Schiller tell vilmos szíNJÁTÉK 5 felvonásban fordította harsányi zsolt




Download 493.63 Kb.
bet3/14
Sana10.04.2017
Hajmi493.63 Kb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   14

HARMADIK JELENET.


Nyilt tér Altorfban. A háttér egy magaslatán erőd épül, már ki lehet venni a formáját. Hátsó része kész elejét most építik. Az állványokon le- és felmásznak a munkások. Magasan már dol­go­zik a tetőfedő. Nagy mozgás, serény munka.

Munkavezető. Pallér. Segédek. Munkavezető bottal kergeti a dolgozókat.

Munkavezető:


Alusztok, hé? Gyerünk, gyerünk! Követ,
Meszet, maltert, egy-kettő. Hogyha jön
A helytartó úr, lásson haladást!
Gyerünk! Lustábbak vagytok a csigánál. Két cipelő munkáshoz.
Csak ennyit raktok? Kétszer ennyi kell!
Ez hallatlan, hogy lopják a napot!

Első segéd:


Gonosz dolog, hogy mi a köveket
Magunk hozzuk leendő börtönünkhöz.

Munkavezető:


Mi az a morgás? Piszkos, henye népség!
Nem is tud mást, csak fejni tehenét
És kóborolni hegyei között.

Öreg abbahagyja a munkát:


Tovább nem bírom.

Munkavezető rászól:


     
                      Gyerünk, öreg, mit alszol?

Első segéd:


Nincs érző lelked, hogy dolgoztatod
Ez aggot, aki lábán sem tud állni?

Kőfaragó és mások:


Ez hallatlan! Égbekiált!

Munkavezető:                Csinálja


Kiki a dolgát. Én is azt csinálom.

Második segéd a munkavezetőhöz:


Mondd, hogy fogjátok hívni ezt a várat,
Melyet csinálunk?

Munkavezető:            „Uri járma” lesz,


Ez fogja majd megtörni nyakatok.

Segédek:
Mi? Uri járma?

Munkavezető:      Az hát. Mit nevettek?

Második segéd:


Nem lesz e járom Urinak kicsiny?

Első segéd:


És mit gondolsz, ilyen vakondoktúrás
Egymás hegyébe mennyi kellene,
Hogy legkisebbik bércünkkel felérjen? Munkavezető hátra megy.

Kőfaragó:


Megátkozott követ véstem vele:
A vízbe vetem ezt a kalapácsot!

Tell és Stauffacher jönnek.

Stauffacher:


Ilyet kell látnom. Bár ne éltem volna.

Tell:
Rossz itt nekünk. Menjünk talán tovább.

Stauffacher:
Nézz szét! Szabadság földje, Uri ez?

Kőfaragó:


A börtönt látnád, lent a tornyok alján!
Kit sorsa majd ott lakni kényszerít,
Sohse hallhatja a kakas szavát.

Stauffacher:


Nagy Isten!

Kőfaragó:        Nézd ez íveket, falat,


Erős ez mind és mindörökre készült.

Tell a hegyekre mutat:


Mit kéz emelt, lerombolhatja kéz azt.
A szabadság házát Isten teremté!

Dobpergés. Emberek jönnek, kalapot hoznak póznán. Utánuk kikiáltó. Asszonyokból és gyere­kekből álló csődület is jön.

Első segéd:


Mi ez a dobszó? Hallgassuk!

Kőfaragó:                            Miféle


Farsangmenet? S mi végre a kalap?

Kikiáltó:


A felséges császár nevében!

Segédek:                             Halljuk!

Kikiáltó:
Közhírré tétetik, hogy e kalap
Altdorf terének legmagasabb pontján.
S ott is magas póznán fog díszelegni.
A helytartó tehát azt adja tudtul,
A kalapot úgy kell tisztelni, mint őt:
Mélyen meghajtott térddel és levett
Süveggel. Úgy mutatkozik meg,
Ki lesz közűletek hű s engedelmes,
Ki megszegi parancsát, életével
S minden javával fog lakolni érte! A nép nevet. Dobpergés. Mennek.

