ábra - A Telharmonium egyik fémhengere

A több mint 6 tonnás prototípusban egy hatalmas generátor elektromossága áramlott a forgó hengerekbe, melyekhez áramszedők kapcsolódtak. A kontaktus a henger kiemelkedő és besüllyesztett szakaszainak váltakozása szerint periodikusan megszakadt és újralétesült – így hasonló jel keletkezett, mint ami Gray elektromechanikus oszcillátoraiból származott. Ez a hangszórókban zúgó összetett hangként jelent meg, amelyet a jel szűrésével igyekeztek közelíteni a hangvilláéhoz hasonló egyszerű hanghoz.

A második modell, mely – a játszóasztal (2.5. ábra) kivételével – a Telharmonic Hall pincéjében kapott helyet, 200 ezer dollárba került és 200 tonnát nyomott. Ez és a harmadik modell a szó szoros értelmében zenei erőművek voltak. Az egyes hengerszelvények ezekben már nem periodikus megszakítóként, hanem dinamóként működtek – a mai erőművek generátorainak alapelvén állítottak elő olyan váltóáramot, melynek frekvenciája az adott hang magasságának felelt meg. Voltaképpen a ma működő erőművek sem mások, mint primitív telharmoniumok, melyek meglehetősen egyhangú zenét, az 50 hertzes váltóáram kissé magas kontra G hangját állítják elő éjjel-nappal – egyes világítótestek még hallhatóvá is teszik ezt a számunkra.