2.2. ábra - Egy Helmholtz rezonátor
A hangvilla hangja az elképzelhető legsemlegesebb színű, lévén csak egyetlen részhangból áll. Helmholtz könyvében olyan kísérleti hangszerről számolt be, amelyben elektromágnesek egész számoknak megfelelő rezgésszám-arányú hangvillákat szólaltatnak meg, s a hangvillák közvetlen közelében a hangjuknak megfelelő méretű, azt fölerősítő rezonátorok vannak. A rezonátorok nyílásának kisebb-nagyobb mértékű eltakarásával vagy kinyitásával változtatni lehet a különböző hangok erejét, s ekképp a hangvillák összessége által létrehozott összetett hang színét. Helmholtz ezzel a kísérleti eszközzel az emberi beszéd magánhangzóit igyekezett utánozni, de lehet vele imitálni különféle hangszereket is: fuvolaszerű hangot kapunk, ha csak a két legmélyebb hangvillát erősítjük föl, klarinétszerűt, hogyha a páratlan számúakat, és oboaszerűt, hogyha mindet. Sőt, ezen a módon elméletileg bármely létező húros vagy fúvós hangszer hangját utánozni lehet – nem csoda hát, hogy Helmholtz könyve megtermékenyítőleg hatott a hangszerek tökéletesítésén gondolkozó Cahill fantáziájára.
A másik megtermékenyítő forrás – mint arra korábban már utaltunk – a telefónia volt, annak is az elektronikus tömegmédiumként való alkalmazása, mely ma már ismeretlen. A rádió, a televízió és az internet ősét, a telefonhírmondót a magyar Puskás Tivadar (1844–1893) szabadalmaztatta, és világelsőként indította el a szolgáltatást Budapesten, 1893. február 15-én.
Puskás ötlete amerikai és franciaországi tapasztalataiból táplálkozott. Párizsban 1878-tól részt vett a telefonhálózat kiépítésében, 1881-ben pedig, az Elektromosság Nemzetközi Kiállításán ő volt az egyik megvalósítója a párizsi operával létesített telefonikus összeköttetésnek, a világ első sztereó közvetítésének. Az 1880-1890-es évtized fordulójára a koncertek közvetítése meglehetősen gyakorivá vált az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban, ám ezeket csak nyilvános termekben lehetett hallani – Puskás eredetisége az otthoni használat ötletében rejlett.
Thaddeus Cahill telharmoniuma voltaképpen Elisha Gray, Hermann von Helmholtz és Puskás Tivadar elgondolásainak szintézise:
A telharmonium – mint Gray instrumentuma – először nem hangot, hanem a hangnak megfelelő elektromos jelet hoz létre. Cahill ezzel megoldotta azt a problémát, amely gyerekkorától foglalkoztatta: az akusztikus hangszereket tökéletlenül közvetítő szénmikrofont teljesen kiiktatta a rendszerből, s ezáltal torzításmentes zenét juttatott el a hallgatókhoz.
A telharmonium hangszínét – mint Helmholtz kísérleti eszközéét – egyszerű szinuszrezgések keverésével tetszőlegesen lehet szabályozni. Ezzel Cahill létrehozta az első modern értelemben vett szintetizátort, azaz az első olyan elektrofon hangszert, mely részhangokból mesterségesen teszi össze2 a komplex hangokat, és ezáltal különféle akusztikus hangszereket is képes imitálni.
A telharmonium által keltett elektromos jel bármely telefon-előfizetőhöz eljuthat – mint Puskás telefonhírmondójának esetében.
|
