1.4. ábra - Elisha Gray (1878)
Ez az elektroakusztika legalapvetőbb kérdése, s rá Gray az eszközeivel játszó-kísérletező unokaöccsének köszönhetően kapott választ. Ifjabb rokona az egyik kezével megfogta egy működő elektromechanikus oszcillátor kivezetését, a másik kezével pedig megsimogatott egy cinkbevonatú fürdőkádat – s a fürdőkád az oszcillátor frekvenciáján „dúdolni” kezdett. Gray említett szabadalma, mely a 166.095-ös számot és az Electric Telegraph for Transmitting Musical Tones címet viseli, szinte egy az egyben tükrözi ezt a kísérletet, és az eszköz kevéssé praktikus voltával megmosolyogtatóan érzékelteti a felfedezés örömét (1.5. ábra). A szabadalmi hivatal először vissza is utasította Gray védelmi kérelmét, mondván, nem láttak még olyan áramkört, amelynek élő ember lenne az egyik alkatrésze.
1.5. ábra - Illusztráció Elisha Gray első elektroakusztikai szabadalmából
A szabadalmi leírásban a fürdőkádat az asztalon látható (E) földelt bádoghenger helyettesíti. Az elektromos rezgéseket a (C)+(a), és a tőle eltérően hangolt (C’)+(a’) elektromechanikus oszcillátorok adják, melyeket a (D) és (D’) billentyűkkel lehet működésbe hozni. Ezen a hangkeltő eszközön tehát csupán kétféle hang egyidejű vagy egymás utáni megszólaltatása lehetséges – ebből is látható, hogy Gray ezen a ponton még nem gondolt zenei alkalmazásra, a cím musical tone elnevezése csupán a hangfrekvenciás periodikus rezgés szinonimája. Gray a leírás szerint abban látta készüléke hasznát, hogy általa az írott Morse-jelek megfelelő hosszúságú hangjelzésekkel helyettesíthetőek – elgondolása a későbbiekben valóban gyakorlati alkalmazásra lelt. Ugyanakkor felvetette egy olyan alternatív jelrendszer ötletét is, melyben az egyes betűknek néhány hangból álló dallamok felelnek meg – ezt az ötletét a gyakorlat nem tudta hasznosítani.
Mivel a kérelmét először visszautasították, Gray az elgondolás fejlesztésébe kezdett. Rájött, hogy az üreges fémhengert nemcsak az áramkörbe kötött emberi kéz, hanem elektromágnesek is rezgésbe hozhatják. Így jött létre az őshangszóró (1.6. ábra), melynek elvén a ma legelterjedtebb papírmembrános hangszórók is működnek. Graynek először ezt az elgondolást sikerült szabadalmaztatnia 1875. július 27-én, 166.095-ös számon. Ezután mégis elfogadták az élő embert alkalmazó áramkör tervét, melyet így 166.096-os szám alatt regisztráltak – tehát a kezdetlegesebb ötlet kapta a magasabb számot.
|
