ábra - Részlet Russolo „A város ébredése” c. művének partitúrájából

Amint az elnevezésekből kiderül, a különféle intonarumorik különböző típusú zajos hangzásokat bocsátottak ki magukból. A két vezérelhető paraméter, a forgás sebessége és a húr feszessége valószínűleg három hangzásdimenziót tudott változtatni: a szemcsésség mértékét, a hangmagasságot és a fényességet. Russolo fontos újításnak tartotta, hogy bármilyen hangmagasság előállítható, és folyamatos glisszandók is létrehozhatóak a hangszeren. A lejegyzéshez külön írásmódot fejlesztett ki, amit „enharmonikus” notációnak nevezett. Russolo Risveglio di una citta című, intonarumorikra írott darabjának kottaképe tükrözi a hangszer vezérlésének hiányosságait, a 3.5. ábrán látható, hogy az egyes szólamokon belül valójában csak a hangmagasság változik.

Russoloék több koncertet adtak Európában a ’10-es és a ’20-as években, így számos különböző nemzetiségű ember hallhatta a „jövő zenéjét”, köztük Edgard Varèse is, akire nagy hatással volt az új hangszer.

Az olasz futuristák hangos elképzeléseiket (robbanások, dörgések) igen korlátozott mértékben valósították meg a gyakorlatban. Előadásaik a civilizált színház-, illetve koncerttermek falai között maradtak. Nem maradt el azonban a korszak nagyot szóló bruitista „durranása”: a szovjet Arsenij Avraamov (3.6. ábra) megírta, és a bakui kikötőben 1922. november 7-én, a nagy októberi szocialista forradalom ötödik évfordulóján elő is adták Gyári szirénák szimfóniája c. művét. A hatalmas kórusra, ködkürtökre, a teljes Szovjet Kaszpi-tengeri Flotillára, két üteg tüzérségi fegyverre, egy teljes, géppuskákat is felvonultató gyalogos ezredre, hidroplánokra és Baku összes gyári szirénájára írt mű fináléjában gőzgép fütyülte az Internacionálét és a Marseillaise-t zajos teherautók kíséretével. Egy második változat előadására egy évvel később, Moszkvában került sor (3.7. ábra). A műről a politikai áthallások ellenére elmondható, hogy teljes mértékben birtokba vette a hangzó teret.