V. Jelisztratov Szleng és kultúra Szlengkutatás útjai és lehetőségei Sorozatszerkesztő Kis Tamás a fordítás az alábbi művek alapján készült

1 Például Boricsevszkij 1850, Dobrohotov 1868, Garelin 1857, Golisev 1873, 1874, 1880, Kaj­da­lov 1876, Nasi ofenyi 1878, Ofenyi 1854, 1857, 1874, Piszkarjov 1848, Trohimovszkij 1866, Tyi­hon­ravov 1847.

2 Csernisov 1898, Dobrovolszkij 1897, 1899, 1916, Ivanov V. 1883, Karpov 1909, 1913, Marti­nov 1870, Matvejev 1959, Mikulszkij 1854, Nyikolajcsik 1890, Ob usz­lov­nom 1828, Papazjan 1901, Praszoli 1864, Romanov Sz. 1876-1877, 1890, 1901, 1912, Sejn 1899, Tyihanov 1891, 1899, Vinogradov N. 1915.

3 Jaku­binsz­kij 1930, 1931a, 1931b, 1932, 1986, Larin 1928, 1931, 1977, Lihacsov 1935, 1964, Polivanov 1928, 1929, 1931, 1968, Zsir­munsz­kij 1936, 1964, 1969.

4 Barannyikov 1919, Dmitrijev 1931, Fabricsnij 1923, Fridman 1931, Kaporszkij 1927, Kre­nyev 1926, Lup­po­va 1927, Maro 1925, Mirtov 1929, Peterszon 1927, Prjanyisnyikov 1926, Sze­liscsev 1928, Sztra­tyen 1929, 1931, Tonkov 1930, Uszpenszkij 1936, Vinogradov N. 1927, valamint Vinogradov Sz. 1977.

5 Bondaletov 1967, 1961, 1987, 1980, 1969, 1965, 1967, Boriszova 1980, Butyenko 1982, Csa­lidze 1990, Dubrovina 1980, Galejeva 1981, Galperin 1956, Homjakov 1974, Iljasenko 1970, Ja­kubinszkaja-Lemberg 1962, Kopilenko 1976, Kopilova 1967, Kosztomarov 1959, Leonova 1966, Leontyev-Sahnarovics-Batov 1977, Losmanova 1975, Lukasanyec 1982, Naumova 1981, Norma 1969, Radzihovszkij-Mazurova 1989, Revzin 1962, Szkvorcov 1977, 1992, Szu­dzi­lovsz­kij 1973.

6 Baldajev-Belko-Iszupov 1992, Beljanyin-Butyenko 1993, Gracsov 1992, Grinyova-Gro­mo­va 1987, Papazjan 1901, Rozsanszkij 1992, Sznyegov 1990, TSzlZsarg. 1991.

* A fogalmat jelentõ szó elsõsorban terminológiai okokból lefordíthatatlan: vele adekvát jelenség van ugyan az ismert európai nyelvekben, de a prosztorecsijét - tudomásunk szerint - sehol sem sorolják külön stilisztikai osztályba. A magyarban a bizalmas társalgási nyelv alsó rétegének olyan szavait lehet példaként említeni, mint a baromság, csöcs, koslat, megdöglik, szoknya­pecér, taszigál, turha stb. Az ilyen - tehát az irodalmi nyelv normái alatt elhelyezkedõ, stilisztikailag nyersebb, esetenként durvább vagy éppen némileg vulgáris árnyalatú (de még az értelemzõ szótárak gyakorlatában durvának minõsített vulgáris, trágár réteg fölött álló) - szavak, kifejezések tartoznak az ún. irodalmi prosztorecsije körébe. A fonetikai és az alak­tani-mondattani, az ún. nem iro­dalmi prosztorecsije szavai a magyar suksük-nyelv megfelelõi, a mûveletlen emberek beszédének sajátjai. A prosztorecsije kérdéskörének kiváló összefoglalását adja Péter Mihály: Das Problem des russischen “Prostoreèie”. GrazerLinguistische Sudien 9 (1979): 109-21. (A ford.)

