3. Ellenőrző kérdések:
Melyik évtizedben terjedt el a magnetofonok használata a stúdiókban?
Ki és mikor alapította a Francia Rádió kísérleti stúdióját?
Mi a címe Pierre Henryval közösen komponált több tételes művének?
Mit jelent a konkrét zene kifejezés?
Mit jelent az akuzmatikus zene fogalma?
7. fejezet - A Kölni Stúdió és Karlheinz Stockhausen
A 1–2. és 5. fejezetben ismertetett hangszerek esetében a hangsúly a technikai újdonságokon volt, és ezek az újdonságok önmagukban még nem idéznek elő alapvető változást a zenéről való gondolkodásban. Nem véletlen, hogy Cage komoly kritikával illette a 20. század első felének hangszerkészítőit, zeneszerzőit és előadóit:
"Az elektromos hangszerek feltalálóinak többsége a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi hangszereket próbálta utánozni, miként az első automobil tervezői is a szekeret másolták le. [...] Míg Theremin a hangszert alapvetően új képességekkel ruházta fel, addig Theremin hangszerének játékosai minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a hangszer úgy szóljon, mint valamelyik régi; [...] pajzsot vontak közénk és az új hangzási tapasztalatok közé.” 1
Az elektronika szerepe a zenében a II. világháború után változott meg lényegesen, amikor létrejött a két legjelentősebb stúdió, 1948-ban a Francia Rádió Konkrét Zenei Kutató Csoportjának (Groupe de Recherche de Musique Concrète) elődje, a Radio d'Essay Párizsban és 1951-ben a Nyugatnémet Rádió Elektronikus Zenei Stúdiója Kölnben. A stúdiók zenei irányát nagyban meghatározó egyéniségek, a hangmérnök-zeneszerző-író Pierre Schaeffer és a zeneszerző Karlheinz Stockhausen korai elektroakusztikus zenei művei és a hozzájuk fűződő elméleti írások nagy előrelépést jelentettek a zenei alapanyag bővítésében és rendszerezésében, és a mai napig komoly hatással vannak a hangzásokról alkotott fogalmainkra.
1. A WDR kölni stúdiója
A Kölni Rádió, azaz a Westdeutscher Rundfunk elektronikus zenei stúdióját 1951-ben alapította Herbert Eimert (1897–1972) zeneszerző, újságíró és rádiós szerkesztő (7.1. ábra), Robert Beyer (1901–1989) hangmérnök-zeneszerző és Werner Meyer-Eppler (1913–1955), az akusztika, a fonetika és az információelmélet szakembere.
7.1. ábra - Herbert Eimert
A kölni stúdió a megalakulásától kezdve elhatárolta magát a párizsi konkrét zene módszerétől. A felhasználható hangforrások körét tiszta elektronikus forrásokra korlátozták, melyeket a szerializmusból származó, precíz kompozíciós módszerekkel vezéreltek. A kezdeti darabok szinte kizárólag szinuszhullámokból készültek, de a stúdióban rendelkezésre álltak még zajgenerátorok, ringmodulátorok, szűrők és zengetők is (7.2. ábra) – mindegyik eszköz közös vonása az volt, hogy a paraméterek teljes kontrollálását tette lehetővé.
|
