2. А társadalmi-kulturális témák a szlengben 2.1. A bűnöző-marginális téma
A tolvajnyelvvel nagyszámú tanulmány és szótár foglalkozik (a kérdés bibliográfiájára még utalást sem teszünk, ugyanis az idézhető művek nagy része erről szól). A tolvajnyelv fölöttébb gazdag: csak az egyik legújabb és legterjedelmesebb szótára (Baldajev-Belko-Iszupov 1992) mintegy tizenegyezer aktív szót tartalmaz.
A tolvajnyelv mindenekelőtt a többi (a diák-, a szakmai stb.) szlengre gyakorol erős hatást. A tolvajnyelvi szavakat a legkülönfélébb emberek beszédében tetten érhetjük, mert azok behatoltak a társalgási nyelvbe is. Pl. a малина (tkp. málna) ’bűntanya’, мент ’rendőr’, брать на понт ’becsap’, базарить ’beszél’, ксива ’irat’ és sok-sok társuk rég megszűntek csupán tolvajnyelvi szavak lenni.
A tolvajnyelv hatását hazánkban sok tekintetben a társadalmi-politikai viszonyok, jelesen a tömeges terror határozta meg. Erről részletesen ír Csalidze (1990). Ez világméretekben is sok tekintetben egyedülálló. Tipológiailag azonban igen hasonlít az európai helyzetre, mondjuk Villon korában. Itt is, ott is az figyelhető meg, hogy példátlan méreteket ölt a marginalizálódás, és megnő a társadalom peremére szorultak hatása a nyelvre és a társadalomra. Nem állíthatjuk, hogy Oroszország, ahol mindig is idealizálták a „jószívű haramiát” (amiről Csalidzénél olvasunk), ebben egyedül állna. A jószívű tolvajnak becézett Vanyka Kain, Puskin Dubrovszkij nevű haramia hőse, vagy Robin Hood ugyanannak a kulturális (s benne szleng) archetípusnak a különböző válfajai. A francia argókban semmivel sem kisebb a tolvajelemek száma, mint az oroszban. Más kérdés, hogy Franciaországban néhány évszázaddal korábban zajlott le az a folyamat, amelynek során a társalgási nyelv intenzíven kölcsönözött a bűnözői argotizmusok közül, és a tolvajnyelv behatolt a szépirodalomba stb.
Tehát nem egyedi esettel állunk szemben, hanem törvényszerűséggel: bizonyos korokban a nyelv és a kultúra marginális elemei terjeszkedővé válnak és behatolnak a kultúrába. Annak, hogy a nyelv egyszerű hordozói befogadják az ilyen elemeket, a kulturális, lélektani alapja éppen a fentebb említett „Robin Hood archetípus”.
E folyamat feltehetően annak a barbarizációs és cinizálódási folyamatnak a része, amiről az első fejezetben szóltunk. Az a „kultúrhős”, aki az idealizált marginális kultúrát és marginális nyelvet propagálja, rendszerint a cinikus szellemhez közel álló személyiség. Propagandájának pátoszát a becsületesség, a bátorság, az eszme iránti odaadás stb. alkotja, vagyis csupa olyan ősi erkölcsi érték, amelyet tönkretett a hivatalos kultúra (a karrierizmus, az udvari intrikák stb.). Olyan vándor ő, aki nem egyszer volt börtönben, rettenthetetlen, szilárd jellemű, de a lelkében van valami törés. Ilyen volt Villon is. A „villoni archetípus” él tovább V. Viszockij és A. Galics dalaiban.
Éppen az ilyen „kultúrhősök” a (direkt vagy közvetett, aktív vagy passzív) hordozói a marginalitásnak a kultúrában és a nyelvben. Ők viszik bele a kultúrába és a nyelvbe annak az érzését, hogy a marginális poétizmus is poétizmus, olyan költői eszköz, amely képes a hangulatok széles skálájának a visszaadására, a kilátástalanság, a „közömbös haza” hangulatától (Mandelstam, Brodszkij) a romantikus forradalmi tagadásig (pl. Gorkij csavargó témáiban).