* Az orosz eredetiben itt az арго terminus szerepel, amelyet a fordításban (az olyan belõle képzett szavakban is, mint argológia, argotizmus stb.) következetesen szleng-ként (szlengkutatás, szlengszó, szlengkifejezés stb.) magyarítottunk. Indoklásul ugyanazt hozhatnánk fel a magyarra alkalmazva, amit Jelisztratov e bekezdés folytatásában az oroszról ír. Vö. még a következõ lábjegyzetben írottakkal. (A szerk.)

7 A szakirodalomban számtalan olyan terminus technicust találunk, amelynek szakszói jelentése nincs kielégítõen definiálva. Egyes kutatók az expresszív szókincs vagy egyszerûen ex­presszió kifejezéseket részesítik elõnyben (ld. a 22. sz. jegyzetet). Mások szociolektus-okról beszélnek, például Beregovszkaja 1975, Iljasenko 1970, Norma 1969, Peterszon 1927, Polivanov 1928, Svejcer-Nyikolszkij 1978, Szablina 1982, Szagyikov 1984, SzocFunkDiff. 1977, Sztojkov 1957, TyeorPrSzocL. 1981, VoprSzocL. 1969, Zsirmunszkij 1936 és 1964. А zsargon szakszó [az orosz szóhasználatban - a ford.] bizonyos negatív-értékelõ színezettel bír és gyakran a „kul­tu­rá­lat­lan beszéd” szinonimájaként használatos, rendszerint szintén a társadalmi rétegzõdés kapcsán (alvilági zsargon, diákzsargon), és híján van az általánosított kulturológiai háttérnek. Meglehetõsen divatos lett az utóbbi idõben a szleng (сленг), melyet eredetileg csupán az anglofon kulturákkal kapcsolatban használtak, majd fokozatosan terjesztettek ki másokra is. Ld. pl. Galperin 1956, Hom­ja­kov 1971 és 1974, Radzi­hovsz­kij-Mazurova 1989, Rozsanszkij 1992, Szudzilovszkij 1973. Mi az арго [a magyar fordításban: szleng - a szerk.] szakszót fogjuk használni, anélkül, hogy ennek bármilyen fölényét próbálnánk éreztetni a többivel szemben, csupán azért, mert hagyományosabbnak érezzük az orosz nyelvé­szet­ben, ezt használta Vinogradov, Larin, Lihacsov is.

* A regény magyar fordításában e szavak (tkp. sötétség, kölyök) szlengjellege elsikkad, hasonlóan a fordítástörténet ugyancsak innen merített, immár klasszikus példájához (Союз меча и орала ‘A kard és az ekevas szövetsége’), ahol az орала elsõ a betûjének (bizonyára félreértésen alapuló) kiha­gyá­sa a Kard és sas szövetség-et eredményezte, ld. Gellért Hugó fordításának 96. lapján. (A ford.)

8 А kérdés ilyen felvetése egyáltalán nem váratlan. Az írók és a költõk jogát az idiolektusra vagy idiostílusra nem vitatják. Grigorjev 1986 például V. Hlebnyikov idiolektusáról (költõi nyelvérõl) értekezik. Logi­kusnak látszik, hogy a nyelv egyszerû hordozójától se tagadjuk meg ezt a jogot, még ha az õ idiolektusát (idiostílusát, idioszlengjét) nem szokták is rögzíteni.

* A magyar tudományos irodalomban nincs egyértelmû antonimája a „magas” kultúrának. A használatosak közül a „mindennapit” érezzük a legközelebbinek a szerzõ низовая jelzõjéhez. (A ford.)

9 Bahtyin írt immár klasszikusnak számító könyvet a középkor „hivatalos” és a „népi” kultúrájának ilyen antitézisérõl (Bahtyin 1990). [A mû Kön­czöl Csaba fordításában magyarul is meg­jelent: Rabe­lais mûvészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1982. (A szerk.)]

* Vö. Charles Bally, Traité de stylistique française. Geneve-Paris, 1951³. I, 242-3. (A szerk.)