Első segéd:


Bámulatos, hogy ismét mit talált ki?
A kalapot köszöntsük? Volt-e ilyen
Bolondság a világon máskor is?

Kőfaragó:


Kalapnak kell hát térdet hajtanunk?
Komoly felnőtteknek parancsol ilyet?

Első segéd:


Ha még a császár koronája volna!
De csak kalap, osztrák kalap, amilyet
A hűbértrón felett már lógni láttam.

Kőfaragó:


Osztrák kalap! Nagyon vigyázzatok!
Elárulnak bennünket Ausztriának!

Segédek:
Hát ezt a szégyent el nem tűri senki.

Kőfaragó:
Gyertek, beszéljünk mind a többiekkel. Hátra mennek.

Tell Stauffacherhez:


Most mindent tudsz, Isten veled, barátom.

Stauffacher:


Hová sietsz? Ne hagyj el, kérlek, engem.

Tell:
Családom vár. Mennem kell. Isten áldjon.

Stauffacher:
Maradj, beszéljünk. Szívem oly tele.

Tell:
Még nem lett könnyű szótól a nehéz szív.

Stauffacher:
Viszont a tetthez épp a szó vezet.

Tell:
Most egy a tett: tűrés és hallgatás.

Stauffacher:
Azt tűrjük el hát, ami tűrhetetlen?

Tell:
A gyors uralkodás ideje kurta.


Ha felmordul az orkán rejtekéből,
Az emberek kioltják a tüzet,
A rév felé sietnek a hajók,
S a vész kár nélkül söpri át a tájat.
Bújjék tehát mindenki otthonába.
A békéset mindenki békén hagyja.

Stauffacher:


Hiszed?

Tell:        Ha bántják, akkor mar a kígyó.


Ha látják, hogy minden békén marad,
Az egészet elúnják majd maguktól.

Stauffacher:


Kik összefognak, sokra képesek.

Tell:
Hajótöréskor jobb magunkba lenni.

Stauffacher:
Hát ily közömbös néked a közügy?

Tell:
Mindenki csak magában bízhatik.

Stauffacher:
A gyengék erősek, ha összefognak.

Tell:
A legerősebb mindég a magányos.

Stauffacher:
Hazád tehát ne számítson reád,
Ha fegyverhez nyúl, kétségbeesetten?

Tell kezet nyujt neki:


A szakadékból a bárányt kimentem,
Barátaimhoz sem leszek közömbös.
De hagyjatok ki a tanácskozásból.
Nem kenyerem a töprengő beszéd.
De hogyha tett kell, akkor szóljatok.
Ahol szükség van rám, én ott leszek.

Két különböző irányban távoznak. Az építkezés körül csődület támad.

Kőfaragó:


Mi az? Oda siet.

Első segéd előre jön, kiált:


Ah, lezuhant szegény tetőfedő!

Berta berohan, utána mások:


Megsebesült? Hamar! Segítsetek!
Arany! Nesztek! Csak mentsétek meg őt. Eldobálja ékszereit.

Kőfaragó:


Persze. Arany! Mert minden kapható.
Ha eltéptétek atyját gyermekétől,
Ha a világot búba döntöttétek,
Arannyal fogtok jóvátenni mindent?
Menj! Boldogok voltunk míg jöttetek.
S veletek jött a végromlás közénk!

Berta a munkavezetőhöz, aki jön:


Él még? Munkavezető fejét rázza.
Boldogtalan vár, téged átok
Épített, s átok fog tanyázni benned! El.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   14


Download 493.63 Kb.

Bosh sahifa
Aloqalar

    Bosh sahifa


Schiller tell vilmos szíNJÁTÉK 5 felvonásban fordította harsányi zsolt

Download 493.63 Kb.