11.6. ábra - Szonogram ábrázolás - végtelen glisszandó spektruma
11.4. hang: Végtelen glisszandó
|
4. Ellenőrző kérdések:
Hogyan készült az Iliac Suite?
Ki készítette a MUSIC N programnyelveket?
Mi a neve annak az intézménynek, ahol a MUSIC N programnyelvek készültek?
Ki készítette a Számítógéppel szintetizált hangok bevezető katalógusát?
Tartalmaz-e a Számítógéppel szintetizált hangok bevezető katalógusa számítógépes programokat?
12. fejezet - Az első számítógépes zenei központok: CCRMA, IRCAM
1964 érdekes elágazási pont az elektroakusztikus zene történetében. Ugyanabban az évben, amikor Robert Moog bemutatja az első moduláris analóg szintetizátort az AES konferencián Los Angelesben, a Stanford Egyetemen (ugyancsak Kaliforniában) John Chowning kezébe kerül Max Mathews híres cikke, melyben összefoglalja a Bell Laboratóriumban szerzett tapasztalatait a számítógépes zene területén. A cikk olvasásának pillanatától pillangóhatás-szerű eseményláncolat vezet két, az elektronkus zene jövőjét alapjaiban meghatározó számítógépes zenei központ, a CCRMA és az IRCAM megalakulásához Stanfordban és Párizsban.
1. CCRMA
A John Chowning (1934–; 12.1. ábra), James (Andy) Moorer, John Grey és Loren Rush által 1975-ben alapított Center for Computer Research in Music and Acoustics (Számítógépes Zenei és Akusztikai Kutatóközpont), röviden CCRMA (szokásos ejtése: [karma]) a kaliforniai Stanfordi Egyetem alintézményeként, az ún. Szilíciumvölgy területén, annak életével összefonódva működik.
12.1. ábra - John Chowning
A kaliforniai Santa Clara völgyben elektronikai cégek az 1930-as évek végétől kezdtek megtelepedni. Az egyik első az 1939-es alapítású Hewlett-Packard volt, mely működését a terület mai központjának számító Palo Altóban, egy garázsban kezdte, többek között precíziós hangfrekvenciás oszcillátorok gyártásával. A céget alapító William Hewlett és David Packard a Stanford egyetem elektrotechnikai szakán végzett – a terület iparának fejlődését a későbbiekben is meghatározta az egyetem közelsége, a képzett végzős diákok jelenléte.
William Shockley (1910–1989) amerikai fizikus 1956-ban két társával megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a tranzisztor feltalálásáért. Ugyanebben az évben a völgy egy másik városában, Mountain Viewban megalapította a Shockley Semiconductor Laboratory céget és tranzisztorok gyártásába kezdett. Shockley az elektronikát forradalmasító alkatrész gyártásához a számításba jövő félvezető anyagok közül a szilíciumot preferálta – ennek a preferenciának köszönheti nevét a terület.
Az 1970-es évekre már rengeteg elektronikai cég működött a Szilíciumvölgyben – egy részük félvezető alkatrészeket gyártott, más részük számítógépeket készített az alkatrészek felhasználásával, harmadik részük pedig programokat írt a számítógépekre. Bár az utóbbi években előtérbe lépett a szoftverfejlesztői tevékenység, a félvezetők gyártása ma is folytatódik, és a vidék továbbra is a csúcstechnológia legnagyobb központjának számít az Egyesült Államokban.
John Chowning 1959-től 1961-ig Nadia Boulanger-nál tanult zeneszerzést Párizsban, majd 1966-ban a Stanfordi Egyetemen szerzett zeneművészi doktorátust. 1964-ben ellátogatott a Bell Labsbe Max Mathewshoz, és megkapta tőle a MUSIC IV szoftvert, melyet az egyetem embermagasságú, hűtőszekrény méretű IBM 7094-es számítógépén (12.2. ábra) kezdett használni. Az így létrejövő digitális hangszer és stúdiórendszer, mely csupán a programot futtató számítógépből, a digitális jelet analóggá alakító konverterből és az analóg jelet megszólaltató hangszórókból állt, szokatlanul egyszerű volt a kor analóg stúdióihoz képest, melyek tele voltak zsúfolva a különféle rendeltetésű készülékekkel és az őket összekötő kábelekkel.
|