10 Orosz anyagon ld. pl. Avgyejenko 1903, Bondaletov 1980, Dal 1990, Popov 1912, Potapov 1927/1990, Tonkov 1930, Trahtenberg 1908; ld. még: Breitman 1901, Dosztojevszkij 1956, Fabricsnij 1923, Gabisev 1989/1990, Gracsov 1992, Leontyev-Sahnarovics-Batov 1977, Mak­szi­mov 1871, Men­del­szon 1898, N. Ja. 1897, PresztMir. 1924, Salamov 1970, 1990, Sznyegov 1990, Szolzsenyicin 1989, Tarde 1907, TSzlZsarg. 1991. Ld. még a következõ jegyzeteket is. Nem szándékunk teljes irodalmat adni, hiszen csak a szépirodalomnak több ezer mûvében található szlenganyag.

11 Az orosz szleng további idegen nyelvi kapcsolatairól ld. Barannyikov 1931, Bondaletov 1965, 1967a, 1967b, Dmitrijev 1931, Fridman 1931, Jakubinszkaja-Lemberg 1962. Bolgár és cigány nyelvi anyagon ld. pl. Kosztov 1956.

12 Ld. pl. Arapov 1965, Boricsevszkij 1850, Garelin 1857, Golisev 1874, Makszimov 1989, Ofenyi 1854, Szmirnov I. 1902.

13 Prizsov 1992: 259-320, Romanov J. 1890, Tyihanov 1895.

14 Еrrõl részletesen ld. Csalidze 1990.

15 Ld. pl. Dobrovolszkij 1916, Ivanov J. 1989, Kotkov 1949, Romanov J. 1901, Szem­jo­nov 1891. A társadalom peremére szorult csoportok életmódjáról és szlengjérõl ld. pl.: Giljarovszkij 1989, Kresztovszkij 1990 (ugyanez: Szmirnov N. 1899), FizPet. 1991. А pilóták szlengjérõl: Uszpenszkij 1936. А szabók szlengjérõl: Csernisov 1898, Ivanov J. 1989, Uszov 1898. А kozákszlengrõl: Karpov 1909, 1913. A halászok szlengjérõl: Akszakov 1956, 4: 9-144, Kopilova 1967. А vadászok nyelvérõl: Akszakov 1956, 4: 147-613, Romanov Sz. 1876-1877. (Ld. még Turgenyev „Egy vadász feljegyzései”-nek bármelyik kiadását.)

* Ld. például Giljarovszkij „Moszkva és a moszkvaiak” c. mûvének magyar fordításában a 43-4. lapon. (A szerk.)

* Itt és a továbbiakban a fordító neve után megadott oldalszám az irodalomjegyzékben feltüntetett magyar fordításra vonatkozik. (A szerk.)

* Ld. Hermész eksztázisa c. alatt a „Világirodalmi lexikon”-ban (Budapest, Akadémiai Kiadó. IV, 403). (A szerk.)

16 Természetesen Platón „Kratülosz” címû programszerû dialógusáról van szó.

17 Eléggé meggyõzõen ír errõl Ivan Szolonyevics (1991).

* Schleicher és követõi szerint „A nyelvcsaládok közös õse, az alapnyelv nemcsak magyarázó séma, hanem valóban létezõ nyelv volt. (…) az indoeurópai õsnyelvet olyan komolyan vették, hogy még a Miatyánkot és egy kis mesét is lefordítottak rá.” (Róna-Tas András, A nyelvrokonság. Budapest, Gondolat, 1978. 94. - A szerk.)

*^** Nyikolaj Jakovlevics Marr (1864-1934) orosz-szovjet orientalista és nyelvész, a stadiális nyelv­tipológia legismertebb képviselõje. Tanítása szerint végsõ soron a világ összes nyelve az említett négy õsi szóból vezethetõ le (ld. Nyelvtipológiai szöveggyûjtemény II. Szerk. Havas Ferenc. Budapest, Tankönyvkiadó, 1988. 4-12, kül. 9. - A szerk.)

