SCHILLER
TELL VILMOS
SZÍNJÁTÉK 5 FELVONÁSBAN
FORDÍTOTTA
HARSÁNYI ZSOLT
SINGER ÉS WOLFNER IRODALMI INTÉZET RT.
BUDAPEST
A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi (CC BY-SA 4.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0/deed.hu
Elektronikus változat:
Budapest : Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2015
Készült az Internet Szolgáltatók Tanácsa támogatásával.
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
ISBN 978-963-417-080-8 (online)
MEK-14568
SZEMÉLYEK:
Gessler Hermann, Schwyz és Uri birodalmi helytartója
Báró Attinghausen Werner, zászlós úr
Rudenz Ulrik, unokaöccse
Stauffacher Werner |
Hunn Konrád |
Reding Itel |
Auf der Mauer János | Schwyzi polgárok
Im Hofe Jörg |
Ulrik, a kovács |
Weileri Jost |
Fürst Walter |
Tell Vilmos |
Rösselmann, pap |
Petermann, sekrestyés | Urii polgárok
Kuoni, pásztor |
Werni, vadász |
Ruodi, halász |
Melchthal Arnold |
Baumgarten Konrád |
Sarneni Meier |
Winkelriedi Struth | Unterwaldeni polgárok
Von der Flüe Kolos |
Am Büchel Burkhart |
Sewai Arnold |
Luzerni Pfeifer
Gersami Kunz
Jenni, halászgyerek
Seppi, bojtárgyerek
Gertrud, Stauffacher felesége
Hedwig, Tell felesége, Fürst leánya
Brunnecki Berta, gazdag örökösnő
Armgard |
Mechtild | parasztnők
Elsbeth |
Hildegard |
Vilmos | Tell fiai
Walter |
Friesshardt | zsoldosok
Leuthold |
Harras Rudolf, Gessler istállómestere
Parricida János, Svábország hercege
Stüssi, vadász
Urii Stier
Birodalmi futár
Munkavezető
Kőfaragómester
Kőfaragósegédek, munkások, kikiáltók, irgalmas barátok.
Gessler és Landenberg lovasai, férfiak, asszonyok.
ELSŐ FELVONÁS. ELSŐ JELENET.
Meredek sziklapart, a vierwaldstätti tó. Szemközt Schwyz. A víz öbölt vájt a szárazföldbe. Nem messze kunyhó. Halászfiú csónakon megy. A tavon túl ragyogó napsütésben látszanak Schwyz kaszálói, falvai, udvarai. A nézőtől balra a hegycsúcsok látszanak felhőkkel fedetten, jobbra a távoli háttérben a havasok. Mielőtt a függöny felmegy, a tehenek kolompját és a juhnyájak csengőit hallani. Ezek a hangok egy darabig később is folytatódnak.
Halászfiú a csónakban énekel:
A tó nevetően fürdeni biztat,
Elnyomta az álom a parton az ifjat.
S hall mennyei zengést,
Angyalmuzsikát,
Mely édesen lendül
A tájon át.
Megébred az ifju, kit végzete vár,
Mellét veri már kajánul az ár.
Hang hallszik a mélyből:
„Ó jöszte szívem,
Csábítom az alvót
S a mélybe viszem.”
Pásztor a hegyen:
Napos legelők,
Isten veletek,
Már vége a nyárnak,
Én messze megyek.
Hegyekbe vonul most innen a pásztor.
Majd visszajön újra madárdaloláskor,
Ha a föld viruló pompában áll,
S a májusi csermely csordogál.
Napos legelők,
Isten veletek,
Már vége a nyárnak,
Én messze megyek.
Alpesi vadász megjelenik szemközt a sziklatetőn:
Megdörren a bérc, a bürű belereng,
Nem fél a vadász, aki fölfele ment.
Csak járja merészen
A hó mezejét.
Nem zöldel a fűszál,
Az út csupa jég.
A lába alatt csak a ködgomolyok,
A lenti világ ide nem mosolyog.
Felhőhasadékon
Pillantani át:
Távol meredélyben
Zöld lent a világ.
A táj változik. A bércek tompa dübörgése hallatszik. A tájon fellegek árnya fut keresztül. Ruodi, a halász kilép a kunyhóból. Werni, a vadász lelépked a sziklán, Kuoni, a pásztor, sajtárral közeledik, Seppi, a bojtár, követi.
Ruodi:
Serényen, Jenni!