A marginális téma tehát archetipikus, mélyszerkezeti téma a szlengben és a kultúrában, ezért vizsgálatát a legszélesebb nyelvi-kulturológiai összefüggésben kell végezni.
2.2. A katonai téma
Tudomásunk szerint a katonai szleng még nem volt kutatás tárgya az orosz szakirodalomban.* A szűkebb körű vizsgálatok közül Uszpenszkij tanulmányát említhetjük a pilóták nyelvéről (1936).
Az általános hadkötelezettség a katonai szleng széleskörű elterjedéséhez vezetett. Az olyan szavak mint a дембель (< демобилизация ’leszerelés’) ’leszerelés, leszerelő katona’, дед (tkp. nagyapa) ’öregkatona’ vagy a дедовщина ’öregkatonák rémuralma’ közismertek.
A katonai szóállomány meglehetősen heterogén. Sajátosságait a fegyvernem, az egység állomáshelye stb. határozza meg. Van azonban egy általános poétikai-esztétikai hangnem is, amely a katonai szlengre jellemző. Az esztétika lehetséges határesetei közül („kulturális” esztétizálás, abszurditás, primitivizáltság) a katonai szleng az utóbbihoz vonzódik. Erről tanúskodnak az ilyen szavak: дух (tkp. szellem) ’újonc’, фишка (tkp. zseton) ’őr, őrszoba’, танкач ’páncélos kezeslábas’, линейка (tkp. vonalka) ’államhatár’, портянка (tkp. kapca) ’papírlap’, фазан (tkp. fácán) ’tavasszal bevonult katona’, муравей (tkp. hangya) ’ősszel bevonult katona’, болты (tkp. csavarok) ’árpakása’, забдить ’apró vétségen rajtakap’, помидорные войска (tkp. paradicsomcsapatok) ’belügyi csapatok’, хвост (tkp. farok) ’őrkutya vezetője’, сундук (tkp. láda) ’fedélzetmester’ stb.
Szlengesztétikai szempontból még inkább jellemzőek az öregkatonák (és a diákok) folklórjának azon elemei, amelyek a katonák nyelvét parodizálják. Ezek között olyan is akad, ahol a primitivizáltság az abszurditásba megy át. Ez talán a katonai szleng kizárólagos sajátosságának is tekinthető. (Valamivel halványabban e tendencia kifejeződik az „ázsiai” témában is). Példaként idézzünk néhány ilyen parodisztikus miniszöveget magyar fordításban:
- Tájékozódási pontok: 1. sz. tájékozódási pont: a nyírfatetejű fenyő.
- Önnek minden kellemetlensége abból adódik, hogy a felső gombja nincs begombolva.
- Hogy néz ki?! A zubbonya gyűrött, a csizmája piszkos, a szakálla borzas, olyan, akár egy ötödikes kisiskolás!
- Olyan az ágya, mint a disznó barlangja.
- A kerítéstől az ebédig kell ásni!
- Képzeljék el: sík mező, sehol egyetlen fűszál, s egyszer csak a sarok mögül megjelenik egy tank.
- Lapos kúszás cakkcikkben! Nem cakkcikkben, hanem cikkcakkban. Amiben mondtam, abban kúsznak!
- Hé, ott ketten, mindhárom katona hozzám!
- Úgy káromkodnak, mint a szaros gyerekek!
- Ez itt nem Anglia, ássa mélyebbre!
- Tőlem a következő tuskóig, lépés indulj!
2.3. A szakmai-korporatív témák
Ezek jellegéről részletesen szóltunk a szakmai hermetika kapcsán, ott kifejtettük szerepüket és a szlengpoétikában elfoglalt helyüket is.
A szlengpoétika rendszerében valamennyi szakszlengnek és szakmai témának megvan a maga hangneme. E helyütt aligha térhetünk ki a stilisztikai paletta valamennyi árnyalatára.