* A beavatatlan olvasónak elegendõ kézbe vennie például Apreszjan, Arutyunova és sok más nyelvész mûveit, hogy beleérezzen azok egészen sajátos hermetikus légkörébe.

*^*** A magyar fordításban ezt a részt ld.: Lev Tolsztoj, Háború és béke. I-IV. Ford. Makai Imre. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1959. II, 79-89. (A szerk.)

** A szleng primitív-mágikus alapját például (a tolvajnyelvben) Lihacsov vizsgálta (1935).

* E gondolatokat ld. például Bahtyin Rabelais-monográfiájában a magyar fordítás 30-1. lapján. (A szerk.)

* A nevetés (смех) és a nevetési, nevettetõ (смеховой) a szerzõ kulcsfogalmai közül valók, amelyeket az orosz filológia (fõként Bahtyin és Lihacsov) H. Bergson nyomán terminológiai értelemben (komi­kum, komikus) használ. Mint Lihacsov írja, a nevetés „egyidejûleg egy romboló és egy alkotó mozzanatot foglal magában. […] Megmutatja a világban érvényesülõ viszonylatok értelmetlenségét és fonákságát”, ugyanakkor „legalább egy idõre lélektanilag feloldja az embert azon kényszer alól, hogy az adott társadalomban érvényesülõ normák szerint viselkedjen. […] A nevetés a maga területén helyreállítja az embereknek más szférákban felbomlott kapcsolatait, amennyiben a nevetõk egyfajta »összeesküvõk« lesznek, akik olyasvalamit is látnak és értenek, amit eddig maguk sem láttak vagy amit mások nem látnak.” (Lihacsov-Pancsenko-Ponirko 1984: 3. - A ford.)

18 Igen gazdag anyagot tartalmaznak e témában Huizinga klasszikus munkái. Ld. például Huizinga 1988.

19 Rabelais regényében például számos szlengszó kifejezetten durva, útszéli tónusban használatos.

20 Ld. pl. Grigyin 1976, Lukjanova 1980, 1983, 1984, 1986, Verba 1984 stb. Elmondható: az expressziónak a nyelvben való tanulmányozását a francia nyelvészeti iskolának köszönhetjük (ld. pl. Bally 1961).

* Ld. a könyv magyar fordításának 200. oldalán. (A szerk.)

21 A szabószleng remek összefoglalását adja Kirszanov (1989). Meggyõzõen mutatja be, hogy a 19. századi öltözet és divat ismerete nem csupán az általános mûveltséget fejlesztheti, hanem elmélyítheti az orosz klasszikus irodalom ismeretét is.

22 Különösen részletesen vizsgálják a kutatók a szóképzés (szóalkotás) szintjét, pl. Bonda­le­tov 1980.

23 A bûnözõk tetoválásainak szemiotikáját elég mélyrehatóan vizsgálták már, pl. Avgyejeva 1927, Baldajev-Belko-Iszupov 1992: 450-525. [Ezzel a témakörrel magyar nyelven Kovács Ákos és Sztrés Erzsébet két könyve is foglalkozik: Tetovált Sztálin. (Szovjet elítéltek tetoválásai és karikatúrái). Szeged, 1989 és Az orosz tolvajvilág és mûvészete. Budapest, 1994. - A szerk.]

* Az o-zás, vagy orosz szakszóval оканье azt a nyelvjárási jelenséget jelöli, amikor az o hang­súly­talan helyzetben is o-nak hangzik, például окнó esetében [oknó] az [aknó] helyett. (A ford.)

24 A már idézett mûvekhez kiegészítésként ld. Vinogradov N. 1915, Dobrovolszkij 1899 és Romanov J. 1912.

* A közvetítõ nyelvekrõl ld. Szerdahelyi István, Bábeltõl a világnyelvig. Budapest, Gondolat, 1977. 13-51. (A szerk.)

* A trilógia „Отрочество” (Serdülõkor) c. részérõl van szó. (A szerk.)

