.1. ábra), James (Andy) Moorer, John Grey és Loren Rush által 1975-ben alapított Center for Computer Research in Music and Acoustics (Számítógépes Zenei és Akusztikai Kutatóközpont), röviden CCRMA (szokásos ejtése: [karma]) a kaliforniai Stanfordi Egyetem alintézményeként, az ún. Szilíciumvölgy területén, annak életével összefonódva működik.

A kaliforniai Santa Clara völgyben elektronikai cégek az 1930-as évek végétől kezdtek megtelepedni. Az egyik első az 1939-es alapítású Hewlett-Packard volt, mely működését a terület mai központjának számító Palo Altóban, egy garázsban kezdte, többek között precíziós hangfrekvenciás oszcillátorok gyártásával. A céget alapító William Hewlett és David Packard a Stanford egyetem elektrotechnikai szakán végzett – a terület iparának fejlődését a későbbiekben is meghatározta az egyetem közelsége, a képzett végzős diákok jelenléte.

William Shockley (1910–1989) amerikai fizikus 1956-ban két társával megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a tranzisztor feltalálásáért. Ugyanebben az évben a völgy egy másik városában, Mountain Viewban megalapította a Shockley Semiconductor Laboratory céget és tranzisztorok gyártásába kezdett. Shockley az elektronikát forradalmasító alkatrész gyártásához a számításba jövő félvezető anyagok közül a szilíciumot preferálta – ennek a preferenciának köszönheti nevét a terület.

Az 1970-es évekre már rengeteg elektronikai cég működött a Szilíciumvölgyben – egy részük félvezető alkatrészeket gyártott, más részük számítógépeket készített az alkatrészek felhasználásával, harmadik részük pedig programokat írt a számítógépekre. Bár az utóbbi években előtérbe lépett a szoftverfejlesztői tevékenység, a félvezetők gyártása ma is folytatódik, és a vidék továbbra is a csúcstechnológia legnagyobb központjának számít az Egyesült Államokban.

John Chowning 1959-től 1961-ig Nadia Boulanger-nál tanult zeneszerzést Párizsban, majd 1966-ban a Stanfordi Egyetemen szerzett zeneművészi doktorátust. 1964-ben ellátogatott a Bell Labsbe Max Mathewshoz, és megkapta tőle a MUSIC IV szoftvert, melyet az egyetem embermagasságú, hűtőszekrény méretű IBM 7094-es számítógépén (12.2. ábra) kezdett használni. Az így létrejövő digitális hangszer és stúdiórendszer, mely csupán a programot futtató számítógépből, a digitális jelet analóggá alakító konverterből és az analóg jelet megszólaltató hangszórókból állt, szokatlanul egyszerű volt a kor analóg stúdióihoz képest, melyek tele voltak zsúfolva a különféle rendeltetésű készülékekkel és az őket összekötő kábelekkel.