A szürke völgymanó jön. Jég dörög.
Fehér ködsapkát öltött fenn a bérc,
A szél-lyukból hideg huzat mozog.
A fergeteg előbb jön, mintsem várnók.
Kuoni:
Eső lesz, révész. Juhaim mohóan
Legelnek s földet kapar a vezérkos.
Werni:
Ugrál a hal, s a szárcsa le-lebúvik.
Hogy nagy vihar lesz, minden azt mutatja.
Kuoni a bojtárhoz:
Vigyázz, az állat el ne kóboroljon.
Seppi:
A barna riska itt kolompol, hallom.
Kuoni:
Ez jár legmesszebb. Így egy sem hiányzik.
Ruodi:
Szépen szólnak kolompjaid, te pásztor.
Werni:
És szép a csorda. A tiéd is, földi?
Kuoni:
Szegény vagyok. Az attinghausi úré,
Én csak szegődött pásztora vagyok.
Ruodi:
A szalag illik ennek a tehénnek.
Kuoni:
De tudja is, hogy ő a vezető.
Ha elvenném szalagját, nem legelne.
Ruodi:
Egy ilyen állat? Ne légy oktalan.
Werni:
Nem oktalan az állat maga sem.
Mink tudjuk azt, kik a zergét kilessük.
A zerge őrt állít, mikor legel,
Az őr fülét hegyezve őrködik,
S vadász ha jő, füttyentve ad jelet.
Ruodi:
Mentek haza?
Kuoni: A rét le van legelve.
Werni:
Hát akkor jó utat.
Kuoni: Neked kívánom,
Mert ti bizony nem tértek mindíg vissza.
Ruodi:
Nini, egy ember erre fut rohanva.
Werni:
Baumgart. Altzellenből. Jól ismerem.
Baumgarten Konrád lihegve beront:
Révész, az Istenért, a csónakod!
Ruodi:
Nono, mit sietsz úgy?
Baumgarten: Oldozd hamar!
Haláltól mentesz meg, ha átviszel.
Kuoni:
Mi baj van, földi?
Werni: Üldöz valaki?
Baumgarten a halászhoz:
Siessetek. Már a sarkamban vannak.
A helytartóság katonái jönnek,
Ha megfognak, halál fia vagyok.
Ruodi:
S vajjon mért kergetnek a lovasok?
Baumgarten:
Előbb csak ments meg, aztán majd beszélek.
Werni:
Vérfoltok vannak rajtad. Mit csináltál?
Baumgarten:
A császár helytartója, a rossbergi...
Kuoni:
Úgy, Wolffenschiessen? Ő van a nyomodban?
Baumgarten:
Ő maga sose többé. Mert megöltem.
Mind visszahőkölnek:
Mit tettél? Isten irgalmazzon néked!
Baumgarten:
Amit más szabad ember megtett volna.
Asszonyomat, nevemet meggyalázta:
Megbüntettem. A büntetés jogos.
Kuoni:
Mondd el, mi volt? Valóban elkövette?
Baumgarten:
Akarta csak. De el már nem követte.
Mert közbelépett Isten. És a baltám.
Kuoni:
Széthasítottad a fejét neki?
Werni:
Mondj el mindent hamar. Még van idő,
Amíg a révész csónakját eloldja.
Baumgarten:
Az erdőn fát döntöttem. Hát egyszerre
Halálos rémületben jön az asszony:
A helytartó házamban hentereg,
Az asszonnyal fürdőt csináltatott,
Aztán csábítni kezdte; ő kisiklott,
S hozzám szaladt segítséget keresni.
Nyomban hazafutottam. És a baltám
Pirossá tette fürdőjét neki.
Werni:
Jól tetted. Ezért nem ítéllek el.
Kuoni:
A gazember! Megkapta a magáét!
Rég megszolgálta Unterwaldenért.
Baumgarten:
A véres tettnek gyorsan híre ment.
Üldöznek. S drága minden pillanat. Mennydörög.
Kuoni:
Révész, siess! Evezz át vele gyorsan.
Ruodi:
Most nem lehet. Nehéz vihar van útban.
Várnod muszáj.
Baumgarten:
Irgalmas Isten!
Nem várhatok. Az életem van kockán!
Kuoni a halászhoz:
Isten nevében! Hisz felebarátod!
A baj mindnyájunkkal megeshetik. Dörgés.
Ruodi:
Itt a vihar. A tó vize dühöng.