25 A gyermekjátékokról és gyermekfolklórról ld. pl. Vinogradov Sz. 1930, Mlagyencsesztvo 1991.

26 Mindenekelõtt ld. Bahtyin immár klasszikus mûvét (1990), valamint az orosz anyagon vizsgálódók közül: Lihacsov 1987, Lihacsov-Pancsenko 1976, Lihacsov-Pancsenko-Ponirko 1984.

27 Az antik cinizmusról ld. pl. AntKin. 1984, Nahov 1981, 1982.

* Az oroszban a magyar cinikus megfelelõjeként a цинический és a кинический szavakat használják. Az elõbbit jobbára a hétköznapi nyelvbõl is ismert ‘eszmények nélküli, kiábrándultan mindent gúnyoló, megvetõ (ember)’, az utóbbit pedig ‘a közönyt és az igénytelenséget a legfõbb erénynek tekintõ, az élet örömeit és szépségeit, valamint a fennáló rendet megvetõ ókori görög filozófiai iskola híve’ jelentésben. Ez a kettõsség a magyar nyelvû szakirodalomban is elõfordul (cinikus - kynikus/künikosz), például Szilárd Léna ezt írja: „éles határvonalat kell húzni a küni­kosz és a cinikus hagyományok közé”, a „künikuszok (gör. kuniko×, or. киники) - ögörög filozófiai iskola követõi, akik csak az erényt és az igéntelenséget tartották lényegesnek, míg a késõbb cinikusok minden értéket, eszményt elvetettek” (A karneválelmélet Vjacseszlav Ivanovtól Mihail Bah­tyi­nig. Budapest, Tankönyvkiadó, 1989. 110, 139). - Maga Jelisztratov a кинический szót és származékait használja, amit - tekintettel a magyar hagyományokra - cinikus-ként fordítottunk, miként ezt használja a kötetünkben többször hivatkozott, s Jelisztratov nézeteire jelentõst hatást gyakorló Bahtyin-monográfia (1990) magyar fordításában Könczöl Csaba is. Úgyszintén csak a cinikus található meg a számunkra szóhasználati kérdésekben útmutatóul szolgáló „Világirodalmi lexikon”-ban (II. kötet. Fõszerk. Király István. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1972. 244-7) és a „Filozófiai kislexikon”-ban is (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1980. 23). (A szerk.)

28 A cinikus komplexum szerves kapcsolatban áll a népi nevetéskultúrával, annak ambivalens jellegével, amely lealacsonyítja a magasztost azért, hogy utána új életre hívja (Bahtyin koncepciója). A cinikus komplexumban azonban igen erõs a reflexió, ezért az ambivalencia nem teljes. A cinikus mégiscsak kihullik az „össznépi testbõl”, bár nem veszíti el vele a kapcsolatot (a szleng végleges, teljesen nyitottá válásáról, „az utcára” való kivonulásáról a következõ részben lesz szó).

29 E gondolat még 1928-ból származik, az „О лингвистическом изучении города” [A városi nyelv tanulmányozásáról] c. cikkébõl (Larin 1928), amely bekerült a válogatott mûveit tartalmazó kötetébe (1977) is. E cikkben veti föl elõször a városi nyelv mint egész, mint rendszer kérdését.

30 Ld. pl. Barannyikov 1919, Jakubinszkij 1931b, Lihacsov 1935, Polivanov 1931, Prja­nyis­nyi­kov 1926, Szeliscsev 1928, Sztratyen 1929, 1931, Vinogradov Sz. 1977.

31 Ld. pl. Alekszejev 1971, GorProszt. 1984, Grinyova-Gromova 1987, Iszenyin 1952, Kuz­mi­na 1980, Lapsina 1985, Laptyeva 1976, LitNorm. 1977, RusszRazg. 1973, 1978, 1981, 1983, Zemsz­kaja 1979.

32 A legjelentõsebb idevonatkozó munkák között említendõ: FrazSzlov. 1991. Ld. még Belja­nyin-Butyenko 1993 (a szerzõk részben a mi anyagunkat használták fel). Az egyik legterjedelmesebb ilyen munka: Mihelszon 1902-1903.