Egyes szlengek a beszéd esztétizálása, mások annak primitivizálása felé vonzódnak. A színészszlengnek az a kifejezése, hogy иудин день (tkp. Júdás napja) ’a nyári szünet utáni első munkanap’ feltételezi bizonyos kulturális háttér ismeretét, míg a kábítószer-fogyasztók машина ’injekcióstű’ szava ilyet nem igényel.
Megkülönböztethetünk egyes szakmákon (csoportokon) belüli elemeket, amelyek az adott szleng határain túl nem használatosak, és szlengközi szavakat (interszlengizmusokat), amelyek szlengek egész sorában használatosak.
Az előbbiek közé sorolható például a нетленка (tkp. el nem avuló) ’nem rendelésre, hanem saját szellemi-erkölcsi igényeinek kielégítésére készített, s maradandónak vélt mű’ (festőknél), доллар ’bográcstartó kampó’ (turista), зарядить клиента (tkp. feltölti a klienst) ’megígéri egy összeg visszaadását, de nem teljesíti’ (nepper, orgazda), шептало (tkp. suttogó) ’szinkrontolmács’ (a tolmácsszlengben). Az utóbbiakra jó példa a чайник (tkp. teáskanna), ami a pincéreknél ’fukar vendég’-et, a sofőröknél ’kezdő vezető’-t, a sportolóknál ’amatőr’-t jelent. Sok „interszleng” szó tolvajnyelvi eredetű. Ez az a bázis, amelyre az összvárosi szleng ráépül. Ezek a szavak olyan végigvonuló jelentéseket hordoznak, amelyek valamennyi csoportnyelv fogalmi rendszerében megtalálhatóak. A чайник például mindenütt azt az általános gondolatot fejezi ki, hogy „nem felel meg bizonyos követelményeknek”. A рыба (tkp. hal) а ’vázlat, sablon, az, amivel kezdeni lehet a munkát’ általános eszméjét tartalmazza. Ezért jelentheti különböző szlengekben azt is, hogy ’olyan zene, amelyre lehet szöveget írni’, de azt is, hogy ’puska’ (diák) vagy ’üres nyomtatvány’ (hivatalnok), illetve ’alkatrész mintája’ (munkás).
A kifejezetten stilisztikai hatáson túlmenően (ugyanis mindegyik szlengnek megvan a maga poétikai hangneme) a szakszlengek tehát közösen dolgozzák ki a kulcsjelentéseket kifejező szlengszavakat. A köznyelvben ezekre rendszerint nincs olyan analóg kifejezés, ami visszaadná az általánosítás és az expresszivitás kellő fokát. Míg a marginális és a katonai témát egyértelmű felismerhetőség jellemzi, a szakmai (csoport)szlengek elsődleges feladata éppen az, hogy a beszéd kifejezetten rendszerjellegű kiszolgálására ilyen több szférán végigvonuló fogalmakat dolgozzon ki.
2.4. Az ifjúsági és gyermektémák
E témának nagy irodalma van.42 A szakirodalomban - de főleg a mindennapi tudatban - az ifjúsági nyelvet, különösen a diáknyelvet általában a városi szlenggel azonosítják. Ez természetesen nem helytálló, bár van némi racionális magja. Ugyanis a diákok, az ifjúság, különböző fiatal csoportok beszédalkotása valóban sajátos magja a városi szlengnek. Az ifjúság nyelvi tekintetben a város legmozgékonyabb, leginkább kísérletező kedvű része.
