ábra - Max Mathews és egy IBM 7094-es számítógép

Chowning 1967-ben fejlesztette ki az FM-szintézis algoritmusát (lásd a 14. fejezetet) és kezdett el kísérletezeni különböző FM-hangszínek előállításán. Több éves munkájának állomásait mutatja az alábbi három hangpélda:

1. 
   rézfúvós hangszín: Jean-Claude Rissett felfedezését, miszerint a rézfúvós hangzások spektruma az amplitúdó növekedésével fényesedik, FM szintézissel egyszerű volt modellezni.
   

12.1. hang

2. 
   a Yamaha DX7 szintetizátor egyik első haranghangja
   

12.2. hang

3. 
   az emberi hang FM-szintézissel történő modellezése
   

12.3. hang

1972-ben a Stanfordba látogató Ligeti György beszámolt az itt folyó munkáról Pierre Boulez-nek, s ennek eredményeképpen 1975-ben a következő alfejezetben tárgyalt IRCAM gárdája kéthetes tanfolyamra látogatott a CCRMA-ba. Az amerikaiaknak fontos volt a konkrét zene hazájából érkező vendégek látogatása, csakúgy, mint a franciáknak a Ligeti által lelkesedéssel bemutatott amerikaiak tanítása. Együttműködés a későbbiekben is volt a két műhely között, Chowning például maga is dolgozott néhány évig az IRCAM-ban.

A számítógépes zene technikai fejlődésének fontos állomása kötődik a CCRMA-hoz: a hangszintézisre kifejlesztett célszámítógép megjelenése. Az első ilyen gépet, a Samson Boxot (12.3. ábra) a Stanfordi Egyetem munktársa, Peter Samson tervezte 1972-ben, üzembe helyezésére 1977-ben került sor. A Samson Box még az 1980-as évek végén is óriási előnyt mutatott az általános célú számítógépekkel szemben a hanggenerálás terén. A Brooklyn College stúdiójának az egyetem központi gépére kapcsolt termináljain például körülbelül fél óráig tartott egy egyperces hangfolyamat kiszámítása, míg a Samson Boxnak ugyanez fél percig tarott.

12.3. ábra - Samson Box

John Chowningon és Max Mathewson kívül a CCRMA jeles személyisége volt John Robinson Pierce (1910–2002), aki évtizedeken át dolgozott kutatóként a Bell Laboratóriumban. Shockley és társai találmányát ő nevezte el tranzisztornak, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy 1960-ban az ő elképzelése és tervei alapján készült el az első kísérleti kommunikációs műhold, az Echo I, melyet 1962-ben követett a Telstar I, az első kereskedelmi hírközlő műhold, mely elsőként közvetített élő televízióadást az Atlanti-óceánon túlra. Pierce, aki az 1950-es évektől érdeklődött az akusztika, a beszéd és a hallás kérdései iránt, a CCRMA-ban elsősorban pszichoakusztikai kísérletekkel foglalkozott, különösen a hangmagasság-érzékelés foglalkoztatta. Kutatásainak eredményeit körülbelül 300 publikációban tette közzé, ezek közül legismertebb a The Science of Musical Sound című 1983-as könyve.

A CCRMA tevékenységi köreit illusztráló néhány további munkatárs:

• 
  Chris Chafe (zeneszerző, csellista, többek között hálózati zenéléssel foglalkozik, 1996-tól Chowning utóda a CCRMA élén);
  
• 
  Jonathan S. Abel (2010-es helyszíni mérések alapján az isztambuli Hagia Sophia templom akusztikáját szimuláló szoftvert készített);
  
• 
  Perry Raymond Cook (zenész és a Stanfordi Egyetemen végzett elektromérnök, szintézistechnikákkal foglalkozik);
  
• 
  William Gardner Schottstaedt (zeneszerző: Dinosaur Music, 1984);
  
• 
  Julius O. Smith (digitális jelfeldolgozást és fizikai modellezésen alapuló szintézistechnikákat tanít);
  
• 
  Ge Wang (a Stanford Laptop Orchestra és a Stanford Mobile Phone Orchestra vezetője, az Ocarina nevű okarina-szimulátor iPhone-alkalmazás készítője);
  
• 
  Jonathan Berger (zeneszerzést és kognitív zenepszichológiát tanít).