33 Аz ifjúsági szlengnek (és a tolvajnyelvnek) a kutatók nagy figyelmet szentelnek, talán a többi rovására is. Az ifjúsági szlengrõl szóló irodalomban a már érintetteken kívül ld. még Bori­szo­va 1980, Butyenko 1977, 1982, Dubrovina 1980, Galejeva-Kotljar 1981, Kaporszkij 1927, Kopi­len­ko 1976, Kosztomarov 1959, Leonova 1966, Losmanova 1975, Lukasanyec 1982, Lup­po­va 1927, Maro 1925, Mologyozs 1990, Naumova 1981, PszihProb. 1988, Ribnyikova 1927, Szkvor­cov 1964, Szuper­ansz­kaja 1959, Zapeszockij-Fajn 1990.

34 А elsõ ilyen munka Larin hivatkozott 1928. évi cikke volt. Ld. még Csernisev 1970a, 1970b, Koleszov 1991, RaznovGor. 1988.

35 Mint ismeretes, az antik irodalomról szólva a szakemberek megkülönböztetik a cinikus irodalmat a cinizáló, vagyis jószerével csupán utánzó, epigon jellegû mûvektõl.

36 Vlagyimir Lvovics Puskin nagyvilági szlengszavait a terjedelmes memoárirodalomban kutatva lehet csak megtalálni. Annak idején rendkívül népszerûek voltak, s a nagyvilági szleng fontos részét alkották. Költõi munkásságát ld. Puskin 1918.

37 Ld. pl. Muscsenko-Szkobelev-Krojcsik 1978. A szkaz aligha csupán orosz sajátosság, hasonló jelenségeket valamennyi irodalomban találunk (pl. a latin-amerikai indigenismo).

* Az orosz eredetihez közelebb álló szerkezetben: „…a lelke mélyéig megrendítette a disznóságnak ez a túlzása” (Bunyin kiemelése. - A ford.)

* Lenin mondata Gorkij Az anya címû könyvérõl. (Vári E. jegyzete)

* Egy kölnivíz neve. (A ford.)

*^** Magyar fordítása: Juz Aleskovszkij, A kenguru. Ford. M. Nagy Miklós. Budapest, Európa Könyv­kiadó, 1992. 357 lap. (A szerk.)

* Vö. „Ragyogtatnak fején | dicsfény-koronát, | de félek, hogy | ezzel elfedik | Lenin | hatalmas homlokát” (Majakovszkij, Vlagyimir Iljics Lenin. Ford. Radó György. Budapest, Magyar Helikon, 1962. 6 - A szerk.).

38 A regényben található átváltozás elemzését ld. Bahtyinnál (1990: 190). [Bahtyin könyvének magyar fordításban ld. a 210-9. (kül. a 218.) lapon. (A szerk.)]

39 E terminus fölöttébb hozzávetõleges, mivel nézetünk szerint Rabelais regényében igen erõteljes a cinikus komplexum is, az õ intellektuális-cinikus szlengje jórészt a nyelvi bravúrokra épül. Rabelais nem oldódott fel teljes mértékben a karneválban, õ jelentõs mértékben mégiscsak cinikus intellektus volt, aki irodalmilag értelmezte a karnevált, szemlélõje, nem pedig résztvevõje volt annak.

* E gondolatokat a magyar fordításban ld. a 272. lapon. (A szerk.)

40 Errõl ld. a 28. jegyzetet a Error: Reference source not found. oldalon. Maga Bahtyin, mint ismeretes, ezen kívül foglalkozott Gogollal is, és többször összevetette Rabelais-val.

41 Itt saját cédulaanyagunk adatait közöljük (a fallosz obszcén megjelöléseitõl eltekintünk).

* Bahtyin könyvének ötödik fejezete (A groteszk testábrázolás és forrásai Rabelais mûvében) foglalkozik ezzel a kérdéssel; ld. elsõsorban a magyar fordítás 390-4. és 402. lapján. (A szerk.)

* Könczöl Csaba fordításában: „Az ilyen beszéd megszabadul a köznyelv normáinak, hierarchiáinak és tabuinak uralmától, s mintegy külön nyelvvé alakul át, a hivatalos nyelvvel szemben álló, sajátos argóvá” (i. m. 234). (A szerk.)