Ilyen vízen eveznem lehetetlen.
Baumgarten átfogja térdét:
Légy jó hozzám, az Isten jó lesz hozzád.
Werni:
Segítsd meg, révész! Életéről van szó.
Kuoni:
Családapa. Kis gyermekei vannak. Ismét dörgés.
Ruodi:
S tán nékem több van, mint egy életem?
Családot tartok magam is. Dühöng
Az áradat. Vad örvény túrja fel
Fenékig mind a tó vizét. Szeretném
A jó embert megmenteni, de bárki
Belátja, hogy tisztára képtelenség.
Baumgarten még térdel:
Így vesszek el az üldözők kezén,
A menekvést, a tulsó partot látva?
Ott van s elérem könnyen két szememmel,
A hangomat is által küldhetem,
A sajka itt van, mellyel átmehetnék,
És itt kell tétlenül kétségbeesnem.
Kuoni:
Nézd csak, ki jő ott.
Werni: Tell, a bürgleni. Tell íjával jön.
Tell:
Segítségért kiáltottak. Ki az?
Kuoni:
Ez az alzelli. A becsületét
Védelmezte és Wolffenschiesst megölte.
A helytartót, ki Rossbergben lakott.
És most lovasok vannak a nyomában.
A tulsó partra át szeretne menni,
De vihar van, s a révész nem viszi.
Ruodi:
Jól bánik Tell az evezővel is,
Ha mersze van, hát most mutassa meg.
Tell:
Szükségben mindent mer az ember, révész.
Heves dörgés, a tó vize dühöng.
Ruodi:
Én menjek néki ennek a pokolnak?
Nem vállalhatja, aki épeszű.
Tell:
Utolsó gondod legyen tenmagad.
Bízz Istenben, segítsd a megszorultat.
Ruodi:
Biztos helyen tanácsolgatni könnyű.
A csónak itt van. S ott a víz. Csináld.
Tell:
A helytartó gonoszabb, mint a tó.
Próbáld meg, révész!
Mind: Vidd át! Segítsd meg!
Ruodi:
Testvéremnek, vagy édes gyermekemnek
Se tenném. Simon-Judás napja van:
Gonosz nap ez. Halottat kér a víz.
Tell:
Üres beszéddel sokra nem megyünk.
Minden perc drága. Segíteni kell.
Viszed, révész, vagy nem viszed?
Ruodi: Nem én!
Tell:
Isten nevében. Add a csónakot!
Csekély erőmmel megkísértem én!
Baumgarten:
Mit mondhatok. Tell? Mentőangyalom vagy.
Tell:
A helytartótól még megmentelek,
A viharral fegyvertelen vagyok.
De inkább juss a jó Isten kezére.
Mint emberébe. A pásztorhoz. Földi, vígasztaljad
Asszonyomat, ha ezen rajtavesztek:
Megtettem, amit el nem múlaszthattam. A csónakba ugrik.
Kuoni a halászhoz:
Az evezésben mester vagy, Rudi.
Tell elvállalja? És te nem mered?
Ruodi:
Különb legény se érné fel vele.
Hasonló hozzá nincs más a hegyekben.
Werni felment a sziklára:
Most eltaszítja. Isten megsegítsen!
A csónak táncol a hullámokon.
Kuoni a parton:
Nem látni. A víz átcsapott fölötte.
De látom újra! Nagyszerű erővel
Dolgozza át magát a szörnyű vészen.
Seppi:
Nyargalva jönnek már a lovasok.
Kuoni:
A legutolsó percben jött a mentő. Landenbergi lovasok jönnek.
Első lovas:
Elő a gyilkost, akit rejtegettek!
Második lovas:
Ne tagadjátok el. Csak itt lehet!
Kuoni és Ruodi:
Kiről beszéltek?
Első lovas meglátja a csónakot:
Ott, az átkozott!
Werni a sziklán:
A csónak kell? Nyargaljatok utána!
Ha siettek, még utóléritek.
Második:
Megmenekült!
Első pásztorhoz és halászhoz:
Ti cinkosai vagytok!
Ezért lakoltok! Nyájatoknak vége!
És földig égetjük kunyhótokat. Elsietnek.
Seppi utánuk rohan:
Bárányaim!
Kuoni utána:
Szent Isten! Hol a csorda?
Werni:
Gazemberek!
Rudi:
Nagy Isten fenn az égben,
Ki menti meg már végre ezt a földet? Követi őket.
|