Az ifjúsági szlenget célszerű az ifjúsági kultúrával összefüggésben vizsgálni. Ez a törekvés egyre erőteljesebb az utóbbi időben (pl. Mologyozs 1990). Az ifjúsági kultúra kutatói egyre inkább afelé hajlanak, hogy a kulturális folyamat jelentős tényezőjének tekintsék. Kon például azt írja: „az ifjúság nem a nevelés objektuma, hanem a társadalmi cselekvés szubjektuma” (Mologyozs 1990: 14). Novinszkij szerint „létrejönnek a feltételei annak, hogy az ifjúsági szubkultúra egyfajta alternatív kultúrává váljon, amelyet (esetenként jelentősen) előbb vagy utóbb a társadalom kulturális egésze is befogad, s ez hozzájárul ennek a megváltozásához” (uo. 17). Vannak kísérletek a mai rockkultúra és a nevetés-, a karneváli kultúra összevetésére is (uo. 21).
Az ifjúsági kultúra és az ifjúsági szleng nem tekinthető befejezett és egy tömbből faragott egésznek. Jellege fölöttébb eklektikus. Számos kvantumát cinikus jelkulcsban vizsgálhatjuk (lásd az I. fejezetben). A cinikus szlengek, mint ott láttuk, összetételüket tekintve eklektikusak, ám hangulatukban szilárdak, állandóak.
Nem véletlen, hogy ilyen állandó, kizárólag ifjúsági szlengizmusokra nem tudunk példákkal szolgálni. Az ifjúsági szleng zöme vagy más nyelvekből a szakszlengek közvetítésével átvett kölcsönszó, vagy pedig a tolvajnyelvből származik. Saját, többé-kevésbé maradandó szókinccsel ez a szleng nem rendelkezik. Idézhetjük persze a megfelelő reáliákat jelentő egyes diákszleng szavakat, pl. экватор (tkp. egyenlítő) ’a téli vizsgákat követő időszak a harmadik évfolyamon’, строяк (< строить ’épít’) ’építőbrigád’, путяга ’szakmunkásképző iskola’ (< ПТУ ’ua.’, hivatalos rövidítés) ’ua.’, стипуха, стипа ’ösztöndíj’ (< стипендия ’ua.’), абитура, абита ’felvételiző’ (< абитуриент ’ua.’), гроб (tkp. koporsó) ’honvédelmi oktatás’ (a гражданская оборона ’ua.’ kezdőbetűiből), технарь ’technikum’. Stílusjegyeik alapján kitatapinthatók a diák‑, illetve gyermeknyelvi szlengelemek is, mint például a гама (az angol chewing gum-ból) és a жува (а жевать ’rág’ igéből): mindkettő ’rágógumi’, физра (а физкультура első és utolsó szótagjából) ’testnevelés’, тубзик, тубаркас ’vécé’ (< уборная ’ua.’), портфик ’iskolatáska’ (< портфель ’ua.’). Ezeket a felsőbb osztályosok és az egyetemisták is használják sajátos primitivizáló vagy a gyermekkort idéző játékként. Így lesz az egyetemből школа (tkp. iskola), az oktatókból училка (учить ’tanít’), a kettős egyetemi órákból урок (’tanóra’) stb.
A szlengben és a kultúrában az ifjúsági témát tehát aligha célszerű valami önálló, különleges egésznek tekinteni. Sőt, talán azt mondhatnánk: nem is annyira a tulajdonképpeni téma itt az aktuális, mint inkább a cinikus ifjúsági komplexum, mely mind a kultúrában, mind a nyelvben az egyik legaktívabb „erjesztő enzim”-nek tekinthető.
Ezzel befejezzük a nemzeti és a társadalmi-kulturális témák áttekintését a szlengben. Minden témát természetesen nem érinthettünk, de a legfontosabbakra igyekeztünk kitérni. Azt kíséreltük meg érzékeltetni, hogyan tükröződik a szlengen belül a kultúra koncepciója. Mindegyik témának megvannak a maga esztétikai, kulturális sajátosságai. Egyes témák a kultúrát primitivizálják vagy abszurdizálják, mások pedig esztétizálják, végül vannak olyanok is, amelyek úgyszólván egyesítik magukban ezeket a tendenciákat. A kultúra poétikai interpretációjának a nyelvben különféle módozatai vannak.
A továbbiakban áttérünk a szleng poétikai rendszerének vizsgálatára.
|