* Puskin „Gábriász”-áról van szó (ford. Szántó Gábor András. In: Elbeszélõ költemények. Mesék. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1977. 139-59 - A ford.).

* Az orosz kiadású szlengszótárakban a következõ kétségtelenül magyar eredetû szavak találhatók: балатон ‘1. úszómedence, 2. tó, víztároló’; гуляш ‘1. kövér ember, 2. kutyahús’; гусар ‘1. léhûtõ, 2. piperkõc; 3. ááltalános pozitív jelzõñ’; орос ‘orosz férfi’; патика ‘gyógyszertár’; путчист ‘magyar férfi’; хаза ‘ház’; хортист, хун, чардаш ‘magyar férfi’; чуня ‘piszkos, gondozatlan ember’; шрац ‘gyerek’ (Fenyvesi István [И. Феньвеши], Русский сленг в жизни и литературе. In: Сбор­ник статей по русистике. Szeged, 1998. 120-1). Körülbelül húsz magyar eredetû orosz szlengszót tárgyal Hollós Attila is ­„Az orosz szókincs magyar elemei” c. munkájában (Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1996. 115 lap). - (A szerk.)

*^** A mordvin szavak latin betûs, fonematikus átírású alakját Keresztes László „Chrestomatia Mordui­ni­ca”-jának (Budapest, Tankönyvkiadó, 1990) szójegyzékébõl, az ebbõl hiányzó adatokat Erdõdi József-Zaicz Gábor „Erza-mordvin szójegyzék”-ébõl (Budapest, Tankönyvkiadó, 1974) és a „Moksa-mord­vin szójegyzék”-bõl (Gyûjtötte és kiadásra elõkészítette Juhász Jenõ, sajtó alá rendezte Erdélyi István. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961) vettük át (A szerk.)

* Azaz ‘leszólásnak’; quel ‘milyen’ + выражение ‘kifejezés’ + ‑ence francia végzõdés. (A  ford.)

* Lubok ‘ponyvakép, népi grafika, olcsó, primitív kép’. (A ford.)

* Fenyvesi István sorozatunk elsõ kötetében megjelent tanulmányának bibliográfiája tartalmaz néhány katonai szlengre (to­váb­bá a bûnözõ-marginális és a szakmai-korporatív szlengekre) vonatkozó adatot is: Az orosz szleng és kutatása. In: A szlengkutatás útjai és lehetõségei. (Szlengkutatás 1. sz.) Szerk. Kis Tamás. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997. 185-236. (A szerk.)

42 Boriszova 1980, Butyenko 1982, Dubrovina 1980, Gale­je­va-Kotl­jar 1981, Kaporszkij 1927, Kopi­len­ko 1976, Kosztomarov 1959, Leonova 1966, Losmanova 1975, Lukasanyec 1982, Lup­pova 1927, Mologyozs 1990, Naumova 1981, Polivanov 1931, Pszih­Prob. 1988, Zapeszockij-Fajn 1990.

* A хитров‑ szótõ Moszkva régi hírhedt piacának nevébõl származik. (A szerk.)

* Vö. „A Jóka ördögé”-ben Arany Jánosnál a szó belsejébe illesztett -rg + aktuális magánhangzó segítségével létrehozott madárnyelvet: Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál stb. (A ford.)

* Helyesen: szándékosan. (A ford.)

* „Az árusok rendszerint ritmikus, verses szövegeket kiabáltak; minden szöveg négysoros vers­szakokra oszlott, s egy meghatározott árufajtát kínált és dicsért” - Könczöl Csaba ford., 225. Ld. még a következõ lapokat is. (A szerk.)

* Utalás a Работа не волк, в лес не убежит (tkp. A munka nem farkas, nem fut el az erdõbe ‘Nem szalad el elõled a munka’) szólásra. (A szerk.)

43 Megjegyzendõ, hogy e szótárka összeállítói többek között a mi cédulaanyagunkat is felhasználták, anélkül, hogy hivatkoztak volna erre.